Tárcán kínálom

Alapító szerkesztő: Ésik Sándor Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (5) antal anikó (16) arany piroska (6) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (25) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (3) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (44) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (17) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (8) kiser edina (13) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kukuts csilla (3) kulcsár (1) kulcsár attila (68) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (5) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (47) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (40) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (26) piró m. péter (1) piro m. péter (8) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szalóki emese (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (30) venyige sándor (3) veres roland (2) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • M Szlávik Tünde: A huncut rigmus megfejtése maga is magyarázatra szorul: az esztováta (eszteváta, osztováta) olyan ... (2021.09.25. 17:23) A régi öregek, avagy pajzán történetek
  • Arany Piroska: Isten éltessen Vaskó Ilona! Nagyon tetszik a születésnapi monológod! Nekem is mostanában lesz az ... (2021.02.12. 11:37) Február tizenegy
  • csokosszaju: szia, mit tudsz Hófehérkéről? (2020.09.27. 23:02) Az örök menyasszony
  • bohmjo: Ez nagyon jó! Ahogyan a szavak és tettek újra és újra teljesen új értéket és hangulatot kapnak, a... (2020.09.05. 15:01) Tivadar
  • M Szlávik Tünde: @Farkas Molnár Péter: Köszönöm, Péter! Tárcát is hozhatnál magaddal... :) (2020.08.16. 16:46) Majom a köszörűkövön

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... M. Szlávik Tünde blogja

2014.05.19. 14:21 Ésik

Magyar virtus

Címkék: tornyi ferenc

Írta: Tornyi Ferenc

 

Távolról csak annyit lehetett látni, hogy az út menti fák ágai lesodorták a pótkocsira fölrakott széna tetejét. A traktor fékezett, két ember ugrott ki a fülkéből, hátraszaladtak, majd a szénában kezdtek kotorászni.

A tóparton hamarosan mindenki tudta, hogy valami baj történt. Baj lehet, hiszen miért álldogálna máskülönben ott a jármű, az a kis széna két-három perc alatt visszarakható. Leesett egy ember is. Ezt már a zetoros mondta, amikor közelebb jött. „A cimboránkat lesodorta az ág − makogta −, haza kéne vinni, de nem tudjuk betenni a fülkébe, kérem, segítsenek.”

Nem tört el valamije? Jól van? Tud beszélni? Kérdeztük a traktorost, aki szaggatottan válaszolt: „ A csontjai épek – mondta, csak a tüdejét fájlalja, pedig a hasára esett, de nem olyan nagyot.”

A cimborának nevezett férfi inkább ült, mint feküdt, hátát egy fának támasztották, harmadik társuk is ott guggolt mellette, falfehérek voltak mind a ketten.

Nem haza kell ezt az embert vinni, mozgatni sem szabad! − hadartam, megyek, hívom a mentőket! Határozottan mondtam − hallottam valahol, hogy ilyenkor így kell viselkedni −, bevágtam magam az autóba és nyomás. Dobált a földút, tengelytörő mutatványokra kényszerültem, aztán rohantam a tóparti nyilvános telefonhoz...
(Mobil, 90-ben?)

Tíz perc alatt ott volt a mentő, elmondtam, amit tudtam, megmutattam az utat, és hazaindultam. Azért délután még is csak felhívtam a mentőállomást: mondják el, hogy van az én szénahordó emberem?

Nem találtuk meg! − válaszolta bosszúsan a mentők ügyeletese. Megtaláltuk az útra pottyant szénát, voltak ott tanúk is, akik elmondták, hogy a sérültet a társak betuszkolták a zetorba, és elmentek. Mondták: „Nem kell ide mentő, minek pánikolt az a szakállas, majd ha Józsi rosszabbul lesz, hívunk hozzá orvost. Vizes ruha kell a mellyire’, az meg van odahaza.” Sokszor járunk így! − mondta még a mentő −, csak nehogy valami belső zúzódása, vérzése legyen, mert ebből már sokszor származott tragédia.

A fenét − gondoltam én − semmi tragédia! Ez a magyar virtus! És kezdtem végiggondolni, hogy mi történt ott a magyar nyárban, a tóparton, attól a pillanattól kezdődően, amikor én − a „szakállas” − mentőért rohantam.
Egy ideig tanácstalanul nézegették a sápadtan fekvő embert, kérdezgették: „Fáj még Józsi?”. Józsi bátorítóan dünnyögte: „Mán nem annyira.”

„Csak azért – mondhatta a traktoros −, mert ha jobban lennél, nem kéne ide a mentő. Kinek hiányzik most egy rendőrségi ügy? Te is ittál nem csak mink, meg nekem muszáj a jogosítvány, ráadásul, ha megtudják, hogy dolgozol, megvonják a segélyedet.”

„Te se estél le a tsz-ben sehonnét, sose! − kapott erőre harmadik társuk −, pedig ott több volt a táppénz, mint itt a kereset.”

Erre már a cimbora is megkockáztatott egy fél mosolyt. Ezt kihasználva állították talpra először.
Lába ugyan remegett, kicsit még le kellett kucorodnia, de a társak érintésétől mintha új erőhöz jutott volna, szilárdan állt. „Nem akarok én senkinek se rosszat, nem kell nekem mentő, nincs énnékem nagy bajom!” – inkább nyögte, mint mondta.

A másik segítő arca földerült: „Hála Istennek Józsi! Jobb lesz így hidd el! Ha elvisz, a mentő három napig csak vizsgálnak, a doktoroknak fizetni kell, egyáltalán van teneked orvosi kártyád?”

Józsi most nem mosolygott. Apró lépésekkel araszolgatott a jármú felé, néha feljajdult, de csak férfiasan, kicsinykét, ám arcán megjelent a mindent legyőző elszántság, erőtlenül is erősnek, férfinek érezte magát, aki helyt áll békében is, mint a frontharcosok, aki ha a hazát kellene megvédeni, akkor is kitartana. Ám ha most, egy jogosítványért kell fogcsikorgatva lépéseket tenni, de ezzel egy másik emberen segíthet, akkor nem számít a hasogató fájdalom, akkor nincs helye megfontolt, aggódó gondolatnak, akkor kell a magyar virtus.

Ilyenkor cselekedni, lépni kell!

Ha a zetor lépcsőjére, hát oda.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr706179501

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása