Írta: Rimóczi László
A nők hülyék! A férfiak is mind idióták! A párkapcsolatok sokkal jobban működnének nélkülük! Egyik nem sem egyenes − inkább egyenestelenek. Igen. Az ember egy párkapcsolattal a kezében légy szíves mindig egyenesen fessen! Csaj vagyok, jó csaj, még ma is megbámulnak az utcán, ha utánam fordulnak, a nők s férfiak. Rólam: 21 vagy 27 éves vagyok, de inkább 64 kiló. Velem egy idős vagyok. Tanulságos vagyok. Magas, de alacsony testalkatú, feltűnően sápadt, viszont napbarnított bőrű lány vagyok. A hajamat a frizurámmal együtt a fejem tetején hordom, és mások véleménye szerint is jól. Leginkább négy éve folyamatos tragédia az egész életem. Van egy barátom, Károly, akit nagyon szeretek, és ő is nagyon utál engem. Igazi rossz fiú, motorral jár, hangosan, néha menet közben ágaskodik az úttesten! Néha az elválasztó sávon is át-meg átszlalomozik, képzeld! Károly káromkodik és víz helyett sört iszik. Kapcsolatunk csecsemőkorában azzal szédített, hogy cukros, és emiatt tudom-e, hogy édes a spermája, mint a tokaji aszú? Megkóstoltam, de nem volt az: rendesen szürke ízű volt… Ám innentől már nem volt visszaút, nem mehettünk vissza barátba, hát járni kezdtünk, bele a párkapcsolatba. Amikor összejöttünk, gyakran nézett a szemem közepébe egyenest, de ma már csak a fejem fölé néz, vagy egyenesen át rajtam. Pedig nagyon jól felépített férfi. Karja vastag, hasa kellemes, szeme nagy, arca, mintha dézsából öntenék! Aztán elkezdődött a terror.
Pont, amikor kilenc hónap múlva megérkezett a gyerek. Nem tudom kinek a fia volt, de már másodszor tömi meg a postaládánkat katalógusokkal a SZÓRÓLAPOT NE matricánk dacára. Egyre közelebb járok hozzá, hogy legközelebb bicajostól fellökjem. De vissza Dánielre. Hát, László egy állat lett. Sajnos. Kezdetben minden olyan szép volt: egy koktélpartin találkoztunk, ahova ő vagányan, motorral állított be, majd hanyagul leállította a nappali közepére, és nekiesett a zsúrasztalnak. Én odaléptem hozzá és megérintettem a kezét. Ő habozás nélkül szemen csókolt, és még aznap este megengedte nekem, hogy kitakarítsam a garázsát. 6 zsák cementet egyedül cipeltem ki, ő pedig csak mosolygott, és egy sárga légycsapóval pajkosan paskolta a fenekemet.
A dolgok akkor romlottak el, amikor boldogságunk véget ért: egyre gyakrabban kergetett vízi pisztollyal a lakásban – mindig megijedek, amikor behunyja a bal szemét a célzáshoz, mert tudom, hogy vizes leszek megint. A szex eleinte sem volt fantasztikus: mindig ő ment el előbb – vette a kabátját, bukósisakját, és távozott. A barátnőim tanácsaira sem hallgattam: „Miért rettegsz attól, hogy félni fogsz??” – kérdezték óraszám, nap-nap után. Azért volt a páromnak érzékeny oldala is: amikor meghalt a kolibrim, Bandi megnyugtatott, hogy már biztos a Kolibri-mennyországban vagy a Kolibri-pokolban van.
Sokszor verekedtünk – legutóbb azért, mert Valentin napra csak három doboz szardíniát kaptam tőle. Amikor harmadszorra vágott szájon a saját cipőmmel, valamiért úgy éreztem, hogy semmi sem lesz már a régi. Pedig nő vagyok, oltári. Nagyon sok szexuális levelet kaptam már, a legtöbbet férfiaktól − mondták, hogy úgy kívánnak, mint ló a célt. Egyszer elmentünk nyaralni a Balcsira: a milliomos ukrán apukájától kapott egy elektromos vízi biciklit, amivel kétszer is nekem jött, vihogva, rosszindulatúan. Már nem merek vele tóban fürdőzni többé. Ákos állandóan csavargott: vett egy lakókocsit, egy gitárt, majd moncsicsit akasztott a belső visszapillantóra, és hetekre lelépett. Az IVIV profilomat is feltörte, majd az ott lévő fotómat kicserélte egy malacéra! Malac? Én? Hát coca vagyok én? Leginkább ő az! Nem tudom… nem tudom, mit csináljak. Kezd felmenni bennem a pumpám. Megérdemelném, hogy a busz alá lökjem magam. Miért MINDENBŐL van elegem??
Idén lesz a szülinapom. Fújjuk el együtt a gyertyát!
Bulit csinálok, és az Ancsi mondta is, hogy jön, de nem lesz vidám, mert tegnap a nővére eltávozott gyalogosbalesetben, részvétem, mondom, de ha szomorú legalább nem piszkál hozzá a hifimhez, hogy az ő zenéje menjen. Goromba teremtés.
A bulit nem csak azoknak tartod, akiket meghívsz, de azoknak is, akiket nem.