Tárcán kínálom

Felelős szerkesztő: M. Szlávik Tünde Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (4) antal anikó (16) arany piroska (3) balku lászló (8) balogh adrienn (1) balogh géza (22) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (42) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (8) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (16) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (2) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi márton (1) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (4) kiser edina (11) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kováts judit (3) köves istván (1) kulcsár (1) kulcsár attila (54) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (3) lampl zsuzsanna (6) m. szlávik tünde (3) margittai h. ágnes (7) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (35) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (21) piro m. péter (8) piró m. péter (1) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (13) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (26) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (2) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (29) venyige sándor (3) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... Ésik Sándor blogja

2016.12.08. 18:05 Ésik

Anyaszagú kabátba burkolózva ölelem magam

Címkék: vaskó ilona

Írta: Vaskó Ilona

 

Anyátlan ürességemben a konyha kövén zokogtam. Árvaságom ténye úgy forgatott be a magány borzalmas rejtelmeibe, hogy féltem, soha nem tudok onnan kitalálni. Anyám piros takaróját ölelve üvöltöttem a hiánytól, a félelemtől. A „nincsenek többé” kezdetű mondatok záporoztak zavaros elmémben.

Nem látta senki, mert nem láthatta. „Ha egyedül maradsz, a terheidet is egyedül kell cipelni, nincs választásod. Aztán valahogy mégis megnyugszol. Annyi embert veszítettél már el, hogy gyakorlott gyászolónak számítasz” – gondoltam magamban, ott a földön.

Az az átkozott humor és hozzá tartozó humorérzék. Ez jutott eszembe. Hogy miért így neveltek? Miért nevették át az életet és csináltak mindig viccet a halálból. Hogy minden helyzetre volt egy groteszk poénjuk… Nekem most gyászolnom kell. Ezt várja a külvilág. Szomorúan, karikás szemmel, összetörten kellene néznem a világba. De az az átkozott humor vagy az a mindig örülni tudás megint átrendez mindent az arcomon.

De ott, legbelül, mélyen, amikor senki nem lát, amikor egyedül vagyok otthon, akkor anyaszagú kabátba burkolózva ölelem magam. Senki nem láthatja szánalmas vergődésem. Az én fájdalmam, az én nyomorúságom.

Az én anyám szerencsés volt, ő nem is tudja, milyen elveszíteni az édesanyját. Ő nem lett árva. Betegségében és halálában is szelíd türelemmel kísérte a nagyanyám. Az én anyám nem tanította meg milyen árvának lenni. Mindenre megtaníthatott, felkészíthetett, de az árvaságra nem.

Ő nem ült a konyha kövén, ruhákat válogatva, hogy melyek azok, amiket örökre megtart magának. De én igen. Minden, ami anya volt, a földre szórva terül szét körülöttem. Kabátját a szobainasra akasztottam, hogy ha felnézek a földről, azt hihessem, ő van ott. De hazudok magamnak, mert anya nem engedné, hogy a földön üljek órákig, és azt sem engedné, hogy rendetlenség legyen körülöttem. De lehet, ez sem igaz, mert ha látná ijedt magányomat, akkor odakuporodna mellém, megölelne, és én zokogva kapaszkodhatnék bele, míg meg nem nyugszom.

De most csak az anyaszagú kabátok ölelése vár rám és a piros takarója, amit a születésnapjára kapott tavaly. Gyakorlott gyászolóként már tudom, hogy az anyaszag is el fog múlni, eljön majd az a nap, amikor már a takarónak öblítő illata lesz. De valamiért mégis tudom, hogy az ölelését benne hagyta nekem. Kapaszkodom belé.

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr2912023065

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.