Írta: Péter Béla
− Marika! Marika! Itt van a drótostót az utcában! − kiáltott be hozzánk Pástétné, de a következő pillanatban már a drótostót hangja is behallatszott, amint rikkant az asszonyoknak: − Itt a drótostót! Kést éleznyi, köcsögöt fótoznyi, fazikat forrasztanyi, itt a drótostót!
Anyuka sebtében összeszedte a késeket, és egy lyukas lavórral a kezében indult az utcára. István néni portája előtt már két szomszéd asszony várakozott, a kezükben kések. Egyiküknél még egy pléh bili is várta sorát. A drótostót ijesztő, dús bajuszú, rekedt hangú, görnyedt hátú ember volt, fején egy rozzant, valaha széles karimájú kalappal. Hátán egy faláda a szerszámoknak, a csomagtartón egy zsák, két oldalra lefittyenve. Hegyeseket sercintgetett két krákogás között. A szája sarkában lévő parányi csikket komótosan kivette, aztán körmével átpöckölte a túloldalra. Lassan munkához látna, de aztán csak elkiáltja magát még egyszer:
− Kést éleznyi, fazikat forrasztanyi, köcsögöt fótoznyi! Itt a drótostót!
Szállingóztak az utcabeli asszonyok, mi, gyerekek már mind ott leskelődtünk, röhögcséltünk. A drótostót a biciklit két támasztólábra állította. A hátsó kerékről a láncot átrakta a köszörűre, és a pedállal megforgatta a követ. Vizet öntött a köszörűkő alatt lévő kis vályúba, ami nedvesen tartotta a homokszínű, szemcsés anyagot. A sorban állók átadták a kicsorbult, életlen késeiket, és már nyöszörgött is az első kés a drótostót kezében. A zsákjából régi újságok lapjai kerültek elő, majd a megélezett késeket beleforgatta, hogy ne érjék egymást a pengék, és így kerültek vissza a tulajdonosukhoz. Amikor már minden késsel végzett, lekászálódott a fura „jószágról”, a zsákjából előhalászott egy ütött-kopott tartályfélét, amelyen valami csapszerűség volt, meg egy csővég is díszelgett rajta. Egy nagyobbacska tartályból aztán benzint töltött a piros bödögébe. Ezután kihúzott belőle egy 20 centis szárat, és mint egy pumpát, ki-be tolta–húzta. Amikor már nehezebben járt a kezében, a pálca végén lévő csavarral rögzítette ezt a pumpaszerű valamit. Hihetetlen mély zsebéből elővett egy réz öngyújtót, kétszer-háromszor megsodorta a tűzkőcsiholót a tenyerével, mire lángot fogott a kanóc. Kinyitotta a kis piros tartály szelepét, a csővégen süvítve jött a benzinszagú levegő, s már lobbant is az öngyújtó lángjától. Az ekkor odaérkező Szebeni Bandi (ő már iskolás, és volt saját detektoros rádiója is) tudta, mi ez a lángoló tartály: hát ez egy benzinlámpa volt. Az asszonyok hátrább léptek, s onnan figyelték a drótostótot, ahogy a láng elé tette a forrasztópákát, és hevíteni kezdte. Amikor már izzott a pákavég, belenyomta valami zöldes színű anyagba. ( Szebeni Bandi szerint, az szalmiáksó volt, és azért nyomta bele a pákát, hogy lemarja az oxidréteget. Hát, ha ő mondja, biztosan így is van, gondoltuk mi kisebbek…) A pákával a bilinek a lyuk körül megtisztogatott részét melegítette, aztán a cin rudacskát odaérintette, ami olvadtan terült el az edény hibás pontján, majd a fújni kezdte a forrasztást, aztán egy kis vízzel lehűtötte, így foltozta meg Mitus néni ütött-kopott éjjelijét meg a lavórokat.
A fazekak, lábasok más sorsra jutottak. Ezeket aztán tényleg drótozta. Két vékony lemezt helyezett a lyukra, kívül és belül, aztán odalapogatta az edény falához, majd egy árral kis lukakat szúrt a vékony lemezkéken, majd csirizzel bekente a lapocskák edény felőli részét, a lukakon átbujtatta a drótot, amit egy fogóval erősen megtekert, megszorított az edény külső falán, majd újra megkalapálta a lapocskákat, a fölösleges csirizt letörölte és jöhetett a következő lábas vagy fazék. Végül a munka elfogyott. Az asszonyok egyenként járultak a drótostót elé, hogy leróják a munka díját. Pannika néni öt forintot adott, a többiek tojással, viseltes cipővel, kenyérrel, szalonnával, Piroska néni borral fizetett a drótostótnak. A pénzt elsüllyesztette feneketlen zsebébe, a többi minden a zsákban kötött ki. Dolga végeztével a lánc visszakerült a bicikli hátsófogaskerekére. Némi cihelődés után a tartólábat is fölemelte a köszörűs ember. Aztán lökött kettőt az egyik lábával a pedálon állva a kivénhedt biciklijén, és a másik lábát átvetve a vázon, elkerekezett a Rákosi Mátyás út irányába. A kisebb porfelhőt, ami mögötte támadt, a Függetlenség utcai mezítlábas, klott gatyás haramiák futkosása okozta.