Tárcán kínálom

Írta: Zilahy Tamás   Minden ember életében eljön az a perc, amikor a piacra kell mennie. Én sűrűn vagyok minden ember. A piac az a hely, ahol dúlt tekintetű asszonyok és megfáradt urak hatalmas csomagokkal kószálnak. A férfiak általában utálnak piacra járni. Én kivétel vagyok, mondhatni, jó…

Írt: Kulcsár Attila   A mai labdarúgásban az élcsapatok mérkőzéseit a tévécsatornák közvetítik. A nagy bajnokságokon minden videóra kerül, és később is visszajátszható. Mi, nézők csak azt számoljuk, hogy ki hány gólt lőtt, de az elemzők, riporterek azt is, kinek hány gólpassza, sikeres védése…

Írta: Radnó György   Reggel van. A kertvárosi sorház emeleti hálószoba ablakában mozgó fényként jelenik meg a nap lapos fénye. A fák ágait az enyhe nyári szél lengeti, a rajta átszűrődő fény ostorozza a szoba falát, mintha vitázna, hogy a fény vagy az árnyék erősebb. Sztelián az ágyon fekszik,…

Írta: Vaskó Ilona   Néha kikopnak az emberből a szavak. Belőlem fakulni kezdtek, mint a Vasvári Pál utcai panelház oldalára felfestett „ICA LOVE” felirat. Először csak az idő halványította, de később, már az emberi kezek is más értelmet adtak neki. Majd jött egy panelprogram, és teljesen…

Írta: Ésik Sándor   Munkásőrnek egy baja, egy baja… Halkan dudorászott, igyekezett zajtalanul bezárni maga mögött az ajtót. A lépcsőházból beszűrődő fényben megtalálta a villanykapcsolót. A kattanással egy időben  csapta le odakint a világítást az időmérős automata. Igen, állt meg egy pillanatra a…

Írta: Cserbakőy Levente   Az idei nyár azon ritka napjainak egyikén, amikor hétágra sütött a nap, találkoztam gyermekkorom egyik kedvencével, az orrszarvú bogárral. Mintha éppen egy szépségszalonból jött volna, ahol frissen lakkozták a páncélját. Öntudatos méltósággal igyekezett átjutni a…

Írta: M. Szlávik Tünde   Mostanában ritkán vagyok hangyás. Hetekig nem menetelnek a parányi morzsatolvajok a konyhámban, hosszú, tömött sorokban. Ha mégis, az kizárólag Boci cica bűne. Nagy éhségében is képes egy-egy falatot a földre ejteni, s azt már nem kívánja a kis kényes gyomra. Ha nem veszem…

Írta: Antal Anikó                                                                     „Elhaló fény. Hamarosan nem lesz már minek elhalnia.                                                                                Nem. Ilyen nincs, hogy nincs…

Írta: Csengődi Péter – fikció – Húzta maga után a nehéz csomagot, miközben fél szemmel az ülések számát nézte. Mikor végre megtalálta a sajátját, összecsukta a bőrönd fülét, és próbálta a feje fölé emelni a nehéz poggyászt, hogy a pakolóra rakja; de a kezei megremegtek a súly alatt, és vissza…