Írta: Cserbakőy Levente
„A nyárban a legszebb a nyár, a nyaralás” – hangzott éveken át az a reklámszöveg, amely után az üdülési, nyaralási lehetőségek felsorolása és bemutatása következett. Választani végül is soha nem nehéz annak, aki az igényeit és a lehetőségeit összhangba tudja hozni.
Igen, nyár van, s mindenki igyekszik a lehető legkevesebb ruhadarabban megjelenni az utcán, strandon, szórakozóhelyeken. Ma már egyértelmű az ózonlyuk szemet, bőrt, hajat károsító hatása, amely csupán az első, felületi problémákat jelenti. Valójában kevesen vesszük komolyan a figyelmeztető írásokat, felhívásokat.
Aki csak egyszer is volt a nyári napsütésben egy csöndes tengeröbölben, amikor az ég a tengert tükrözi, a tenger az eget, az egy fikarcnyit sem törődik az ózonlyukkal. Bevallom, akkor és ott nekem eszem ágában sem volt.
Ámulatba ejtettek a nyári alkonyat színei, a lilák, rózsaszínűek, vörösek, zöldek változásai, ahogy a nap lassan eltűnik a horizont mögött.
Amikor este úgy érezzük, hogy smirglit tettek lepedőként, mert sikerült teljesen leégni, akkor megfogadjuk, hogy ezentúl hallgatunk a jó tanácsra, és a déli órákban sziesztázni fogunk, nem napozni. Addig is gyulladásos, fájó bőrünket kecskevaj krémmel vagy liliomolajjal kenegetjük, ha volt annyi eszünk, hogy előre beszerezzük őket.
A nyár, a nyaralás szinte elképzelhetetlen a víz, a fürdés nélkül. A Szamos vagy a Tisza partján talán nyugalmasabb a nyaralás, mint túlzsúfolt fürdőinkben. A folyók vizeinek tisztaságáról is állandóan kapunk információkat. És sajnos arról is, hogy kik lettek a vizek áldozatai.
Egy idős barátom a napokban ment el. Az elmúlt hetekben a kertjét tette rendbe, mert nyugodtan akart nyaralni. Leszedte az érett gyümölcsöt, a szőlőlugasban már csak a fürtöknek volt dolga: az, hogy érjenek. Úgy számolta, hogy az ő feladata már csak az érett fürtök leszedése lesz.
Felújította a telek betonkerítését is, hogy illetéktelenektől biztonságban tudja a portáját, majd elment a Tiszához nyaralni. Az érett fürtöket sajnos már nem ő fogja leszedni. Mert a Tisza nagy úr, vize éltet és elpusztít. Elvárja, hogy tiszteljék.
Néhány éve Tokajban, a strandnál át akartam úszni a Tiszát. Valamikor a miskolci Vasutas SE versenyző úszója voltam mellúszásban, és egyébként is a Taktabáj retúrban hatszor átúsztam a Tiszát, tehát tele voltam önbizalommal. Szerencsére jött egy ladik, amibe kapaszkodva végül partot értem. A Tisza tudomásomra hozta, hogy az elmúlt két évtized nekem többet ártott, mint neki.
Láttam én embert úgy meghalni, hogy felhevült testtel hasra esett a féllábszárig érő vízben a palajon.
A felfreccsenő víz zajában benne volt az utolsó szívdobbanása is.