Írta: Kiser Edina
Amikor azt hiszed, hogy vidékivé válásod első fél évét túlélve már nem érhet meglepetés, hiszen túl vagy azon, hogy kézzel szedd le a huszonnégy gyümölcsfáról a beteg leveleket, hogy legyen termésed... Amikor túlélted az első slukkot, amit a rothadó csalánlevél gőzéből szívtál, amikor a lányod közölte, ezzel fogunk permetezni... Amikor azt hiszed, hogy álmodsz, mert napi két kiló epret szedsz le a palántáidról, miközben térdig gázolsz a fűben, mert fogalmad sincs, hogy kell kaszálni, ezért csak a gyep jóindulatában bízol... Amikor megéred, hogy májusban fázol a házban, de cikinek érzed, hogy begyújtsál, s amikor megnyugtat a szomszéd néni, hogy nem ciki, de akkor ráébredsz, hogy nem is tudsz... Amikor először látod a férjed és a lányodat favágás közben, és azon imádkozol, hogy nehogy lerepüljön a balta feje (persze, eddig kapának hívtad)... Amikor megjelennek az első gyümölcsök a fákon, te pedig úgy ugrálsz a kertben örömödben, mint egy félnótás... Amikor ráébredsz, hogy a fűkaszába és a fűnyíróba is más benzin kell, és kéred a benzinkútnál a vegyest, amiről biztosan tudod, hogy nem gyümölcspálinka... Amikor lekésed a buszt, hiába van a buszmegálló a házatok előtt, s akkor ébredsz rá, hogy itt a buszjáratok nem a menetrendhez, hanem a kakas kukorékolásához igazodnak... Amikor nagy lendülettel leszeded a százharminc kiló cseresznyét, hogy szörpöt csinálj, de az megerjed, erre a tanult lányod, aki szépen olvas és okosan néz, kifürkészi a netről, hogy miként csináljatok pálinkát – de ahhoz az egészet ki kell magozni... Amikor ráébredsz, hogy ebből pálinka nem lesz, mert nagyon cukros, így elfogadod, hogy ebből likőr lesz… Amikor azon kapod magad, hogy a perzselő nyári délutánban egy karton sörrel sétálsz haza, ami nem az uradnak lesz, hanem a csupasz csigáknak… Amikor leszüreteled a férfiökölnyi barackokat, később a rengeteg almát és körtét, betakarod szalmával a reményeid szerint jövőben zöldségeskertként funkcionáló gazost – amit nemes egyszerűséggel csak ősgyepnek nevezel –, majd összeszeded a hat diófa termését nyolc zsákba... Amikor megpróbálod összehordani a lehullott leveleket, de rájössz, hogy minden hiába, így a maradékot a szélre bízod... Amikor már készítettél a madaraknak télre ennivalót, a gyíkoknak kőből bújócskát, és örökbe fogadtál a két kutyád mellé másik két kitett szerencsétlen, félholt, fekete bolhás drágaságot, és amikor úgy érzed, hogy most már jöhet a tél, mert se kert, se szüret, se csiga – akkor meglátod, hogy gombáid lettek!
S amikor először nem Canestenért kiáltasz, hanem lábosért, akkor lettél végleg biogazda.
