Tárcán kínálom

Alapító szerkesztő: Ésik Sándor Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (5) antal anikó (16) arany piroska (6) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (25) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (3) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (44) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (17) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (8) kiser edina (13) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kukuts csilla (3) kulcsár (1) kulcsár attila (68) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (5) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (47) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (40) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (26) piro m. péter (8) piró m. péter (1) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szalóki emese (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (30) venyige sándor (3) veres roland (2) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • M Szlávik Tünde: A huncut rigmus megfejtése maga is magyarázatra szorul: az esztováta (eszteváta, osztováta) olyan ... (2021.09.25. 17:23) A régi öregek, avagy pajzán történetek
  • Arany Piroska: Isten éltessen Vaskó Ilona! Nagyon tetszik a születésnapi monológod! Nekem is mostanában lesz az ... (2021.02.12. 11:37) Február tizenegy
  • csokosszaju: szia, mit tudsz Hófehérkéről? (2020.09.27. 23:02) Az örök menyasszony
  • bohmjo: Ez nagyon jó! Ahogyan a szavak és tettek újra és újra teljesen új értéket és hangulatot kapnak, a... (2020.09.05. 15:01) Tivadar
  • M Szlávik Tünde: @Farkas Molnár Péter: Köszönöm, Péter! Tárcát is hozhatnál magaddal... :) (2020.08.16. 16:46) Majom a köszörűkövön

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... M. Szlávik Tünde blogja

2017.05.26. 19:18 Ésik

Ötven és Hatvan között félúton

Címkék: margittai h. ágnes

Írta: Margittai H. Ágnes

 

– Egy ötven százalékosat kérek… Szeretné látni ezt is…? – és már hajtanám is széjjel a félárú utazásra jogosító papíromat, kezemben lapul a személyim és a pedagógus igazolványom is, mert ezek együtt érvényesek.

– Nem, én egészen mást szeretnék látni – mondja a sofőr. 

A perverz állat, mit képzel ez a bibircsókos, a gyöngyöző homlokával, az émelyítő izzadságszagával?

– Én a pénzt szeretném látni…

Ja? A fene a vén impotenst, mit képzel, hát nem az áttetsző blúzom alatt domborodó, pusappal feldúsított,  még mindig formás melleimre kíváncsi? (Nekünk, nőknek sehogy se jó...)  

Alig telik el egy fél óra. Felpillantok az angol könyvemből, mellettem áll egy drabális, majdnem kopasz pasas, hasa a nadrágszíja alá lóg, erősen zihál. Ki ez? Hát ki fontoskodhat, hasznosságának teljes tudatában egy távolsági buszon?

Ki más lehetne, mint az ellenőr.

Na, vajon ez szeretné látni, amit én tudok mutatni? Csak áll, nem szól, aztán mégis:
– Jegyeket, bérleteket kérem… Magyar szakos fülem tiltakozik, de jól nevelt állampolgárként, nemzeti öntudattal telve a táskámba nyúlok, keresem a mutatnivalót, amit még a felszállás után süllyesztettem a nagytáskámban lévő kis táskám aljára azzal, hogy nem érdekel ez már senkit. A pasi látja, hogy hadakozok a zipzárakkal, matatok a rekeszekben, vár egy darabig, majd egy hirtelen félfordulattal a másik oldal belső ülésén utazó felettébb gyanús alakot kezdi átvilágítani. Na, ott kapás lesz, nincs a kedvezményre jogosító igazolvány se jobb zsebben, se bal zsebben. Hát ez bizony öreg hiba. Megkezdődik a jegyzőkönyv felvétel. A busz erősen hullámzik, a tarvágásos kétszer is majdnem az ölembe lendül.

Lassít a buszvezető, megállóhoz közeledünk, ekkor már a jegyzőkönyvet írja alá a delikvens. Az ellenőr gyors mozdulattal a nyitott ajtóhoz lép, futó kezelés a vezetővel, és egy viszláttal lepattan a buszról.

Én meg csak ülök tágra nyílt szemekkel, kezem tele az összes megmutatandóval… Hát mi van ma? Vagy ezután már mindig így lesz?

Mielőtt az autópálya előtti városba érne a busz, felszáll egy tudálékosnak tűnő, hatvanötnél idősebb ember. Ezt onnan tudom, hogy nem vett jegyet, csak valami kiegészítőt. Olyan típus, akinek nincs kora, így nézett ki negyvenévesen is, ötvenévesen is, meg most is. Leül mellém. Eddig sikerült megúszni a társalgást, mert a felszállók mindegyike a busz belsejétől várta a megváltó ülőhelyet.

– Soká jöttek – mondja az ember.

Mi van? Soká jöttek, mihez képest jöttünk soká? És egyáltalán, ismerjük egymást? Kell erre válaszolnom ennyi frusztráció után?

Keep smiling, mondja az amerikai. Hát én is azt teszem.

– Hol szállt fel? – kérdezi. Mondom, de rögtön hozzáteszem a szomszéd település nevét is, mert az híresebb. De az emberem nagyon tájékozott, tudja, hogy két országgyűlési képviselőt is adott már az én ezerhétszáz lelkes szülőfalum az elmúlt húsz év alatt. Na, helyben vagyunk, jöhet a politika!

– Maga a Fideszre szavazott? – így mellbe vágóan, nem kertelve. És ezt olyan hangsúllyal kérdezte, vagy inkább állapította meg, hogy nem tudtam eldönteni, ő kikre. Ha így direktben feltesznek ilyen kérdést, mindig úgy válaszolok, ahogy az illető várja. Akkor egy a platform, egy a zászló, nincs vita, csak összhang. Vannak begyakorlott mondatok mindkét oldalról. Mégis, valamiért úgy éreztem, hogy Fidesz. Azt vallottam hát én is, és bejött. Megtudtam, hogy Tóth Józsi nem lesz itt megint képviselő, mert átírták a választási körzeteket, és itt Nagy Zsolti lesz jövőre. Csak úgy per Nagy Zsolti, tehát őt is ismeri és helyesli is a pozícióváltást. Szeretem azokat az embereket, akik az ilyen nagyokat is oly közelről ismerik, hogy csak Zsolti, Józsi, Kálmi.

Nagyon megértettük egymást, minden jó, vesszenek a rohadt multik, kevesebb a rezsi, az nagyon fáin, a pedagógusoknak ugyan nem kellene annyit emelni, hisz ott a nyári szünet, meg a délutánjuk is szabad. Már nyitottam a számat, hogy nem úgy van az, de minek rontsam el az összhangot, amikor eddig olyan jól megvoltunk, ezért inkább együtt szapultam vele a sok léhűtő tanárt, akik inkább tanítanák meg tisztességesen olvasni meg számolni a kölyköket, a szakiskolában meg tényleg minek az a sok nyelvtan, meg történelem, nem attól mászik fel a falra a csempe, meg áll össze a habarcs.

Aztán egy hirtelen váltással imígyen szól az én újdonsült barátom, felém fordulva, fürkészőn:

– Maga annyi idős, mint az én negyvenéves lányom…

Ó, my god! Milyen jó, hogy megmaradt az összhang köztünk… így H(h)atvan felé félúton…

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr10012415329

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása