Írta: Kiser Edina
Amikor a közelmúlt eseményei felkorbácsolták az indulatokat, engem is magával sodort az ár. Kétségbeesetten figyeltem, hogy mi az, ami történik. Illetve figyeltem azt, amit akarták, hogy figyeljek. Olvastam azt, amit akarták, hogy olvassak. Azt az álláspontot fogadtatták el velem, amit akartak a hatalmak, hogy elfoglaljak. Belesodródtam abba, hogy úgy érezzek, ahogy a tömeg érez. Amíg egyszer csak üzent egy barátom: „Azt akarják, hogy félj! Mert aki fél, az irányítható!”
Megállt bennem az őrjöngő ember. Lecsendesültem, és feltettem a kérdést: valóban félek?
Éltetek már meg belül űrt? Amikor azt a képet látod magad előtt, hogy van egy sötét alagút, aminek a végén valami fény dereng...de messze, nagyon messze tőled.
Nem jött válasz. Újra feltettem a kérdést, félek-e. És kiszakadt belőlem: igen, félek. Féltem a szeretteim, az egyszerű, boldog kis életem. Félek attól, hogy nem fogom látni a gyermekeim boldogságát, hogy nem látom majd őket boldognak. Félek attól, hogy át kell élnem, hogy boldogtalanok, elveszettek, félnek, gyűlölnek és elfelejtenek embernek lenni.
Megnyugodtam a választól. De újra kérdés jött: tényleg ezektől félek?
Megengedtem magamnak, hogy végigjátsszam fejben, mi az, ami történhet velünk. És ekkor megérkezett a válasz:
a szenvedéstől félek.
Mindegy ki okozza. Mindegy, ember vagy állat vagy betegség. Mindegy, véletlenül vagy tudatosan. Mindegy. A lényeg a szenvedés.
Tehát félek a szenvedéstől. Félelmemben agresszióval reagálok. És az agresszivitásom egy pillanat alatt gyűlöletbe csaphat át.
És akkor megálltam.
44 éves vagyok. Olyan emberektől volt szerencsém az életről, valóságról, érzelmekről, sorsról tanulni, mint Takács Tibor asztrológus, Boldizsár Ildikó meseterapeuta, Luzsi Margó mesemondó, Bihari Laci jobb agyféltekés rajzoktató, Czudar Viktor barátom, Brunyánszky Ibolya, Oláh Erzsébet, Pallagi Anita, Kecskeméti Angelika, Tóth Gabriella, Badonics Adrienn, Takács Judit barátnőim, hogy csak a legközelebbi embereket említsem név szerint. Több mint 90 tanítványom volt az évek alatt, akik tanítottak engem azzal, hogy bizalmukba fogadtak, meséltek a sorsukról. Tanultam attól a közel 3000 embertől, aki nálam járt asztrológiai elemzésen. Tanultam a barátaimtól, akik később az ellenségeim lettek. Tanultam a szerelmeimből és a csalódásaimból. Tanultam a veszteségekből és a gyarapodásokból, a fájdalmakból és az örömökből.
És csak ennyire jutottam, hogy gyűlölködöm?
Tartozom annyival az életem minden szereplőjének, volt résztvevőjének, hogy igenis tudatosan visszautasítom a manipulációt, amivel a világ irányítani akar. Nem vagyok hajlandó félni! Mert a félelem rombol. Egy dologra vagyok hajlandó a mai naptól fogva, hogy tudatosan építek és alkotok. Mert felelősségem és kötelességem anyaságomnál és hivatásomnál fogva.
Akiktől a világon a legtöbbet tanultam és tanulok, azok a gyermekeim. A mai megvilágosodásomat a fiam segítette.
Így gondolkodik magáról:
– Én egy kis kályha vagyok! Én melegítem az embereket!
Ekkor ért bennem végig, hogy mi is az én dolgom a világban:
– Akkor én leszek a parazsad, fiam!