Tárcán kínálom

Alapító szerkesztő: Ésik Sándor Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (5) antal anikó (16) arany piroska (6) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (25) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (3) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (44) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (17) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (8) kiser edina (13) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kukuts csilla (3) kulcsár (1) kulcsár attila (68) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (5) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (47) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (40) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (26) piro m. péter (8) piró m. péter (1) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szalóki emese (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (30) venyige sándor (3) veres roland (2) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • M Szlávik Tünde: A huncut rigmus megfejtése maga is magyarázatra szorul: az esztováta (eszteváta, osztováta) olyan ... (2021.09.25. 17:23) A régi öregek, avagy pajzán történetek
  • Arany Piroska: Isten éltessen Vaskó Ilona! Nagyon tetszik a születésnapi monológod! Nekem is mostanában lesz az ... (2021.02.12. 11:37) Február tizenegy
  • csokosszaju: szia, mit tudsz Hófehérkéről? (2020.09.27. 23:02) Az örök menyasszony
  • bohmjo: Ez nagyon jó! Ahogyan a szavak és tettek újra és újra teljesen új értéket és hangulatot kapnak, a... (2020.09.05. 15:01) Tivadar
  • M Szlávik Tünde: @Farkas Molnár Péter: Köszönöm, Péter! Tárcát is hozhatnál magaddal... :) (2020.08.16. 16:46) Majom a köszörűkövön

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... M. Szlávik Tünde blogja

2014.05.12. 17:03 Ésik

Konyakmeggy

Címkék: margittai h. ágnes

Írta: Margittai H. Ágnes

 

Nem itta meg a szokásos ebéd utáni kávéját. Elővette az újságjait, a félig olvasott magazinokat, és egykedvűen lapozgatott. Nem siet már sehova, nincs időhöz kötve, ha elnyomja az álom, hát megadja magát. A ház üres, csak hétvégenként hangos a gyerekricsajtól, amikor megszállják a haramiák, az imádott unokák.

Valamikor szeretett olvasni, mindenevő volt. Még verseket is írt, melyekben kitárulkozott, megmutatta titkos arcát, de elkészült kötetét igazi nevével nem merte vállalni. Ismert ember volt, és úgy ítélte meg, hogy életének azt a túlfűtött, szenvedélyekkel, vad vágyakkal, fájdalmas szorongásokkal teli három és fél évét, amely életre hívta legbensőbb énjét, csak álarc mögé bújva kiálthatja világgá.

Már fárasztotta a sok olvasás. A rövidebb írásokat szívesen elolvasta, de a terjedelmesebbeket rendszerint csak átfutotta. Képtelen volt megszokni, hogy minden kedvtelésére tengernyi idő jut. „… Kis kezében a konyakmeggy gyöngyözni kezdett…” – akadt meg a szeme az egyik lap alján. Konyakmeggy! Huszonöt éve nem evett egy szemet sem. Nem volt senki, akivel ehetett volna… Kellemes melegség áradt szét a testében, összefutott a nyál a szájában. Kapkodva kereste az írás elejét: „Június volt, hétágra sütött a nap, de még elviselhető volt a meleg. A középkorú, jóvágású, kissé őszülő férfi fékezett, és megállt az út szélén integető húszéves forma lány mellett. Legalább nem unatkozik - gondolta. A csokibarna, párductestű, apró hátizsákos, gyönyörű fiatal nő szinte belesimult a barna bőrülésbe. A másfél óra alatt eldőlt számukra az elkövetkező néhány év.

Megismerkedésük első perceitől kezdve hihetetlen összhangban vált eggyé először a lelkük, később a testük is. Az ötödik emeleti garzon a boldogság szigete volt, a megrészegült szerelmesek paradicsoma. Egymással betelni soha nem tudó két ember őrült vágyakozásokon, mohó kívánásokon át jutott el a beteljesült szerelemig. És közben játszottak, mint a gyerekek, órákon át hintáztak, fejen álltak, verset mondtak vég nélkül, anagrammákat fejtettek és nevettek, nevettek.

Mi jut eszedbe róla? kiáltották, és tízszer, hússzor mindig egyet mondtak, csak néha hibáztak.

Ha kibontottak egy doboz konyakmeggyet, mindketten ugyanazért nyúltak, kacagtak és együtt ették meg, egyikőjük bekapta a bonbont…”

Átnedvesedett az inge. A zsebéhez nyúlt, és elővette a pici kis gyógyszeres üvegcsét, amit két éve mindig magánál tartott, a nyelve alá csúsztatott egy szemet az apró fehér bogyókból.

„…Aztán egy késő őszi ködös délutánon megtörtént az, amire gondolni soha nem akart. A lány beült mellé a kocsiba, ránézett azzal a tiszta, nyílt tekintetével, amit annyira imádott:

Elmegyek. Most kell elmennem. Ne kérdezz! Mindent tudsz!

Kis kezében a konyakmeggy gyöngyözni kezdett, kiszállt, és elindult visszafelé. Pár méter múlva megállt, hátranézett, látta, hogy az autó lassan gördül lefelé a keskeny utcán. Futásnak eredt, aztán egy hatalmas csattanás hallatszott, és a konyakmeggyes kis kéz aléltan tapadt egy autó szélvédőjére.”

A férfi meredten bámulta a vibráló betűket: … a konyakmeggyes kis kéz aléltan tapadt egy autó szélvédőjére.

A telefon csörgésére ocsúdott fel. Régi cimborája volt az, egy távoli nagyváros nyugalmazott nőgyógyásza.

– Palikám, drága barátom, mit mond neked ez a név, Hársfalvi Anikó?

– Hát él, él, él ? – kiáltotta elfúló hangon.

– Hogyne élne, üdvözöl. És tudod, ragyogó nő! Mit ragyogó, egy bombázó, érted, egy bombázó, és írogat…

Megszédült, a telefon kicsúszott a kezéből, már nem tudott válaszolni.

– Palikám, hallasz? Na, mit szólsz? Pali, ott vagy? Mi történt?  

 

                                                                                                                  

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr996152239

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása