Tárcán kínálom

Alapító szerkesztő: Ésik Sándor Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (5) antal anikó (16) arany piroska (6) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (25) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (3) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (44) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (17) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (8) kiser edina (13) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kukuts csilla (3) kulcsár (1) kulcsár attila (68) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (5) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (47) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (40) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (26) piró m. péter (1) piro m. péter (8) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szalóki emese (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (30) venyige sándor (3) veres roland (2) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • M Szlávik Tünde: A huncut rigmus megfejtése maga is magyarázatra szorul: az esztováta (eszteváta, osztováta) olyan ... (2021.09.25. 17:23) A régi öregek, avagy pajzán történetek
  • Arany Piroska: Isten éltessen Vaskó Ilona! Nagyon tetszik a születésnapi monológod! Nekem is mostanában lesz az ... (2021.02.12. 11:37) Február tizenegy
  • csokosszaju: szia, mit tudsz Hófehérkéről? (2020.09.27. 23:02) Az örök menyasszony
  • bohmjo: Ez nagyon jó! Ahogyan a szavak és tettek újra és újra teljesen új értéket és hangulatot kapnak, a... (2020.09.05. 15:01) Tivadar
  • M Szlávik Tünde: @Farkas Molnár Péter: Köszönöm, Péter! Tárcát is hozhatnál magaddal... :) (2020.08.16. 16:46) Majom a köszörűkövön

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... M. Szlávik Tünde blogja

2015.11.23. 18:03 Ésik

Első libikókázásom a halállal…

Címkék: péter béla

Írta: Péter Béla

 


peter_b.jpgAmikor túrót, vajat, kacsát, libát vitt anyám és nagyanyám Angyalföldre, hogy petróleumra, szappanra, lábbelire, ruhaneműre cseréljék portékájukat – ki gondolta volna?

Amikor egy gyorstalpaló után a bognársegédből öntödei munkás lett az angyalföldi öntödében és ágyrajáró Kovács néninél, aki még sokáig emlegetve volt, mint afféle anyáskodó személy az ágyrajáró földönfutók felett – ki gondolta volna?

Anyám már 26 éves volt – Abonyban, de különösen a tanyasiak körében ez a kor már veszélyesen érett kornak számított –, de hát a háború, na és a hat testvér, a föld, meg a művelése a földnek, nem segítette az eladósorba került, majd sokáig ott lévők házasodási lehetőségeit…

Apám már 26 éves volt, túl volt a háborún, az orosz fogságon (najhameri fogolytábor), túl volt egy nagy szerelmen – a nagylóci lány majdnem belehalt, de idegösszeomlással megúszta –, s a bognárság inasévein. Szécsényben az ottani ismert mesternél tanulta meg a szakma csínját-bínját. Aztán, mint segéd, Mezőkovácsházára került. Koszt, kvártély, na meg némi pénzecske volt a fizetség. Szabadidőben olcsó gyöngyösi borral kereskedett. A vasúton érkezett nedűt a helyi kocsmárosok vették és adták, s ebből is, ha nem csurrant, de cseppent egy kis pénz… Csak a mester felesége ne lett volna annyival fiatalabb az uránál, s ne lett volna oly szemrevaló… Így aztán, ha kelletlen is, menni kellett.

Az angyalföldi zsibajon nem csak a portékák cseréje történt. Egy palóc fiatalember, aki bognárból lett vasöntő (ez nem fából vaskarika) és a tanyasi lány, aki már igen eladó és kifejlett volt, meglátta és megszerette egymást. Mint tudjuk: szerelem gátja kőfal nem lehet, így a köztük lévő 80 kilométer sem mutatkozott annak.

Az öreg Jáger összevont szemöldökkel vizslatta a jövevényt. A csillogó melegbarna szemek is fürkészték nagyapám kackiásra pedert bajuszát, a jóindulat apró jeleit kutatva, de hiába.

– Osztán mibű akarod eltartani a mi Marikánkat? He!?

A megsemmisítőnek szánt kérdésre érkezett válasz is. Nagyanyám azzal rekesztette be a további akadékoskodást, hogy fiatalok, előttük az élet.

Albérlet lett a vége.

Apám Szolnokon helyezkedett el az építőipari vállalatnál, mint asztalos karbantartó. Az esküvő után megkapta a jogot, hogy Anyám mellett hálhasson – valamint a Jáger-család további hét tagjával a tanya két helységében. Amikor az első fizetést megkapta, nagyapám a vacsora végeztével az asztalra csapott, s tudtára hozta az ifjú párnak, hogy amíg az ő kenyerét eszik, a keresetet le kell tenni az asztalra, „míg ha a kutya kutyát eszik, akkor is!”

Anyámnak nagy terhe volt, már a nyár közepén látszott. A Széchenyi utcai kis viskóban – az albérlet: egy szoba, konyha, gang – aztán eljött a nap, s a reggel, amikor megkezdődtek a fájások. Apám értesítette a bábaasszonyt, aki jött is hamarost. Minden készen állt a jövetelem fogadására.

Amikor már beesteledett, és még mindig csak a nagy kínok és a keserves szenvedés volt, s én még mindig a túlparton, a bábaasszony idejét látta annak, hogy most már szólni kell a Fekete doktor úrnak. Anyám alélni látszott, s én meg bent rekedtnek.

Éjfél körül apámhoz fordult – fogóval a kezében – a derék körzeti orvos, s vázolta a helyzetet. Félő, hogy mindketten belepusztulnak ebbe a születésbe. Haladéktalanul ki kell húzni a gyereket, javasolta. Így az anya megmenthető, aki majd szülhet még másikat. A gyereknek ötven százalék esélye van a túlélésre.

Hajnali kettő lehetett, amikor hat és félkilósan, hatalmas nudlifejjel, mégiscsak megláttam a holdvilágot. Ki gondolta volna!?

Anyám négyéves koromig szoptatott. Sokszor nézett rám úgy, mint valami kincsre.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr238103026

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása