Tárcán kínálom

Alapító szerkesztő: Ésik Sándor Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (5) antal anikó (16) arany piroska (6) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (25) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (3) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (44) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (17) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (8) kiser edina (13) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kukuts csilla (3) kulcsár (1) kulcsár attila (68) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (5) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (47) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (40) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (26) piro m. péter (8) piró m. péter (1) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szalóki emese (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (30) venyige sándor (3) veres roland (2) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • M Szlávik Tünde: A huncut rigmus megfejtése maga is magyarázatra szorul: az esztováta (eszteváta, osztováta) olyan ... (2021.09.25. 17:23) A régi öregek, avagy pajzán történetek
  • Arany Piroska: Isten éltessen Vaskó Ilona! Nagyon tetszik a születésnapi monológod! Nekem is mostanában lesz az ... (2021.02.12. 11:37) Február tizenegy
  • csokosszaju: szia, mit tudsz Hófehérkéről? (2020.09.27. 23:02) Az örök menyasszony
  • bohmjo: Ez nagyon jó! Ahogyan a szavak és tettek újra és újra teljesen új értéket és hangulatot kapnak, a... (2020.09.05. 15:01) Tivadar
  • M Szlávik Tünde: @Farkas Molnár Péter: Köszönöm, Péter! Tárcát is hozhatnál magaddal... :) (2020.08.16. 16:46) Majom a köszörűkövön

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... M. Szlávik Tünde blogja

2016.07.08. 18:10 Ésik

Hangyaboyok a konyhámban

Címkék: m. szlávik tünde

Írta: M. Szlávik Tünde

 

tumblr_nhsf0a2hxw1s2791bo6_250.gifMostanában ritkán vagyok hangyás. Hetekig nem menetelnek a parányi morzsatolvajok a konyhámban, hosszú, tömött sorokban. Ha mégis, az kizárólag Boci cica bűne. Nagy éhségében is képes egy-egy falatot a földre ejteni, s azt már nem kívánja a kis kényes gyomra. Ha nem veszem észre, fél órán belül megjelennek a hangyák. Korábban ádáz küzdelmet vívtam velük, bár mindig tele voltam lelkifurdalással: hát hol tudok én magamhoz képest ekkora súlyokat felemelni, képes vagyok-e feláldozni saját egyéniségemet, s teljesen beleolvadni egy arctalan tömegbe a közös cél érdekében? Aki nem lép egyszerre… Bevallom, kissé csámpás vagyok, vagyis ki-kicsalinkázom a sorból..

A tűzoltást a seprű és a lapát jelentette: nyáron a tuja tövébe transzportáltam át őket, télen nagy szánakozások közepette a szemeteskukába – s elképzeltem, ahogy valaki nyakon csíp és átlök Afrikába. Próbálkoztam a sütőporral, mert azt olvastam, hogy attól nem lesz bajuk, csak elriasztja őket. Nos, ha voltak is áldozatok, amerikai katonákhoz hasonlóan viselkedtek: nem hagytak hátra halott bajtársat.

Egyszer valakitől megelőző tippet kaptam: a repedést, ahonnan előbújnak, spricceljem körbe ecettel. Azt hittem, inkább én fogok elköltözni, annyira nem bírtam a szagot hosszú távon.

Vettem pofás kis hangyacsapdát, de ki is dobtam, amikor kiderült, hogy trójai falóként működik – bent terített asztal, belakik a felderítő, hazamegy, s otthon fordul fel, megmérgezve a segítségére sietőket. Mégis, mit gondoltam? A kis kupola belsejében kék alapon elrettentő feliratokat talál?

S akkor eszembe jutott egy foszlány valami régi rádióműsorból, ahol azt állította a fiatalember, hogy ő beszélget a hangyákkal. Gondoltam, kétlábú tanú nincs, Bocinak meg ne járjon el a szája, mert nem kap több pizzát. Lerágta a feltétet – paradicsompüréstől, kukoricástól – de kipiszkálta a szélét a tányérból. A finom illatra hatalmas tömegben zúdultak elő a boltív aljából a hangyakatonák – szerencsére nincs bakancsos vagy patkós lábuk, mert felverték volna a házat. Így viszont mire észbe kaptam, már kifordított mákos bejgliként darvadozott a tésztadarab. S akkor jöttem én.

Óvatosan megemeltem a pizzacsücsköt, gondosan leütögettem róla minden harcost a padlóra, s röviden csak ennyit mondtam: – Fiúk, nyomás haza! Nincs ingyen ebéd!

Szinte egymásba gabalyodott a lábuk, annyi irányba indultak el egyszerre. Lelki füleimmel hallottam a vezényszavakat, a kétségbeesett sikolyokat. De visszavonulót fújtak. Később előbújt egy-két felderítő osztag, őket egy papírlappal csapdába ejtettem, majd a bejáratnál lecsúsztattam őket. Megismételtem, a magam megnyugtatására: – Azt mondtam, nem!

Egy darabig nem jelentkeztek.

Időnként ismételjük a leckét.

Talán hihetetlen, de működik. Azt is megfejtettem, miért: ha elpusztítod az előőrsöt, újabb osztagok érkeznek, mert megszakad a kommunikáció, de ott marad az eredeti információ az élelemlelőhelyről. Vagy tudják, hogy baj van, de haza akarják vinni az embereiket mind egy szálig, egyre többen jönnek – s ennek sosem lesz vége. De itt hazajut a vert sereg – néhányan bicékelnek ugyan egy darabig –, és körbesüvítik a boly minden szegletét: ­

 –  Basszus, ember, izé, hangya, oda ne menj, majdnem ott pusztultunk mind! Pedig már belekóstoltunk az óriásba, de ő volt az erősebb.

Hát, így vagyunk… Szóval, nem vagyok hangyás. Na, jó, csak egy kicsit…

 

 A fenti írás is elhangzott 2016. június 10-én, az Ünnepi Könyvhét Olvassunk tárcát! című rendezvényén.

img_0567.jpg

  A gif forrása: http://forums.superherohype.com/showthread.php?t=491661

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr418875334

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása