Írta: Somorčík Sz. Rozália
Péter időnként lekurvázta a feleségét, mindig akkor, mikor valamilyen számlát kellett kifizetnie. Nem a szokásosat, arra tisztelettel reagált. De ha tavasszal és ősszel megjött a gáz vagy a villany többletfogyasztásáról az értesítés, akkor leitta magát, hogy erőt gyűjtsön, és mikor az asszony a közelébe ment, lekurvázta.
Ez már tartott egy ideje, igaz házasságuk harmadik évében ugyanez megtörtént már, akkor az asszony nem tudta a házkölcsön havi törlesztésének ráeső részét a férjének adni, de sok-sok évre kimaradt; az utóbbi három évben újra kezdődött. Persze oka is volt rá a férjnek, nem mintha az asszony pénzért csinálta volna, de a csalás, vagyis férjes asszony lévén mással való lefekvés itt kurvaságnak számított.
A hajnali szökéseket a feleség arra építette, hogy a férje lenézte, bármit csinált. Még feléje sem fordult, mikor beszélt vele. Kiabált vele az asszony egyszer-kétszer, nézz a szemembe, ha velem beszélsz, de aztán nem látta értelmét a hangos szónak. Biztos volt benne, hogy ez családi vonás. Az egész család ilyen büszke, beképzelt és búval baszott volt, így szokta mondani a sógora, meg zsugori volt az egész banda.
Péter úgy volt nevelve, hogy az asszony legyen hálás az urának azért, hogy felkarolta.
Felkarolta bizony az a ki…, de belenyugodott, legtöbbször, ha kétszer veszekedett ezért, mert ennek sem volt semmi értelme.. Látta a két szomorú szemű szülőjét, akik a sötétben, ujjaikat morzsolva szenvedtek attól, hogy őt elvette.
‒ Ha én nem lennék, akkor te még ott laknál abban a kicsi szobában az ágyad felett a kicsi képecskéddel!
‒ Akkor mutass rá arra a tárgyra, amit nekem vettél! Hisz’ majd beledöglöttem a munkába melletted ‒ üvöltött vissza az asszony.
Kente magát kicsi kora óta, hogy szép legyen annak, aki igazán szeretni fogja. Toalett asztalkáról álmodott, ahol magát krémezgeti, illatosítja, az legyen a hálószobában, hol a férje hajnalonként hálóingébe furakodva megszeretgeti vagy csókkal ébreszti, haját simogatva szagolgatja. A konyhában a fenekét megmarkolja, haját félrehúzva nyakon csókolja.
A szerelem a férjnél ‒ és talán ez szintén otthonról származhatott ‒ csak egy vigyori mosolyra és egy szűk kérdésre, hogy ad-e neki, korlátozódott, amit akkor produkált, mikor az asszony megmosakodva, kiparfümözve az ágyat megkerülve le akart feküdni.
Vacak volt az érzés hajnalban útra kelni, mikor a szeretője után szökött, de csak addig, míg a házat elhagyta. De ahogy távolodott, a férjétől meg nem kapott érintések vonzották. Ha csak elképzelte, magasabbra repült, mint a legmagasabb villanyszámla.
Az ölelés, a két erős férfikéz a hátán a viszontlátáskor, összebújás az utcán, és menni kézen fogva a végtelenségig, hogy a lába is fáj belé, és nevetni közben, és nem látni az embereket, csak egymást, és lobog a haja.
És milyen csodás volt az ágyba bújás, mintha a napfénnyel feküdne le; égett a teste a gyönyörtől.
‒ Szeretlek ‒ és simogatta a haját, és a szemébe nézett, és ez igaz volt.
A visszatérések ugyanolyan rosszak voltak. Izmosra feszítette a karját, mikor belépett a házba, hogy felkészüljön az ütésre, ha jönne valamilyen. De nem jött soha. Helyette jött a férje nemtörődömségének legmegalázóbb profilképe, csak a tévét hangosította fel, mert az érkezésével járó zajok zavarták őt.
A villanyszámla nagyon magas lett, és aznap kapták meg, mikor az asszony hazaérkezett a szeretőjétől. Vészjóslóan ott feküdt, ahová az ékszereit szokta letenni, mielőtt kezet mosott. A férje belefirkált valami jelzéseket, amiket ő ijedtében és izgalmában nem értett, mert félt, de vagányul utána ment, és keményen rákérdezett a jelekre a papíron.
Az ura rögtön lekurvázta, sőt leföldigilisztázta, de nem egyszer, sokszor, közben rá sem nézett, és követelte újabb kurvázások közepette, hogy az összeget a felesége fizesse ki.
Az asszony összeszorított szájjal hallgatta, várta, hogy befejezze. Megmondta neki, hogy sajnálja, hogy meg kellett kérdeznie, azt, amit nem értett, de nem szeretné, ha megint lekurvázná máskor, inkább tűri ezt a hosszú lekurvázást.
‒ Csak annyira vagyok kurva, amennyire kell ‒ és ezzel és egy nagy ajtócsapással lezárta a villanyszámlaügyet.
