Írta: Lampl Zsuzsanna
Néhány éve történt. Mondom a diákoknak, hogy kirándulni megyünk. Nagyon fellelkesedtek. Aztán amikor elárultam, hogy hova, elmúlt az örömük. Nem Bécs, nem Prága, nem Budapest, még csak nem is Pozsony, hanem valami Kukutyin Dél-Szlovákiában. Valami Rozsnyó. Na, szuper, mondta az egyik, de mit fogunk ott csinálni? Tanárnő, biztos??!!
Az egy brutálisan unalmas hely, én tudom, mert odavalósi vagyok, mondta a másik. Végül nehezen, de összejött egy csoport, elsősorban azért, mert egy sikeres pályázatnak köszönhetően a diákok csak az útiköltséget fizették. Mit mondjak? Kiderült, hogy Rozsnyó és környéke brutálisan izgalmas hely. Ha felállunk a tévétől, kimegyünk és felfedezzük.
Azóta hatszor voltunk tanulmányi kiránduláson. A világvárosokhoz, napfényes tengerpartokhoz képest, amelyek kétórányi repülőútra vannak tőlünk, csupa jelentéktelen helyen. A központból nézve csupa periférián. Csupa Kukutyinban. Legutóbb a Csallóközben és a Mátyusföldön. És most is sok érdekeset láttunk, és megéltünk sok hétköznapi csodát. Mentünk a tomboló, jeges ellenszélben az országúton. Csak öt percet, de elég volt ahhoz, hogy elképzeljük, milyen lehetett, amikor az embereknek kilométereket kellett gyalogolniuk hóban, fagyban, ha el akartak valahova jutni. Láttuk, hogyan őrölték a lisztet, nehéz kerekű vízimalommal. Ebbe az izébe beleszórták a gabonát, aztán azon az izén kijött a liszt. De még előtte ez az izé fölvitte az emeletre. A fiatalok nagyon élvezték, pukkadoztak a röhögéstől. Aztán beindult a kerék, és egy szőrös állat bukkant fel a vízben. Mindenki rohant megnézni. Mi az?! Ja, az csak egy izé. Mizé? Egy vízipatkány. Az állat beúszott az emelvény alá, amelyen álltunk. Rohanás a másik oldalra, biztosan ott fog kijönni. Ki is jött. Mintha érezte volna, hogy sokan nézik, megállt egy faág mellett. Aztán elindult a túlsó partra. Nagy, szőrös testét a hosszú vékony farka mozgatta, jobbra-balra kacskaringózott vele kecsesen, úgy úszott. Mindenki megbabonázva nézte. Aztán elkapta az ár. Nagyon igyekezett, olyan szánalmasan nevetséges volt a magasból, az emelvényről nézve, ahogyan küszködik. A víz továbbvitte, de aztán átevickélt a túlsó partra. Volt, aki mosolyogva, volt, aki szótlanul nézte. Mágikus pillanat volt. Sok van belőlük, törte meg a csendet a malomőr. Szép időben kijönnek a partra, és hagyják, hogy megsimogassam őket.
A diákok félistennek kijáró tisztelettel néztek rá. Nem mindenkinek adatik meg, hogy vízipatkányok fejét simogassa.