Írta: Csengődi Péter
– fikció –
– Jó napot, megjöttem! – hallatszott a harsány köszöntés odakintről.
Az anya sietett kinyitni az ajtót, majd felkiabált a családnak.
– Gyerekek, gyertek, itt van Erzsi néni!
A nagyobb kölykök letrappoltak a lépcsőn, és illedelmesen odamentek hozzá köszönni, de azért látszott rajtuk, hogy nem szívesen teszik; ők még nem érezték át a rokoni kapcsolatokat, csak annyit fogtak fel belőle, amit közvetlenül tapasztaltak: a tömény cigaretta büdös szagát a ruháján, a rekedtes, fülsértő hangját, ami gyakran csapott át egy-egy heves beszélgetés közben rikácsolásba és a repedezett, érdes bőrt a tenyerén, ami karcolt, ha az arcukat simogatta. Erzsi néni kivett a pénztárcájából egy-egy bankjegyet, és odaadta Gábornak és Katának:
– Vegyetek rajta valamit, amit szerettek!
A szülők ezért mindig haragudtak, mert a gyerkőcök úgysem tudtak a pénzre vigyázni; hiába mondták neki, hogy ha már úgyis a bolt előtt jön el, vegyen inkább egy csokit, vagy egy zacskó, cukrot, nem volt hajlandó. Az apa bekísérte Erzsi nénit a nappaliba, míg az anya elment összeállítani a szokásos sajttálat.
– Jaj, ne haragudjatok, behozom itt nektek a sarat! – kiáltozott a nő, hogy a konyhában is hallják. Így nyugtatta a saját lelkét azért, hogy a cipőjéből komplett földrögök potyogtak a szőnyegre, miközben a lábtörlő olyan tiszta maradt, hogy akár azon is fel lehetett volna szolgálni a sajtot.
Gábor, Kata és az apjuk úgy ültek egymás mellett rendben a kanapén, mintha kerti díszek lettek volna egy kirakatban, Erzsi néni pedig belehuppant a kényelmes fotelba, és kérdés nélkül belekezdett a mesélésbe, hogy mi minden történt vele a héten. Lujzácska álmosan totyogott be a délutáni szundiból, még alig nyíltak ki a szemei. Erzsi néni figyelmét azonnal lekötötte a zabálnivaló kis jelenség, és vagy ötször kiáltott neki „hát sziá”-t, széles mosollyal az arcán, míg a kislány próbálta összerakni a fejében, hogy kivel is van dolga.
– Te vagy az a néni, akit nem szeretünk, de mindig hoz pénzt?
Erzsi néni arca azonnal eltorzult, tőle is meglepő ruganyossággal pattant fel a fotelból, és úgy kiviharzott a házból, hogy a bejárati ajtó is tárva maradt. Az anya épp a nappali felé tartott a tállal. Azt sem tudta, hogy eldobja, és fusson Erzsi néni után vagy mi legyen. Gábor arca látványosan elfehéredett, így találgatni sem kellett, hogy ki fecsegett butaságokat a kishúgának.
– Na, ez a probléma is megoldódott! – sóhajtott fel az apa, lustán a távirányítóért nyúlt, és bekapcsolta a tévét. A képernyőn mozogni kezdtek a filmszereplők, az anya dermedten állt a folyosón, míg a nyitott ajtón át hallatszott a betonon szaladó nő cipőjének kopogása.
