Írta: Ozsváth Sándor
Messze még a karácsony, de máris nagy a készülődés mindenütt. Díszbe öltözik a város, néhány üzlet már az ünnep lázában ég, neonkarácsonyfák gyúlnak, itt is, ott is felhangzik a diszkósított Csöndes éj. S van ám minden, mi szem-szájnak ingere… Piacon, bevásárlóközpontban járva – veszem észre magam – mindig kerül kosaramba egy kis csemege, legtöbbször datolya, vagy füge, s a mozdulat, mellyel értük nyúlok, szinte önkéntelen.
Otthon, kisgyermek koromban, az ötvenes évek közepe táján, karácsony közeledtével egyre fokozódott az izgalom: Vajon mit hoz a Jézuska? Kishúgom pettyes ruhás babára vágyott, én meg arra a barkácskészletre, melyet nagyapa levélbelileg már megígért. S mindketten szívrepesve vártuk a még sosem látott nagyszülőket a határ túloldalán maradt Szatmárból. Vajon milyen lesz az első találkozás? Mit szólnak majd hozzánk, kiket még csak fényképről, s a sűrűn forduló levelek beszámolóiból ismernek? Légvonalban tán nyolc kilométer ha elválasztott bennünket, szép időben még falujuk tornyát is megmutatták szüleink a Kraszna-partról, papának-mamának mégis majd hatszáz kilométert kell vonatoznia, egészen Kötegyánig kerülve, hogy végre láthassanak bennünket. Örömünk még teljesebb lett, mikor egyszerre s váratlanul mind a négyen megérkeztek! Az apai-anyai ág méretes csomagokkal felszerelkezve jött, gyorsan előkerült a baba és a lombfűrészes barkácskészlet, de a csodák csodája még csak aztán következett: egy kisebb papundekli bőrönd több kilónyi déligyümölccsel tele! („Odaát” akkor még szinte mindent lehetett kapni, később aztán fordult a kocka… ) Én, az ötéves nagyfiú, a felnőttek elbeszéléseiből már hallottam bizonyos déligyümölcsökről, hogy van olyan, mint narancs meg banán, s egy fél citromot már láttam is, mert mikor beteg voltam, egy ismerős néni azzal kedveskedett, megízesítve teámat, de amit ez a bőrönd tartalmazott… A sok-sok közönséges narancs mellett még doboznyi datolyát, meg karikába fűzött fügét is kaptunk! Olyan karácsonyom sem volt azóta.
Ma, ha valamilyen különleges, kedves ízre vágyom, bevásárláskor ezért nyúl önkéntelenül is e csemegékért a kezem. Mostanság azonban gyakran keseredik meg számban az édes íz, mert naponta látom-hallom, meg újságban olvasom, hogy újfent ridegebb-hidegebb a világ, s hogy mily sok ember számára örömtelen ismét a karácsony.
Kisjézuskám, csak egy bőröndkével, ha kérhetném, de mindenkinek…
