Tárcán kínálom

Írta: Zilahy Tamás          Nesztelen lépteit lelassítja, majd megáll előttük.   Szervusztok. Igen, régen jártam nálatok. Mindig ilyen voltam, tudjátok. A fontos dolgokat elhanyagoltam, és belevesztem a semmibe. Emlékszem, anya, te mindig mondtad. Nem lesz ennek jó vége, kisfiam. De hát minek van…

Írta: Kulcsár Attila   Az ócskapiacon ismerkedtünk meg. Én csak akkor megyek ki oda, ha valamire szükségem van, mert ott biztosan találok hozzá hasonlót. Ha nem szombaton, akkor hetek múlva. Mindig kiengednek engem egyedül is, mert nem tévedek el már harminc évesen. Így voltam a…

Írta: Kecskeméti Zsuzsa   Kedd este van. Átjár a régi kedves érzés, a gyomrom körül fodrozódik, és zsibbadva húzódik karom, lábam felé. Izgatott vagyok. Ma egy rendhagyó kedd van. Egy barátnőm 40 éves lett. Ünnep a javából így a hét elején. Boldog vagyok, egész nap készülődtünk. Pont úgy, mintha…

Írta: Petrozsényi Nagy Pál   – Egy, kettő, egy, kettő...! Mellet ki, térdeket föl! A sasorrú, enyhén pocakos tanár gyönyörködve mustrálta egyik tanítványát. A lány tizenöt éves volt, bogárszemű, combjai izmosak, csípője enyhén ívelt. Beck ötven, ehhez képest elég jól bírta magát. Fiatalosan járt,…

Írta: Ozsváth Sándor                                                                                                                      Történelmünk útjain... A Keletiből még pontosan indul a belgrádi gyors, később aztán komótosan, a határon túl már szinte döcögve, nyílt pályán is meg-megállva,…

Írta: Péter Béla A kurva életbe, mondta Jáger nagyapám Az első háborúba a ruszkik elhurcoltak ezer kilométerekre, keletre.  No, ez volt az első fingatás. Nem magyarnak találták ki azt az életet, ami ott volt. Hazajönni, ez volt a lecke! A másodikat is megszenvedtük. Hol a németeket, hol a…

Írta: Kiser Edina     Egészen kicsi gyermekkorom óta olthatatlan szeretetet éreztem az állatok iránt. Nagyapámnak volt egy lova, Mundér. Apró, három éves forma kislányként, hatalmasnak láttam a szilaj mént. Amikor pedig az udvarra kiszabadult és zabolátlanul vágtatott (már amennyi helye volt), én…

Írta: Hajdú Erika   A teremben halk moraj kíséri a tömeg sajátos ottlétét. Séta közben a meghívottak egymáshoz fordulnak, ők, a kiváltságosok, akik részt vehetnek ebben a nagy báli forgatagban. Természetesen a megfelelő öltözetben, jelmezben. Ez nem az a hely, ahol pőrén, kendőzetlenül illik…