Tárcán kínálom

Alapító szerkesztő: Ésik Sándor Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (5) antal anikó (16) arany piroska (6) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (25) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (3) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (44) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (17) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (8) kiser edina (13) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kukuts csilla (3) kulcsár (1) kulcsár attila (68) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (5) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (47) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (40) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (26) piró m. péter (1) piro m. péter (8) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szalóki emese (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (30) venyige sándor (3) veres roland (2) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • M Szlávik Tünde: A huncut rigmus megfejtése maga is magyarázatra szorul: az esztováta (eszteváta, osztováta) olyan ... (2021.09.25. 17:23) A régi öregek, avagy pajzán történetek
  • Arany Piroska: Isten éltessen Vaskó Ilona! Nagyon tetszik a születésnapi monológod! Nekem is mostanában lesz az ... (2021.02.12. 11:37) Február tizenegy
  • csokosszaju: szia, mit tudsz Hófehérkéről? (2020.09.27. 23:02) Az örök menyasszony
  • bohmjo: Ez nagyon jó! Ahogyan a szavak és tettek újra és újra teljesen új értéket és hangulatot kapnak, a... (2020.09.05. 15:01) Tivadar
  • M Szlávik Tünde: @Farkas Molnár Péter: Köszönöm, Péter! Tárcát is hozhatnál magaddal... :) (2020.08.16. 16:46) Majom a köszörűkövön

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... M. Szlávik Tünde blogja

2013.12.27. 09:31 Ésik

Van, de nem adom

Címkék: rimóczi lászló

Írta: Rimóczi László 

Letörölte arcának fáradt neonjait. Túl öreg volt már ahhoz, hogy féljen. A Vásárló felébredt.

A fülével érezte, ahogy a reggeli levegő sárgáskéken töri meg a napfényt. Ez a kedd olyan hétfős. A Vásárló megnézte a higanyt. A Javasok szerint, aki naponta higanyra néz, örökéletű marad. Ő nem akart örökké maradni, mégis nézte. Még nem tudja, de ma többször le fogják tegezni, lazán és langyosan csusszan majd bele a kortalan mákonyba. Igénybe veszi az élet.

Kezében a kártya. Supershop.

A metró száját négy kék paraszt őrzi, sztoriznak, nyerítenek. A metrómajmok rábagózástalan engedik az utazásban való részvételt, átnéznek rajta, átnéznek mindenen, felfontosított, ám apró gondjaik rácsordogálnak a mozgólépcsőre. Háta mögött összecsapnak egyszerű életük egyszerű képkockái, elöntik a többi utast: „Mondtam a Konrádnénak, hogy vigye csak, mert nyomtam szerdán, nyomtam, de nem jött semmi…” Mire a másik: „Kértem az emelést, de nem nekik lesz rossz, hanem nekünk lesz rossz, bazmeg…” És így tovább. Ha érdekel a teljes sztori, lassítasz és megállsz mellettük, haladva nem lehet hallgatni. Annyira egyformák az ellenőrök, rozsomákfejű férfiak és nők. És még egy harmadik nem, de az a nem soha nem lesz igen. Karamellafelhőben a Deák tér.

Az ajtók nyílnak. Jobb oldalon. Hülyefejű utasok. Akik nem édes pofák. Leszállás, Ferenc krt.

Vásárló be a boltba, kíváncsi rá, annyi-e még a szuperkifli. A fotocellás boltkapu elhúzódik, egy szakadt asszony behúzódik. Mosópor, kutyakaja, fenyőillat, hidegárú. Hajnalodott a zöldségrészlegen, büszkén feljöttek a celofánkabátos kínai paradicsomok. Primőrök édenkertje. A halosztályon van zacskózott haltej is. Lehet azt így külön venni? Hogyne. Levesbetét. Van újság is, kiabáló címoldallal: valaki összejött valakivel, valaki elárult valakit, valaki felrobbantott valamit.

„Semmi közöm hozzá!” – sikoltotta a headline, ingyen. A Vásárló megérkezik a pénztárhoz, kirakja a kefirt meg a szuperkiflit, mert még annyi. A pénztáros, ez a rőt hajú asszony, azt kérdi, Supershop kártya van-e? És ebben az üzletben a Vásárlón kívül senki nem tudja, hogy van nála super… De nem adja oda.

–  Nincs – mondja a Vásárló nyeglén.

A pénztárosnő mosolya lehervadt volna, ha nem lett volna elközértesedett robotarca, melyen minden érzelem ugyanolyan. Egyetlen fejbiccentéssel inti oda az ajtónál szigorodó biztonsági őrt.

–  Nincs… –  nyugtázza a tyúk.

–  Nincs… –  hagyja jóvá a Vásárló újfent.

–  Valaki itt nagyon füllentős – állapítja meg a nő. – Lalikám, légy szíves segíts ennek az úrnak elővenni azt a kártyáját…

Az őr nekilát kutatni, ujjaival szimatol a letagadott kártya után, elég durván zajlik a motozás.

–  Ho-hó, mit találtam? – húzza elő diadalmasan a Vásárló zakójából azt a Supershop kártyát.

–  Te hazug rohadék… –  vicsorogja a kasszás, majd olyan undorral veszi át a supert, mintha friss lószar lenne. A Vásárló nem hagyja magát, kikapja a superjét a tyúk kezéből, orrba könyökli a mögötte álló biztonságit, átveti magát a rágógumikon és egy gyors hengerbucska után eltűnik az újságos állvány mögött. A biztonsági őr erősítésért ordibál rádióján. A hidegáru pult mögül 10 másodpercen belül 10 kommandós árasztja el a vásárlóteret, arrébb löknek egy szöszmötölő nyugdíjast. Hamar alakzatba formálódnak, majd szétszóródnak, vetődnek.

–  Adja fel, semmi esélye! – ordítja egy szakállas kommandós, lézerirányzékos fegyverével az olasz pasztákat pásztázva.

–  Jöjjön elő, különben esik a bántódása! – ajánlja egy másik rohamosztagos a halpult mellől.

–  Magasra tartott Supershop kártyával lépjen elő és adja meg magát! – így egy másik hang a mangók mögül.

–  Mik a követelései? – kíváncsiskodik egy golyóálló mellényt és rohamsisakot viselő, ideges boltkatona.
A Vásárló lapít és vár: innen nincs kiút. Illetve van.  

Merthogy valójában ez az egész meg se történt.
…Amikor azt mondja a pénztáros tyúknak, hogy nincs kártya, se super, se más, az rutinosan lenyeli. Tudomásul veszi. Sok emberrel találkozott már, aki nem tart ilyet. Tényleg nem.

Vásárló fizet, halad, hagyja a mögötte feltorlódott fogyasztófolyót tovább csordogálni.

 Odakint elromlott az idő, a Vásárló irigy utcákon gyalogol felfelé. Oldalt vakufényes rendezvény fakad, függönnyel, illattal. Kijött a sajtó is. Hálivúdi külsőségek. Eseményeső. Befordul hát a vörös szőnyeges kapualjba. Öten fogadják fehér abrosz mögött, a névjegyakvárium félig üres, félig tele.

–  Kisasszony, képzelje, van Supershop kártyám, mit adnak itt ezért? – villantja meg büszkén a Vásárló a töltőtollat viselő regisztrációs kislánynak azt a kártyát. Az meg csak nézi. És nézi.

–  Ez mi? – kettő hatalmasat pislant rá, alaposan megrágva a látványt.

–  Hát, Supershop kártya.

–  Mi? – érdeklődik újra, egész röviden. Kíváncsi a lány.

–  Supershop kártya. Belépő a kiváltságosok klubjába. Kedvezmény-cunami.

–  Ez ide nem való.

–  Nem?

–  Nem.

–  Kár, mert érdekelt volna a műsor. Az ott nem a kaucki armand? Kezet foghatok vele? Megfoghatom a kezét? Megfoghatom? Lefotózhatom innen? késő… már elővettem a telefonom…
A Vásárlót ezúttal már valódi biztonsági őrök kísérik a kijárathoz.
Tovább áll, de nem megy el üres kézzel, ha már bejött ide. Két pohár bor a zsákmány. Helyben fogyasztva. Egy kékfrankos, meg talán furmint a fehér. Híg a forgalom, félreértett illatok. Romlandó a svédasztal. A Vásárló megfürdik a fényben, majd továbbajándékozza.

Ki az utcára, le a metróba. A mozgólépcsőnél két legény. Még mindig megy a sztorizás az elhaladó fülekbe, csak mások a szereplők. „Ha annyi supershopontom volna, ahányszor elő kell vennem nekik ezt a kurva bérletet, míg eljutok A.-ból B.-be! Esküszöm, kiaggatom a nyakamba már! Vajon egy átlag ellenőr mikor vakul meg a bérletre végre? Mikor unja meg nézni, és mikor jelent számára minden bérletvillantás semmit? Vagy ugyanazt. Vagy semmit. Tudod, miről lehet észrevenni a kezdő ellenőrt? Köszön és megköszön” – gondolja a Vásárló. Fejéből semmi ki nem hallatszik. Előveszi nekik a Supershop kártyát, felmutatja, ők nem néznek rá, nem zavarják, elfogadják… és máris lent van. „Na, legalább metrózni jó ez a super” – gondolja a Vásárló.

Megy tovább, a felszín már várja. Kártyavérszemet kapott. Mindent akart, azonnal és ingyen vagy legfeljebb kedvezményesítve. Befordult a moziba, azt mondta, sajtóbérlet, engedjék valami nagyot nézni. Beült a Gogol terembe, ócska film ment egy szomorú lóról. Kivonult.

A Szabó Ervin könyvtárba is be akart intruderkedni, de zárva volt, pedig elsüthette volna olvasójegynek a superjét, tán még meg is hosszabbították volna neki, a könyvtárosok szeretnek dolgokat hosszabbítani. Vitt volna haza egy ölnyi hazai irodalmat.

Sok helyre nem jutott be, ellenben valahogy sikerült végignéznie pár boncolást a patológián, mert pont útba esett a 10-es számú. Csak azért ment be, mert kíváncsi volt, ha felvillantja a portás néninek a Supershopját, mi lesz? Vajon jól elhiszi és beengedi, vagy elzavarja? Nem zavarták. Se meg, se el. Azt hitték, idevalósi. Pár kiemelt máj és tüdő után a férfi betért a Té betűs multiba, mert ma még itt nem tagadta le a kártyáját. Ismerte az egyik pénztáros lányt. Nagyon fiatal. Nagyon szőke. Nagyon préda az ilyen perverz játékokhoz…

A Vásárló elmart egy konzerv bébikukoricát, mert éppen az esett kézre, és a futószalagra rakta. Leste a problémázós homlokú nőt. Na, majd ha bejelenti, hogy milye nincs, pedig van! A nő ránéz. A nő megszólítja. Nem számon kérőn, inkább a fiatalság beletörődött gumicukrán keresztül:

–  Supershop kártya?

–  Van, de nem adom oda!! – vágja ki az ászt a Vásárló.

Rökönyödés-szag.

–  Nem adja? – egyszerre kérdi és kijelenti a megtorpant arcú szőke.

–  Nem. Nem adom.

A Vásárló élvezte, ahogy összekenheti romlott lénye legjavával az olcsó munkaerő önérzetét.

–  Mit ad, ha adom? – kérdezte, pedig ez nem a viszontkérdések ideje. A csaj abbahagyta a tekintést, elmosolyodott.

–  Pontot.

–  Milyen pontot? – viszketett benne a kérdés. Tényleg érdekelte.

–  Gyűjthető, beváltható pontot. Valamikor valamirevaló pontot.

–  Nesze – adja meg magát a Vásárló.

A lány a kezébe veszi, becsúsztatja, szurkálja a gépet, lesi a monitort.

–  Köszönjük – csipogja a suta kis galamb. –  Kívánsz még valamit?

A Vásárló kívánt, de csak magában –  ha hangosan is kimondja, a kasszás csaj szemen dobja a bébikukoricájával.

A Vásárló távozik. Viszi a supert. Sok mindenre jó, sok mindenre nem jó. De még mindig nem érti, hogy valójában miért van, …de van.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr745700758

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása