Tárcán kínálom

Alapító szerkesztő: Ésik Sándor Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (5) antal anikó (16) arany piroska (6) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (25) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (3) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (44) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (17) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (8) kiser edina (13) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kukuts csilla (3) kulcsár (1) kulcsár attila (68) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (5) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (47) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (40) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (26) piró m. péter (1) piro m. péter (8) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szalóki emese (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (30) venyige sándor (3) veres roland (2) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • M Szlávik Tünde: A huncut rigmus megfejtése maga is magyarázatra szorul: az esztováta (eszteváta, osztováta) olyan ... (2021.09.25. 17:23) A régi öregek, avagy pajzán történetek
  • Arany Piroska: Isten éltessen Vaskó Ilona! Nagyon tetszik a születésnapi monológod! Nekem is mostanában lesz az ... (2021.02.12. 11:37) Február tizenegy
  • csokosszaju: szia, mit tudsz Hófehérkéről? (2020.09.27. 23:02) Az örök menyasszony
  • bohmjo: Ez nagyon jó! Ahogyan a szavak és tettek újra és újra teljesen új értéket és hangulatot kapnak, a... (2020.09.05. 15:01) Tivadar
  • M Szlávik Tünde: @Farkas Molnár Péter: Köszönöm, Péter! Tárcát is hozhatnál magaddal... :) (2020.08.16. 16:46) Majom a köszörűkövön

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... M. Szlávik Tünde blogja

2016.11.21. 18:37 Ésik

Böske

Címkék: balku lászló

Írta: Balku László

 

Böske. Immáron őszülő halántékú tanítványai ma is így emlegetik, ha szóba kerül. Nincs ebben a „böskézésben” semmi tiszteletlenség, inkább a nem szokványos tanár-diák viszonyt idézi fel.

A sokgyermekes hajdúböszörményi iparoscsaládban ő lett az első „tanult ember”. A fényes szelek időszakában, Egerben végezte el a tanárképző főiskolát, itt ismerkedett meg férjével, Károllyal, aki egy Szolnok környéki faluból származott. A diploma megszerzése után ide jöttek tanítani. A kis falu könnyen befogadta, Károlyt pedig hamarosan kinevezték igazgatónak, s ezt a tisztséget nyugdíjazásáig töltötte be.

Ezt a látszólag idilli életet megkeserítette egy leánykori baleset; a böszörményi szülői házban egy lavór vizet akart kiönteni, amikor megroppant a gerince. Az orvosok őszintén megmondták: a műtétnek több a kockázata, mint a várható eredménye, nem érdemes rászánnia magát, meg kell tanulnia együtt élni ezzel a betegséggel.

Minden orvosi tiltakozás ellenére szült két gyereket. A „kis” Károly (két méter fölötti magassága és több mint 120 kilója többszörösen indokolja az idézőjelet) agráregyetemet végzett, külkereskedelmi cégek képviselőjeként beutazta a fél világot, majd a megyeszékhelyen megalapította saját vállalkozását. Lánya, Ildikó a szülői példát követte, zenepedagógus lett. Több mint másfél évtizeden keresztül volt a közeli város egyik általános iskolájának – amelyik időközben visszakerült a református egyház fenntartásába – igazgató-helyettese, az iskola énekkarának karvezetőjeként országos sikereket aratott.

Amikor a faluba kerültek, Károly szülei nagy házának egyik felébe költöztek. Idővel ketten maradtak a nagy portán; az öregek a temetőbe, a gyerekek a közeli városokba mentek el. Károly halála után a család úgy döntött, hogy eladják a házat, ő pedig az Ildikó lakótelepi lakásába költözik. Ildikó boldognak induló házassága hamar véget ért, ő is egyedül volt.

A gerincsérv mögé egyre sorakoztak az időskori mozgásszervi nyavalyák. Már több mint egy éve ki sem tudott mozdulni a lakásból és állandó ápolásra szorult. Ildikó fizetés nélküli szabadságot vett ki.

*****

Egyik délután Ildikó elment az ügyeit intézni. Mikor hazajött, Böskének feltűnt, hogy milyen gondterhelt és szótlan. Vacsora közben is csak ennyit mondott: – Találkoztam az igazgatóval.

Reggel Böske látta a lánya szemén, hogy keveset aludt, talán sírt is, de nem kérdezett semmit. Délután aztán végre megtört a csend.

– Azt mondta Teremi, hogy nem akarja meghosszabbítani a Krisztina szerződését. Tudod, az a csaj, aki helyettesít. Ha szeptembertől nem megyek vissza, kénytelen lesz mást felvenni helyettem.

Az éjszakát mindketten álmatlanul töltötték. Egyre gondoltak: ha Ildikó most nem megy vissza tanítani, ötven fölött semmi esélye nincs, hogy valaha is munkát találjon.

A reggelinél hosszú hallgatás után Böske megszólalt:

– Beszélj Juszuffal.

Többet nem is kellett mondania. Korábban, amikor a helyi lapban a református idősotthon felszenteléséről olvasott, már célzott rá, hogy ott lenne a legjobb helye; ott nem lenne senkinek terhére. Ildikó azonban hallani sem akart róla.

*****

A kissé kövérkés lelkész homlokán Ildikó még soha nem látott ráncokat. Szabó József tiszteletesre még a teológián ragadt rá a Juszuf becenév, valószínűleg keleties arcvonásai és „török basás” alkata okán. Általában jókedélyű volt, most azonban látszott rajta, hogy gondban van. Egyrészt örült neki, hogy Ildikó visszatér az iskolába. A helyettesítő fiatal tanárnővel sem ő, sem az iskolaigazgató nem volt megelégedve; elmaradtak az énekkar sikerei és a gyerekekkel sem boldogult. Ugyanakkor látta, hogy nem tud olyan megoldást kínálni, amilyet szeretne.

– Sajnos, a mi otthonunkban telt ház van, és sokan szeretnének bejutni. Kivételt édesanyáddal sem tehetünk, ráadásul a presbitereknek is nehezen tudnám megmagyarázni, hogy miért veszünk fel soron kívül egy katolikust, amikor több gyülekezeti tag is a várólistán van. Annyit tudok tenni, hogy megkérdezem a környékbeli otthonok vezetőit.

Néhány nap múlva a lelkész telefonon jelentkezett.

– Kunmadarason van egy szabad szoba. Igaz, hogy messze van, de ez az egyházkerületben a legújabb és a legjobban felszerelt otthon. Megadom a vezető telefonszámát, ha úgy döntöttetek, hivatkozz rám.

*****

A város legnagyobb üzletében délután sokan voltak. Ildikó úgy elmerült a gondolataiban, hogy csak akkor vette észre Krisztinát, amikor a pénztárnál mögé állt be a sorba.

– Délelőtt a Munkaügyi Központban voltam – mondta kérdezés nélkül a lány; hangján érezni lehetett, hogy tudat alatt Ildikót okolja a jelenlegi helyzetéért. – A nyáron a megye minden iskolájába elküldtem az önéletrajzomat, de sehonnan nem válaszoltak. Neked könnyű – váltott hirtelen gunyoros hangnemre –, most már a magad életét élheted.

– Igen – válaszolt Ildikó változatlanul nyugodtan –, aki nem lát a felszín alá, általában így ítéli meg. Sokszor igaz is; emlékszem, nekem is szinte hányingerem volt az egyik unokanővéremtől, amikor elmondta: „Nagy nehezen sikerült apósomat betenni az öregotthonba, végre elmehetünk a nyáron olaszba”. Én viszont kényszerhelyzetben voltam, előbb-utóbb úgyis vissza kellett volna mennem tanítani. Az összes tartalék pénzem elfogyott. Ha eladtam volna a kocsimat, az árából még el lettünk volna esetleg egy évig, aztán marad az anyám nyugdíja meg az ápolási díj; abból legfeljebb a lakást tudjuk fenntartani. Az öcsém így is erején felül segített, neki sem megy mostanában túl jól.

Krisztina már megbánta az előző mondatát.

– Hát igen … hasonló esetben nekem még nehezebb lenne, nekem testvérem sincs. És hogy érzi magát édesanyád az otthonban?

– Szerencsére jól. A földszinten van a szobája, ha nem fáj nagyon a dereka, ki tud menni a kertbe. Van néhány egri öregdiák lakótársa is, jókat beszélgetnek. Még dolgozik is, a nővérek gyerekeit korrepetálja. Én pedig minden hétvégén megyek hozzá.

Ildikó szeme hirtelen könnyes lett.

– Remélem, még sokáig.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr4911986030

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása