Tárcán kínálom

Alapító szerkesztő: Ésik Sándor Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (5) antal anikó (16) arany piroska (6) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (25) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (3) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (44) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (17) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (8) kiser edina (13) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kukuts csilla (3) kulcsár (1) kulcsár attila (68) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (5) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (47) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (40) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (26) piro m. péter (8) piró m. péter (1) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szalóki emese (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (30) venyige sándor (3) veres roland (2) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • M Szlávik Tünde: A huncut rigmus megfejtése maga is magyarázatra szorul: az esztováta (eszteváta, osztováta) olyan ... (2021.09.25. 17:23) A régi öregek, avagy pajzán történetek
  • Arany Piroska: Isten éltessen Vaskó Ilona! Nagyon tetszik a születésnapi monológod! Nekem is mostanában lesz az ... (2021.02.12. 11:37) Február tizenegy
  • csokosszaju: szia, mit tudsz Hófehérkéről? (2020.09.27. 23:02) Az örök menyasszony
  • bohmjo: Ez nagyon jó! Ahogyan a szavak és tettek újra és újra teljesen új értéket és hangulatot kapnak, a... (2020.09.05. 15:01) Tivadar
  • M Szlávik Tünde: @Farkas Molnár Péter: Köszönöm, Péter! Tárcát is hozhatnál magaddal... :) (2020.08.16. 16:46) Majom a köszörűkövön

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... M. Szlávik Tünde blogja

2016.03.29. 19:48 Ésik

Mielőtt megkeményít az idő

Címkék: vaskó ilona

Egy András napi szerelem emlékére

 Írta: Vaskó Ilona

 

Kedves M. – Csak így, ponttal, mert már régen nem kiáltok fel semmiért. – Muszáj leírnom sok év után, hogy mi is voltál nekem. Azért van a muszáj, mert a hosszú évek olyan szilárd burkot növesztettek a szívem köré, hogy félek, soha nem tehetem már meg. Megkeményít az idő. Nehezen hatódok meg. Úgy öleli körbe a szívemet az idő múlása, hogy mostanában ritkán dobban meg felhevülten. A pillangók is évről évre elköltöztek a gyomrom tájékából, a hosszú hónapok már bábokat sem kívántak lerakni. Egyszerűbb lenne a csalódások és a hazug szerelmek álcája mögé bújni, de be kell valljam neked, nem így van. Nem érdekelnek az elmúlt dolgok vagy a hazugságok. Soha nem nekem hazudtak vele.

Emlékszel rám? Emlékszel, mikor először találkoztunk? Nyár volt. Fehér ruhában lebbentem eléd egy folyosón, és a bemutatkozásnál félrebiccent a fejem. Sokáig tartott a kézfogásunk, és a lengőajtó sürgetése törte meg azt a hosszú – kb. 2 másodpercnyi – időt, míg tekintetünk kényszeredetten máshova terelődött egymásról. Attól a pillanattól fogva éreztem, hogy mindig ott fogok állni a tekintetedben.

Nem tudom biztosan, hogy abba szerettem-e bele, ahogyan néztél rám vagy ahogyan beszéltél hozzám. Tudom, miről beszélgettünk, emlékszem minden szavadra. A semmiről. Az első döbbenetből ocsúdtunk mind a ketten, és belekezdtünk egy semmitmondó, üres fecsegésbe, ami semmi másra nem volt jó, csak hogy mind a ketten tudjuk, ez a valóság, és még nem hibbantunk meg teljesen. Pont úgy néztél rám akkor is…

Aztán persze tisztáztuk jövetelem okát. Te már aznap tudtad, hogy megyek. Szóltak. Vártál. Én is tudtam, hogy találkozunk. De nem tudtam, hogy általad rám borul egy megélt, átélt, de soha ki nem mondott szerelem. Egy egész bolond nyár jutott nekünk, ami véletlen találkozásokból, tétova telefonhívásokból és zavarba ejtő hosszú kocsiutakból állt nekünk. Azt hittük, dolgozunk. Persze tettük is becsülettel, de olyan hosszúra nyújtva, amennyire csak lehetséges volt.

De most nem ezért írok neked. Azért teszem, mert sok mindent mondtam és írtam, de egy fontosat soha. Megígértem, hogy nem beszélek senkinek sem rólad, hogy néma csomagom leszel, és hogy csendemben őrizlek majd. Mindegy mi történt a múltban. Ma már százszázalékosan tudom, hogy az ígéretemet betartottam. Nem árultalak el. De ezért sem írok. Mert ez sem érdekes. Nem érdekes, mit gondolsz, mit hiszel. Egyetlen dolgot szeretnék neked leírni, mert elmondani már soha nem lesz esélyem: szerettelek. Úgy szerettelek, ahogy a szél szeretheti a tüzet.

Nem sok idő adatott meg nekünk. Ahogy ránk köszöntött az ősz, elvesztünk egymás ölelésében. Emlékszem, András napon csókoltál meg először, és szerettük egymást úgy, ahogyan csak egy nő szerethet egy férfit. Minden pillanatra emlékszem. A szavaidra. Az érintésedre. Ha behunyom a szemem, most is hallom, ahogyan súgod: ne hagyd abba!

De abba kellett hagynunk. Ki nem mondott szeretlekek torlódnak fel bennem, és már soha ki sem mondhatom. Meghaltál. Úgy haltál meg, hogy én soha nem nézhettem bele a szemedbe, és soha nem állhattam a tekintetedben, miközben azt mondom neked: szeretlek. El nem csókolt csókokkal a számon hagytál magamra. De meghagytad nekem a nyár varázsát. Nem hagytál el, és nem hagytalak el, mert bár a halál elválasztott minket, de a hangod itt cseng a fülemben, az érintésed itt maradt rajtam.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr158526122

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása