Tárcán kínálom

Alapító szerkesztő: Ésik Sándor Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (5) antal anikó (16) arany piroska (6) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (25) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (3) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (44) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (17) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (8) kiser edina (13) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kukuts csilla (3) kulcsár (1) kulcsár attila (68) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (5) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (47) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (40) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (26) piro m. péter (8) piró m. péter (1) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szalóki emese (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (30) venyige sándor (3) veres roland (2) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • M Szlávik Tünde: A huncut rigmus megfejtése maga is magyarázatra szorul: az esztováta (eszteváta, osztováta) olyan ... (2021.09.25. 17:23) A régi öregek, avagy pajzán történetek
  • Arany Piroska: Isten éltessen Vaskó Ilona! Nagyon tetszik a születésnapi monológod! Nekem is mostanában lesz az ... (2021.02.12. 11:37) Február tizenegy
  • csokosszaju: szia, mit tudsz Hófehérkéről? (2020.09.27. 23:02) Az örök menyasszony
  • bohmjo: Ez nagyon jó! Ahogyan a szavak és tettek újra és újra teljesen új értéket és hangulatot kapnak, a... (2020.09.05. 15:01) Tivadar
  • M Szlávik Tünde: @Farkas Molnár Péter: Köszönöm, Péter! Tárcát is hozhatnál magaddal... :) (2020.08.16. 16:46) Majom a köszörűkövön

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... M. Szlávik Tünde blogja

2015.12.04. 16:45 Ésik

A megfoghatatlan ünnep

Címkék: nagy farkas dudás erika

Írta: Nagy Farkas Dudás Erika

 

Most élsz, a régi sláger és anyád is ezt mondja, amikor a jövő heti vendégségen idegeskedsz – messze az még! –, vagy amikor azon, hogy miből veszel a gyereknek cipőt. Ma kapott nyugdíjat, és régen tervezi, hogy a lábbelit majd ő, fogd az árát, vigyed! Viszed, és tudod, vénségére hazudik, mint a vízfolyás, most találta ki, hogy neked jó legyen.

Az álmok hajnali fényre tűnő részleteiben keresgélsz ünnepi előjelek után. Csontkezek szántotta éjszakák vörös párhuzamai a karon, éles köröm nyomán serkent vér bőrre száradt cseppjei: mennyország és pokol vegyüléke. Az ünnepvárás nézőpontváltás. Ajándék az ősz végét megélni, a telet átvészelni föltámadás, tudod, és néha félsz. Fahéjillatú félálomban ismeretlen érzések, gyomortájt fájás, gyorsabban ver a szív. Ennyi lenne? Égi fogason az őrangyal szárnya, gubbaszt a vállon. A télben nyughass kicsit, vagy vigyázza tetteidet más! A szív komoly dolog. Tegnap azt hitte, elrontja a családja ünnepét, ha megáll a hullámvasút, és tovább sem lent, sem fönt, vége. Mindig csak éppen az számít, ami most van, csak ebben a pillanatban lehet ünnepünk. Ki ne hinné el?

A templom melletti park csonkított fái alatt valószerűtlen jelenet. A japánakácok csendes panasza elsikkad a nyüzsgésben, a járókelők néznek, ki ez az idegen velem, és miért ülünk a falu közepében? De miért ne ülhetnénk le bárhol? Ünnephez közelítő szabadság. Térdemre fekteti a Salvador Dali-albumot. A kedvence, és miatta Spanyolországról álmodik. A hétköznapok, a tapasztalás, a képzelet miféle játékából lesz alkotás, vasárnapi munka? Varázslat, nevezhetetlen élmények sora. Másféle és jól behatárolható vágy, amikor térdemhez ér a keze: zavart mosoly, amikor karórájának csatja a harisnyámból magával ránt egy szálat. Az élet felétek sűrített történelem, könnyű itt írni, mondja, de a szeme azt, hogy inkább bátoríthatnál. Rólunk beszél-e, vagy még a spanyol tájat látja az öregapám idejű japánakácok elé? Mitől könnyű itt? Tompuló érzékek. Elnehezedés, sorsunkba süllyedünk, mint tégla az iszapba. Írd meg, mondja, és köszön az arcába bámuló asszonynak, aki megvető tekintettel, lebiggyedő szájjal, vállat rándítva lép tovább, és azt mondja, hogy „pihhhhhhh…!” Még ő van sértve, otthon két pofont kap a gyerek, és nem érti miért.

…csobbanás, a tégla a Krivaj iszapos fenekébe süllyed, nyomán indiai táncosokat idézve igazodik helyre a hínár. A gyűrűk partot sem érnek, a gyerekarc pofonoktól piroslik. A családon belüli erőszak fogalma még szótárban szunnyad, a szülő akkor pofozkodik, amikor elkapja az ideg. Rosszabb az előre megtervezett verés, vagy a „ha jön apád, megvagdos!” kezdetű mondat. A gyerek azt hiszi, azért kap pofont, mert fáj a víznek a tégla, és fájdalmat okozni nem szabad – kivéve, ha az teszi, akinek a simogatás a dolga. Hogy megtanuld, nem dobunk a Krivajba semmit! Indoklás az indulatra. Pukkadt disznótetem, zsákba csomózott macska, a part menti növényekbe akadó baromfihulla, színével tájba illő üvegpalackok félreviszik a magyarázatot – másoknak szabad? Nem pofázol, és újabb pofonok. A műanyag még ritka, a tejes zacskót őrizik, mint erkélyét, drótra csíptetve szárad. De többnyire kandliban hordjuk a tejet a szomszédból, a bolti tej az ünnep része, olyankor több kell.
Otthon a hátsódeszkáját vesztett padon isszuk az utolsó kávét. Késő őszben járunk, mondja, és megérinti a régen havas telet idéző hajam. A hengerré sodort Dali-albummal figyeli a fekete madarak raját. Néhány bánatos károgás után csönd. A nyílként kertbe vágódó ragadozók némelyike a keleti ablakban végzi, ami olyan, mint az alagút, ami kivisz ugyanarra az égre. De a látszat ellenére nincs ott semmiféle átjáró, éppen, hogy ott lesz az utolsó repülés vége, a végső ünnep a tisztán tükröződő égbolt szabadságot kínáló káprázatában.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr868139918

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása