Tárcán kínálom

Alapító szerkesztő: Ésik Sándor Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (5) antal anikó (16) arany piroska (6) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (25) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (3) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (44) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (17) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (8) kiser edina (13) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kukuts csilla (3) kulcsár (1) kulcsár attila (68) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (5) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (47) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (40) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (26) piró m. péter (1) piro m. péter (8) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szalóki emese (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (30) venyige sándor (3) veres roland (2) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • M Szlávik Tünde: A huncut rigmus megfejtése maga is magyarázatra szorul: az esztováta (eszteváta, osztováta) olyan ... (2021.09.25. 17:23) A régi öregek, avagy pajzán történetek
  • Arany Piroska: Isten éltessen Vaskó Ilona! Nagyon tetszik a születésnapi monológod! Nekem is mostanában lesz az ... (2021.02.12. 11:37) Február tizenegy
  • csokosszaju: szia, mit tudsz Hófehérkéről? (2020.09.27. 23:02) Az örök menyasszony
  • bohmjo: Ez nagyon jó! Ahogyan a szavak és tettek újra és újra teljesen új értéket és hangulatot kapnak, a... (2020.09.05. 15:01) Tivadar
  • M Szlávik Tünde: @Farkas Molnár Péter: Köszönöm, Péter! Tárcát is hozhatnál magaddal... :) (2020.08.16. 16:46) Majom a köszörűkövön

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... M. Szlávik Tünde blogja

2017.04.03. 18:16 Ésik

Atavizmus

Címkék: zilahy tamás

Írta: Zilahy Tamás

Gondolom, kezdésnek el kellene magyaráznom, mit is jelent a cím.

Hát, íme: olyan genetikai és egyéb tulajdonságok, melyek közvetlen elődeinkben már nem, de az ősibb formákban még megvoltak. Tehát igen komplikált dolog. Az érthetőség kedvéért illene néhány példával megtámogatni a definíciót. Akkor most példálózok. Ha az egyik korábbi felmenőd postás volt, és örökölted a génjeit, akkor most zöld a szemed. Postászöld. Vagy, ha valamelyik ősöd börtönben töltött el néhány boldog évet, akkor neked a csíkos ruhák állnak jól. Ha a nagyid nem tudott flamandul, akkor nagy valószínűséggel te sem tudsz. Lehet a semmit is örökölni. Erre jó példa, hogy semmit sem örököltem a Rothschildéktól, noha nem is rokonaim. Akkor ez, gondolom, már érthető, tehát léphetünk tovább.

Miért is mondtam el mindezt nektek? Mert a nagymamám görög volt. Sajnos egy szavát sem értettem. Ebben persze az is közrejátszhatott, hogy a születésem előtt jó néhány évvel meghalt.

Most jön a történet.

Egy alkalommal felkerekedtem kis családommal, hogy megkeressem őseim lába nyomát Göröghonban.

A repülőút nem nagyon tetézte a hazatérés örömét. Gyermekkorom hajnala óta nem tudok repülni, és azóta sem ambicionálom ezt a sportot. Annál is kevésbé, mert tanultam egy híres ősöm esetéből, aki földre szállt angyal lett, rögtön a landolás pillanatában. A későbbiekben mint autóbuszmárka szárnyalt tovább.

A repülőutat inkább most nem részletezném, elég legyen annyi, hogy a kis zacskók helyett hátizsákot kértem.

Azután, nagy meglepetésemre, gondolom, lezuhanásunk előtt néhány perccel, megérkeztünk Krétára, pedig már az atavizmus tünetei kezdtek kiütközni rajtam. Az arcszínem a görögdinnye kabátjára emlékeztetett. Ez volt a negatív tünet. Volt pozitív is. Csodák csodája, de megértettem azt a mondatot, amelyet az ekkor elém kerülő első ember mondott. Nem sokat von le nyelvtudásom értékéből, hogy ez az idegenvezető volt. Tipikus atavisztikus jelenség volt. Ő magyar, és nekem is vannak magyar felmenőim. Hiába, a gének nem válnak vízzé.

A busz előállt, és pillanatok alatt a szállásunkra repített bennünket.

Csodás apartman volt. Tengerre néző, ahogy ígérték. Tiszta időben, ám ezt nem tették hozzá.

Maga a sziget gyönyörűséges. Amerre tekintek, a végtelen tenger – ezt mondták az utazási irodában. Itt jó lehet kutyát tartani, mert nem tud elkódorogni. Persze Ausztráliában sem nagyon tudna.

Készülődünk a bemutatkozó estélyre. Készülődöm én is. Rohamtempóban görögikumokkal pótolom a folyadékveszteséget. Ouzo, mellé, elé, közé és utána valami folyékony napsugár. Tán bor? Némi tartalékot is képezek belőlük.

Tán torgok? Apa a család büszkesége.

Valahogy odatángálódom a bulira. Óriási a felhajtás. Megasznobi. Az úszómedence sokszínű lufikkal tele. Hatalmas hidegtálak ezernyi mindenjóval. Rajtuk marcipánvirágok özöne. Valamint rengeteg tejszőke, NDK-vörösre sült, márkás, német turista.

Már megérte a pénzt ez az út. Nem mellesleg a cég fizette.

Imádom a marcipánt, ezért bekerítek egy díszes tálat. Leszakajtok egy szépséges marcipánvirágot a tetejéről. Megkóstolom. Nagyon úgy néz ki, hogy itt fából van a marcipán.

Letelepszünk egy asztalhoz. A pincér rögvest hoz ezt-azt. Mondja, hogy mik ezek, de még nem tud magyarul. Szemrevételezem az okosságot. Van itt mindenféle tengeri bigyó. A legundorítóbb egy sokkezű valami, tele apró vécépumpákkal. Egye meg a fene!

Soktagú buzuki-zenekar vérforraló szirtakiba kezd. A tetemes mennyiségű elfogyasztott sör megtette a hatását. Útja végéhez ért. Csak még meg kellene keresni az elterelő utat. Sajna a nagyim valószínűleg soha nem érdeklődött a férfivécé iránt, így nem tudtam megkérdezni, hol van. Felállok az asztaltól és toporgok. A zenészek veszik a lapot, és berángatnak táncolni. Két oldalról a vállamra teszik a kezüket, és indul a tánc. Egyre gyorsabb a zene. Szinte futunk már. Nem esik nehezemre. Menne ez zene nélkül is.

A közönség meg csak gyűlik, és gyűlik. Tetszik nekik a mozgásom, ami már-már görcsös vonaglás. Mert az is. A zenészek érzik bennem a görög virtust. Újabb tájjellegű kunszttal kínálnak meg. Letesznek egy poharat a padlóra, és elvileg borral töltik meg. Velem kivételt tesznek, és három deci ouzot kapok. A feladat: fekvőtámaszból csak foggal felemelni és meginni. Nem gond. Ittam én már minden pózban. Felemelem, aztán mint a pinty, lenyelem az italt, oldalra rántom a fejem, és már repül is a pohár a németek asztalára, ahogy ezt a görögöknél csinálni kell. Ez a nagyi miket nem tudott! Csak szabaduljak már. Lenne egy kis dolgom. Kisdolgom.

A zenészek ölelgetnek, gratulálnak. Csordultig teli van a szívük velem, de én is csordultig teli vagyok.

Vágyakozva pillantok az egyetlen vizes dologra, a medencére. Rövid futás után festői ívben fejest ugrok, be a lufik közé. A németek felpattannak a helyükről, és utánam ugrálnak. Teli a víz emberekkel. Oda a dekoráció. Sokba fog ez kerülni valakinek. Kiszállok, és menet közben ékes németséggel a pincérhez szólok. Írja a számlánkhoz, és gavallérosan a németek asztala felé mutatok.

De kanyarodjunk vissza az atavizmushoz. Holnap reggel felkeresem a rokonokat. Valahol itt kell lenniük. Majd érdeklődni fogok. Addigra, gondolom, a nyelv is előjön belőlem. A nagymamámat Kolofonosznak hívták. Ezt itt úgy ejtik, Onasszisz.

Nem várok tőlük mást, csak egy kis szeretetet.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr4712375129

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása