Ecsetvonások - kísérlet…
Írta: Tornyi Ferenc
Nem háborgok én a sorsom ellen! Megöregedtem… Látja, délutánra már megdagadnak a lábaim.
Vízhajtó…
Voltam a doktornál, azt mondta: „Hetvenöt, az hetvenöt. Ennyi idősen mindenünk fáj…” (Hiszek neki, ő is hetven körül járhat.) Azt is hozzátette, a Makkosban már semmi gondom nem lesz…
Nálunk sok a tölgyfa a temetőben.
Engem a gyerekeim, unokáim elhagytak. Megértem őket, élni kell, ha itt nem lehet, boldoguljanak külföldön − de én magam el nem hagyom. Van néhány tyúkom, azokat naponta megetetem, megitatom, de a kertet már nem művelem.
Most már nehéz a járás, ezért 10-12 méterenként székeket raktam ki, így lopakodok a tyúkólig. Beletelik 20 percbe, de négy pihenővel lassacskán csak odaérek, összeszedem a tojásokat is.
A szomszédtól tanultam, uram. Szőlőjét még mindig maga metszi, permetezi, pedig elmúlt már 90. Letesz egy széket, egy tőkét megmetsz, meglocsol, nyakában az ötliteres permetező; lassan maga után húzza a széket, leül, amíg nem végez az újabb szőlőtővel. Nagyon erős ember, ragaszkodik az élethez…
Én egyre vékonyabb vagyok, sokat fogytam mostanában, pihekönnyű lettem.
(Arcvonásai megenyhültek.)
Még hittanon, a templomban tanultam: Jézus vízen járt.
Nagy a hitem, uram − Krisztus segítségével megpróbálom, tudok-e lépkedni a tojásokon.
