Írta: Kulcsár Attila
A szerelmes levelek kora lejárt. Ki az a bolond, aki több oldalas epekedést körmöl, borítékba tesz, postára ad – sürgősségivel –, aztán jó esetben kap egy 10 oldalas válaszlevelet, aminek az a mondanivalója, hogy én is? Ez ma már az okostelefonok korában úgy megy, hogy Anci, akkor négyre gyere fel, az ősök elutaztak.
A szerelmes verset meg végképp csak költők írnak merő virtuskodásból, mint a Mount Everest-mászók, hogy sikerül-e meghaladni Petőfi Szeptember végén című versét, amelyik a világirodalom legszebb szerelmes verse, a Kosztolányi nevű serpa szerint.
Ma már egy olyan verset, mint amilyet a költő Koltón – ifjú felesége, Szendrei Júlia fejével a kebelén – vetett papírra, csak reklámversként lehetne eladni, apránként beadagolva, egy TV- reklámban.
Egy kereskedelmi csatornán ez így hangzana el a költészet napján:
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
„Most vegye muskátlinkat, fél árat fizet érte!”
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
„Festékünk koloritjai színtartása időtlen.”
De látod amottan a téli világot?
„Sítúránk potom-áron liftezi nyárból a télbe.”
Már hó takará el a bérci tetőt.
„Olcsó kis mediterrán szálloda várja görögben!”
Még ifju szívemben a lángsugarú nyár
„Naptejeink száz faktora védi sugártól a bőrét.”
S még benne virít az egész kikelet,
„Most ültess holland tulipánhagymánkból a kertbe!”
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
„Ifjúvá teszi TINCS-festékünk hajviselőjét.”
A tél dere már megüté fejemet.
„Doktor Edőcsnek guta ellen is jó a receptje.”
Elhull a virág, eliramlik az élet...
„BÉ…- kocsi márkánk széles úttapadással előzi.”
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
„Bőrkanapénk öl-kényelme után nincs kedve felállni!”
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
„DAJKÁN-k halmai láttán nem fog máshol időzni.”
Holnap nem omolsz-e sírom fölibe?
„Kulturált temetésünk méltó élet-utáni.”
Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
„Hetvenes zokni keresi özvegy élete párját.”
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
„Nemzeti jelképét tűzzük akár piramisokra!”
Én feljövök érte a síri világból
„Kínai sírköveink gránitból feltámadásra várják!”
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
„Áruit minden időben GLS elfuvarozza.”
Letörleni véle könyűimet érted,
„GÓBI papír-kendőnk mindennek jó itatósa.”
Ki könnyeden elfeledéd hívedet,
„Rest memória gondod AMNÉZIÁNK-kal feleded.”
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
„ RAG-tapaszunk vízálló már az özönvíz óta!”
Még akkor is, ott is, örökre szeret!
„SZEX-italunktól szíve – is – örökre merev…”
A szerzői jogokat Petőfi özvegyétől cégünk százhetven évre megvásárolta.
A fenti írás az Ünnepi Könyvhéten hangzott el Nyíregyházán,
2015. június 5-én.
