Tárcán kínálom

Alapító szerkesztő: Ésik Sándor Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (5) antal anikó (16) arany piroska (6) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (25) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (3) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (44) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (17) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (8) kiser edina (13) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kukuts csilla (3) kulcsár (1) kulcsár attila (68) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (5) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (47) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (40) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (26) piró m. péter (1) piro m. péter (8) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szalóki emese (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (30) venyige sándor (3) veres roland (2) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • M Szlávik Tünde: A huncut rigmus megfejtése maga is magyarázatra szorul: az esztováta (eszteváta, osztováta) olyan ... (2021.09.25. 17:23) A régi öregek, avagy pajzán történetek
  • Arany Piroska: Isten éltessen Vaskó Ilona! Nagyon tetszik a születésnapi monológod! Nekem is mostanában lesz az ... (2021.02.12. 11:37) Február tizenegy
  • csokosszaju: szia, mit tudsz Hófehérkéről? (2020.09.27. 23:02) Az örök menyasszony
  • bohmjo: Ez nagyon jó! Ahogyan a szavak és tettek újra és újra teljesen új értéket és hangulatot kapnak, a... (2020.09.05. 15:01) Tivadar
  • M Szlávik Tünde: @Farkas Molnár Péter: Köszönöm, Péter! Tárcát is hozhatnál magaddal... :) (2020.08.16. 16:46) Majom a köszörűkövön

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... M. Szlávik Tünde blogja

2015.05.04. 17:33 Ésik

Az ördög menyasszonya

Címkék: balku lászló

Írta: Balku László

 

Négyen voltak testvérek. Ő volt a harmadik, és az egyetlen lány. Korán érett, tizenhárom éves korában már lopva megfordultak utána a férfiak. Büszke volt a szépségére, fürdés után gyakran nézegette meztelen testét a nagy fürdőszobai tükörben, bár hite szerint ez bűn; ezért utána hosszan imádkozott Jehovához bűnbocsánatért.

A szabolcsi nagyközség lakosai túlnyomóan reformátusok voltak, őket megvető, gúnyos hangsúllyal hívőknek nevezték. Néha szégyenkezett emiatt, de elfogadta, hogy ezt a bélyeget nekik, a kiválasztottaknak viselniük kell. Szülei a helyi gyülekezet alapító tagjai voltak, ők, gyerekek már ebbe a vallásba születtek bele. A gyülekezetben köztiszteletnek örvendett a család, annak ellenére, hogy apja egyre mélyebbre süllyedt az alkoholizmusba. Kezdetben csak otthon ivott, faluhelyen azonban nem maradhatnak az ilyen dolgok sokáig titokban; többeknek feltűnt, hogy ő maga vagy a gyerekek naponta több üveg olcsó bort, pálinkát hordanak haza a boltból, kocsmából. Mikor aztán visszajutott a fülébe, azt beszélik szerte a faluban, hogy a „szent ember” mértéktelenül iszik, nem is igyekezett tovább titkolni szenvedélyét; gyakran elment a kocsmába, vagy a bolt előtt hörpintette fel a kis üveg pálinkát.

Az iskolában sem volt egyszerű a helyzete. Náluk a Biblián kívül csak vallásos könyvek lehettek, nem volt rádiójuk, televíziójuk, állandóan érezte, hogy kevesebbet tud a világról, mint „hitetlen” osztálytársai. A könyvtárból kikölcsönzött „ördögtől való” kötelező olvasmányokat is csak a verandáig vihették be a lakásba, ott vagy az udvaron olvashatták. Különösen őt fogták szigorúan, a fiúknak többet megengedtek. Nem barátkozhattak, csak a gyülekezeti tagok gyerekeivel, azért is szidást, büntetést kaptak, ha meglátták a szülők, hogy az utcán hitetlennel beszélgetnek.

Apja az italozással együtt agresszívvá vált. Először csak anyját, öccsét és fiatalabbik bátyját verte okkal-ok nélkül; ő az első pofont akkor kapta, amikor szeretettel próbálta kérni a részeg férfit, ne káromolja az Istent.

– Mit pofázol bele a dolgomba? – förmedt rá. – Egyébként is nem Jehovát káromolom, hanem a zsidó Istent.

– Apa, hiszen tudod, hogy csak egy Isten van, a Szentírás Istene, akinek mi tudjuk a nevét.

– Na, nézd már a kisasszonyt! Nehogy okosabb akarj lenni, mint a prédikátor testvér! – mondta gúnyosan, és tenyere máris csattant a lány arcán.

Befejezte az általános iskolát – minden hiányossága ellenére jó eredménnyel. A közeli város szakközépiskolájába vették fel, kollégiumba került. Boldog volt, hogy kiszakadhat az egyre nyomasztóbb családi légkörből.

Amikor az első hétvégére hazaérkezett, anyja ráparancsolt, hogy menjen a szobájába és meztelen altesttel feküdjön a heverő szélére. Zseblámpával széttárt combjai közé világítva nézte meg, szűz-e még – és ez a jelenet minden érkezésekor megismétlődött.

Jól érezte magát a városban. Nem beszélt senkinek a hitéről; a kollégiumban televíziót nézett, könyvtárba, moziba járt, hogy bepótolja mindazt, ami a bigottan vallásos családban eddig kimaradt az életéből – és úgy érezte, mindettől nem csorbul a hite. Lámpaoltás után továbbra is minden este hosszan imádkozott, reggel egy negyedórával hamarabb kelt, hogy amíg a szobatársai még alszanak, elolvassa a napi kijelölt igeszakaszt.

Sok fiú próbált közeledni hozzá, ő azonban már régen elhatározta, hogy csak Jehova tanújával fog járni – ilyen pedig nem akadt a körülötte legyeskedők között. Az otthoni, minden hétvégi megaláztatások hatására még zárkózottabbá vált, a fiúk társaságát is kerülte.

Már majdnem vége volt a tanévnek. Egy pénteken egyik új barátnője születésnapját ünnepelték, aki iskola után néhányukat meghívta egy közeli presszóba. Tonikot rendeltek ginnel, hosszas unszolás után ő is megkóstolta. Eltelt az idő, csak a későbbi vonattal indult haza.

– Hol voltál eddig? – kérdezte az anyja, és már nyúlt is a zseblámpa után. Engedelmesen vonult a szobájába, ahova ezúttal az apa – aki most a szokottnál is részegebb volt – is követte.

– Rendben – mondta az anya, és kikapcsolta a lámpát. – Nem történt semmi.

– Mit véded ezt a kis ribancot? – kiabálta a férfi. – Láttam a járásán, hogy meg…ták! – Kivette az asszony kezéből a zseblámpát, és olyan erővel tolta félre, hogy a nő elterült a padlón.

Sokáig nézte, tapogatta a lány szeméremtestét, majd vastagon piszkos gyűrűs ujját hirtelen mozdulattal egészen a méhszájáig tolta. Ápolatlan, töredezett körmei végigszántottak a hüvelyfalon. A lány sikított a fájdalomtól.

– Mit kényeskedsz? A f… bezzeg jólesett? – üvöltötte, eldobta a lámpát, és ököllel teljes erővel lánya gyomrára vágott. – Hát kurvának neveltünk mi téged? Az ördög menyasszonya lettél! Vetkőzz! – rivallt rá, feltápászkodott, és az előszobába ment.

Az anya a nyitva hagyott ajtón át látta, hogy a fogasra akasztott nadrágjából kiveszi a nadrágszíjat, ezért gyorsan bezárta kívülről az ajtót, a kulcsot melltartójába csúsztatta. A férfi sokáig rázta a kilincset, majd tehetetlen dühében feleségét kezdte ütni a szíjjal. Amikor végre sikerült elvennie tőle a kulcsot, a lányt eszméletlenül, az ágyéka körül egyre növekvő vértócsában hason fekve találták.

– Mit csináltál, te állat? – sikította a nő, és úgy, ahogy volt, tépett ruhában, a szomszédba rohant telefonálni.

Kórházi ágyon tért magához, vénájában infúzióval, hasán kötéssel. Anyja ült az ágy mellett; elmondta, hogy majdnem meghalt a belső vérzés és a fertőzés miatt, több helyen megrepedt méhét pedig el kellett távolítani. Mondta azt is, hogy hiába kérte az orvosokat, teljes vérátömlesztést kapott. A nő arckifejezése hirtelen keményre változott.

– Szörnyű, amit apád tett veled, de akkor is az apád, és tudod a parancsolatot: tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú életű légy a Földön. Jó ember ő, Jehova hűséges gyermeke, csak ha iszik, nem tud parancsolni magának. Nekünk, nőknek azt hagyta meg az apostol, hogy tűrjünk és engedelmeskedjünk. Én sem tudok mást tenni, minthogy imádkozom Jehovához, hogy szabadítsa meg az alkohol rabságából. Ha elmondanád, mi történt, nagy bűnt követnél el, hiszen valószínűleg börtönbe kerülne. Én azt mondtam, hogy leestél a létráról, mondd ezt te is.

Később betegszállító kocsira tették, és egy kezelőbe tolták. Egy idősebb orvos megvizsgálta, átkötötte a sebét, majd kiküldte a nővért, és megkérdezte, mi történt vele.

– Megcsúszott a lábam a létra legfelső fokán. Nem tudtam megkapaszkodni, leestem – válaszolta.

Az orvos közel hajolt hozzá.

– Nekem elmondhatod az igazságot. Voltak olyan sérüléseid, amik esésből nem származhatnak.

Elpirult – sejtette, milyen sérülésre céloz az orvos – de hallgatott, és a kérdésre is, hogy tesz-e feljelentést valaki ellen, csak a fejét ingatta.

Egy keddi napon engedték ki a kórházból. Még nem mehetett iskolába, a zárójelentésben legalább tíz nap ágynyugalmat javasoltak.

– Idegen ember vérét kaptad, kárhozatra ítélt lelke költözött beléd. Nem vagy többé a gyermekünk, és nem vagy többé Jehova gyermeke sem – mondta az apja. Többet nem is szólt hozzá, ha akart tőle valamit, anyjával vagy az öccsével üzent.

Feltűnt, hogy szokatlan rend és tisztaság van a házban. Eltűntek az italos üvegek, és apja sem ivott. Két nap múlva aztán megtudta az okát. Csütörtök reggel az apja nem ment dolgozni. Tíz óra körül autó állt meg a ház előtt, két középkorú nő érkezett a Gyámügyi Hivataltól. Mindent megnéztek az udvaron és a házban, hosszan beszélgettek a szülőkkel. Hozzá is bementek, kérték, mondja el, mi történt. Mindkét szülő bejött velük. Szemmozgásával próbálta jelezni, négyszemközt szeretne velük beszélni, a két nő azonban nem reagált, így nem merte elmondani az igazságot.

Mielőtt elmentek, az egyik nő elmondta, mi fog a határozatban állni. Nem látják indokoltnak a gyerekek intézeti elhelyezését, csupán a padlásfeljáró biztonságossá tételére kötelezik a szülőket. Alig fordult ki az autó az utcából, az apa már indult is a kocsmába.

Azután, amit apja mondott, amikor hazajött a kórházból, váratlanul érte, amikor vasárnap reggel bekopogott a szobájába az öccse: készüljön, mennek a királyságterembe.

Nem ülhetett a fiatalok közé, mint máskor, elől, a fal mellé állított székek egyikén kellett helyet foglalnia. A prédikátor egy prófétai igeszakasz alapján hosszan beszélt a paráznaságról, majd felszólította, álljon középre, forduljon szembe a gyülekezettel, és vallja meg bűnét.

– Én nem… Én még mindig… – hebegte.

– Még Jehova szent színe előtt is hazudik! – kiabálta felállva az apja. – Az ördög menyasszonya lett!

A prédikátor lejött az emelvényről. Ráparancsolt, hogy arcra borulva feküdjön a padlóra, fejére olvasta bűnét – a bűnt, amelyet nem követett el –, majd kiátkozta a gyülekezetből. Utolsónak hagyta el a királyságtermet. Szülei nem várták meg, lehajtott fejjel, támolyogva, időnként a kerítésekbe kapaszkodva egyedül ment haza. Nem mert a szembejövőkre nézni, ha valaki ráköszönt, akkor is csak úgy viszonozta, hogy nem emelte fel a fejét. A szobájába ment, nem kérte az ebédet sem.

Most idegennek tűnt minden körülötte. Mintha egy láthatatlan erő kiszakította volna abból a világból, amelyben eddig élt. Kislány korától nagy családról álmodott, szerető férjről, akivel eggyé válhat a hitben és a szerelemben. Apja brutalitása ennek lehetőségétől egy pillanat alatt fosztotta meg. Idegenné vált a családban. Gondoskodnak róla, megvan a szobája, kap enni, de semmi több. Olyanná vált ebben a házban, mint bármelyik disznó vagy csirke hátul az udvarban. Megbélyegzett lett a faluban, kitagadták abból a közösségből, amelyben felnőtt. El kellene menekülnie, de hova? Senki nem segít, szüleinek a gyámügyeseket is sikerült megtévesztenie, mihez tudna kezdeni egyedül? Tizenöt évesen munkát sem kapna sehol.

A délelőtt történtek után már Jehovában sem tudott már bízni. Egész eddigi életében a hit volt a legfőbb támasza, most ezt is elvesztette. Már a kórházban kételkedni kezdett. Először iszonyodott saját testétől, az ereiben lüktető idegen vértől, aztán lassan ráébredt, nem lett más ember; ugyanúgy gondolkodik, ugyanúgy érez, mint a műtét előtt. Talán mégsem igaz a tanúknak ez az alapvető hittétele? Talán mégis azoknak van igazuk, akik kritizálják őket? Akkor mi lehet az igazság mindabban, amit eddig a gyülekezetben hallott, tanult?

Kettő körül az anyja lépett a szobájába.

– Öltözz, hozzál apádnak sört meg pálinkát. Vidd vissza az üres üvegeket is, ott van a konyhában, benne van a szatyorban a pénz is.

Zajtalanul kihúzta a konyhaszekrény legfelső fiókját, kivett egy hegyes kést, és az üvegek közé csúsztatta.

Az apa egyre türelmetlenül kérdezgette: Hol van már a sör? Hol van már a pálinka? Azonban egyszer sem: hol marad ennyi ideig ez a lány? Végül maga indult el a kocsmába. Arcizma sem rezdült, mikor a kocsmáros mondta, a lány nem járt ott. Egy üveg sört és egy felest kért, és leült egy asztalhoz. A kocsmáros – aki már hallotta, mi történt délelőtt a királyságteremben – hívta a rendőrséget.

Késő este találták meg a csordalegelő melletti bozótosban, a véres szatyorra borulva, bal melle alatt szúrt sebbel.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr717405844

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása