Tárcán kínálom

Alapító szerkesztő: Ésik Sándor Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (5) antal anikó (16) arany piroska (6) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (25) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (3) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (44) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (17) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (8) kiser edina (13) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kukuts csilla (3) kulcsár (1) kulcsár attila (68) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (5) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (47) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (40) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (26) piro m. péter (8) piró m. péter (1) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szalóki emese (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (30) venyige sándor (3) veres roland (2) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • M Szlávik Tünde: A huncut rigmus megfejtése maga is magyarázatra szorul: az esztováta (eszteváta, osztováta) olyan ... (2021.09.25. 17:23) A régi öregek, avagy pajzán történetek
  • Arany Piroska: Isten éltessen Vaskó Ilona! Nagyon tetszik a születésnapi monológod! Nekem is mostanában lesz az ... (2021.02.12. 11:37) Február tizenegy
  • csokosszaju: szia, mit tudsz Hófehérkéről? (2020.09.27. 23:02) Az örök menyasszony
  • bohmjo: Ez nagyon jó! Ahogyan a szavak és tettek újra és újra teljesen új értéket és hangulatot kapnak, a... (2020.09.05. 15:01) Tivadar
  • M Szlávik Tünde: @Farkas Molnár Péter: Köszönöm, Péter! Tárcát is hozhatnál magaddal... :) (2020.08.16. 16:46) Majom a köszörűkövön

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... M. Szlávik Tünde blogja

2013.04.23. 18:02 Ésik

Setétmadár

Címkék: illés zoltán

Írta: Illés Zoltán

Igen, igen, gondolta Széll Márton, bizonyára kitavaszodik immár, s az ember valóban jobb kedvvel és nagyobb örömmel foghat neki napi tennivalóinak, mint azt ez a hosszúra nyúlt tél engedte neki. Ébredését talán végre már nem az utcalámpák fénye és a búcsúzó hold fogják glóriába fonni reggelente, hanem a nap kelő korongja üdvözli majd és kíván neki jó munkát aznapra.

Az elmúlt hetek talán jobban is megviselték, mint életének eddigi összes telei. Az éjjeli sötétség, melynek léte önmagában megnyugtató és természetes dolog, most fellázadt, átkúszott a nappalokba, s gubbasztó madárként telepedett Márton vállára. Próbálta elhessegetni onnan feketéllő ővarjúságát, de az csak ült ott, tollait borzolta, s néha megkocogtatta Márton halántékát, mintegy figyelmet követelve magának.

Mondd, kérlek! – Figyelj csak! – Igen? – Azt hiszem, el kellene végre fogadnod, hogy ez így tovább nem mehet! – Mire gondolsz? – Tudod te! – Tudom, tudom, de… – Na ne dededézzél! Ideje végre kinyitnod a szemedet! – A szememet? – Igen, a szemedet! Mert vakon és magadba hullva élsz, s nem veszed észre a legfontosabb dolgokat, amik veled történnek! Nézz végre körbe, ha túl akarsz jutni rajtam. – De most… – Ne kezdd megint! – Jó, jó! – Azt akarod, hogy örök életedben már itt üljek a válladon? – Dehogy akarom! – Akkor mire vársz? Nem látod, hogy csak azért vagyok még itt, mert te magad tartasz fogva? – Én úgy éreztem, pont fordítva van. – Na látod, azért érezted így, mert csukva a szemed. Nézz ide! Ide, ide! Látod? Itt ez a zsineg, idegörcsölve a lábamra, a másik vége pedig valahová inged alá fut be, de biztosan nem a kezedben fogod, mert hiszen mindkettő itt kalimpál szabadon. Akkor hová vezet? Miért nem tudok elrepülni a válladról? Mi tart még itt fogva?

Márton kigombolta ingét és elkezdte megkeresni a zsineget, bár kissé kételkedett a madár károgásában. A legnagyobb megdöbbenésére viszont valóban ott volt a zsineg, s valahol a bordái között futott be mellkasának üregébe. Megpróbálta kihúzni a sebből, de nem ment, fájt, szorított, ütközött.

Erővel nem biztos, hogy sokra mész. – Hát akkor mit tegyek, mondd! – Csak nyugodtan. Itt nem ronthatod el. Nem teheted meg magaddal ezt a könnyelműséget, hogy elhamarkodsz bármit is. Fogd azt a zsineget, és csak lassan húzd… ez az, most válts fogást, még egy kicsit, menni fog… egy kicsit a másik oldal felé is, jó, látod? Türelemmel és elhatározással menni fog, de csak ha te magad csinálod… Más nem fogja megtenni helyetted. – Így gondoltad? – kérdezte Márton, és a kezében himbálózó zsineg véres, barnás, koszlott végére mutatott. – Tartod még egy kicsit, vagy elengeded végre? – Ja, persze, ne haragudj, kérlek. – Köszönöm! – szólt még egy utolsót a setétmadár, majd fekete szárnyainak határozott csapásaival tovarebbent Márton válláról.

A természet mintha csak ezt a pillanatot áhította volna. Hirtelen minden nyüzsögni kezdett, a színek és az illatok karneváli táncba kezdtek, s elárasztották a vidéket, az emberek érzékszerveivel játszva különös játékot. Élővé vált minden, a levegő kitisztult, a magány oszlani kezdett. Márton felnézett végre, s észrevette, hogy eddigi útja bizony egy körbe-körbejáró, önmagába visszatérő magánlabirintus volt csupán. Egy rövid, de határozott lépéssel áthágott a falon, és új utakat keresve rakta lábait, egyiket a másik után. Ment előre. Szemeit nyitva tartotta, szívét kitárta.

Arra a találkozásra várt.

Setétmadár1.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr295243387

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása