Tárcán kínálom

Alapító szerkesztő: Ésik Sándor Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (5) antal anikó (16) arany piroska (6) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (25) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (3) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (44) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (17) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (8) kiser edina (13) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kukuts csilla (3) kulcsár (1) kulcsár attila (68) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (5) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (47) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (40) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (26) piró m. péter (1) piro m. péter (8) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szalóki emese (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (30) venyige sándor (3) veres roland (2) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • M Szlávik Tünde: A huncut rigmus megfejtése maga is magyarázatra szorul: az esztováta (eszteváta, osztováta) olyan ... (2021.09.25. 17:23) A régi öregek, avagy pajzán történetek
  • Arany Piroska: Isten éltessen Vaskó Ilona! Nagyon tetszik a születésnapi monológod! Nekem is mostanában lesz az ... (2021.02.12. 11:37) Február tizenegy
  • csokosszaju: szia, mit tudsz Hófehérkéről? (2020.09.27. 23:02) Az örök menyasszony
  • bohmjo: Ez nagyon jó! Ahogyan a szavak és tettek újra és újra teljesen új értéket és hangulatot kapnak, a... (2020.09.05. 15:01) Tivadar
  • M Szlávik Tünde: @Farkas Molnár Péter: Köszönöm, Péter! Tárcát is hozhatnál magaddal... :) (2020.08.16. 16:46) Majom a köszörűkövön

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... M. Szlávik Tünde blogja

2013.02.11. 18:00 Ésik

Privát napló

Címkék: vaskó ilona

Írta: Vaskó Ilona

Születésnapomra


Harminckilenc. Egy híján negyven. Már mindenki komolyan vesz. Már megszűnt a cicázás, kacérkodás, már évek óta súlya van annak, amit mondok. Istenem! Mennyire hiányzik az a jelmez, amit rám adtál, ami most is itt van rajtam, hogy ifjabbnak néznek, mint amennyi vagyok, de már ez is felesleges, mert már azt is komolyan veszik, amennyinek látszom.

Szóval harminckilenc. Hogy is kezdődött? Huszonnyolc hétre születtem, Vízöntő havának tizenegyedik napján. Anyám elmondása szerint csendesen sírtam. Nem replikáztam a világra jövésem végett, csendes belenyugvással konstatáltam, hogy itt vagyok. Apró voltam és törékeny. Apám szerint, mint egy vekni kenyér. Sokáig a kezén mutogatta, hogy mekkora voltam. Makacsul küzdöttem az életemért. Sárgaság, vércsere, újraélesztések. Hosszú időt töltöttem inkubátorban, hónapokat.

Valamiféle kívánsággyereknek születtem − a bátyám kívánt egy kistestvért. Sokat várt rám, majdnem hat évet, talán ezért is igyekeztem annyira világra jönni, hogy ha már ennyit várt, hát többet ne kelljen neki. Azonnal véd-és dacszövetséget kötöttünk. Persze törékenységemet hamar magam mögött hagytam, mert a nagytesót követni kellett. Ő tanított meg bringázni, amikor két éves voltam. Nem csak hamarabb akartam megszületni, de hamarabb akartam menni, szaladni és biciklizni is. Mintha csak lemaradnék valamiről. Sokáig voltam az árnyéka a bátyámnak, rajongásig szerettem. Ő a volt a szememben a tökéletesség. (Nekem még ma is az. Bár nem veszi észre, de minden percben tudnia kellene, hogy nekem még ma is az.)

Szóval harminckilenc. Úgy tűnhet, hogy életem legnagyobb kalandja a születésem volt. Pedig nem. Az én életem, maga egy kaland. Talán oka ennek a kalandos világra jövésem, de hiába jöttem erre a világra, az elmúlt években számtalanszor világgá menni vágytam. Kalandozni, megismerni, látni, mióta csak megszülettem. No persze tenni is. Sok kalandom volt. Sok embert formáló kalandom. Utazások, erőpróbák, melyek hol fizikai, hol pedig lelki eredetűek voltak.

2.jpgMostanában New York jár sokat az eszemben. Egy lelki purgatórium volt, ahol a magányvágyam meghallgatásra talált, és mikor megkaptam, halálra rémültem tőle. Süket volt a lelkem, riadt és tétlen. Aztán, eltelt két hónap, és megkapaszkodott. Megtaláltam újra önmagam. Ma már újra vágyom arra a napra, amikor a Central Parkban ültem és a galambokat etettem a galambos nénivel. Létezik. Ott állt mellettem, és magot nyomott a kezembe, együtt szórtuk. Csak jöttek és jöttek a madarak, rászálltak a kalapjára, karjára, ruhájára.  Rájöttem ott, akkor, hogy soha nem vagyok egyedül. Attól a perctől kezdve, már repültek a napok, hónapok, de szívem hazavágyott, hát hazajöttem.


Itt tolong a szívemben Európa. Az utazások. A Szajna vagy az Északi tenger. Az, amikor nem egyedül utazol, de valahogy mégis hallod a belső csendet. Minden egyes város egy újabb koraszületés volt. Korai, mert sokszor hajnalban érkeztünk meg, a csend várt minket, és néhol a köd. Bevillan Brugges varázsa. 1.jpgTündérföldje. Ahol a fű és a fák valószerűtlenül zöldek, ahol a nap olyan boldogan süt, mintha csak mindig az a nap lenne, aminek csak örülni lehet. Mintha mindennap születésnap lenne. Minden bizonnyal az is, hiszen minden nap van valakinek születésnapja.

Aztán ott van az anyának lenni szerepkör. Erről ritkán írok és keveset. Oka van, minden bizonnyal, méghozzá az, hogy ez mindig változik. Hol sikereket érez az ember, hol pedig kudarcokat. Aztán egynémely kudarcról kiderül, hogy a sikerhez kellett. Ezekről majd akkor kell mesélnie egy nőnek, amikor már a gyerekek felnőttek. Anyának lenni nem pelenkázásból és babaillattal belengett otthonból áll. Anyának lenni ettől sokkal nehezebb és összetettebb.

Szóval harminckilenc. Vonz a tanulás. Még mindig − már megint − egyetemre járok. Mintha soha nem hagytam volna abba. Tanár lettem. Az a tanár, aki önmagát mindig odakényszeríti az asztal másik oldalára is, hogy ne felejtse el, milyen diáknak lenni. Tudnom kell, kényszerítem magam arra az ismeretre, hogy az éremnek két oldala van. Hogy ebben nem kiégni kell, hanem mint egy főnix, mindig elhamvadni és újra születni. Most, így harminckilenc évesen tudom már, hogy tanárnak születtem. Hogy azért siettem ott, akkor, hogy minél hamarabb tudhassak és taníthassak. Nem feltétlenül a szakomat, nem csak az informatikát, hanem élni tanítsak. Élni, úgy, hogy látva levő legyen az út. Hogy ez nehéz-e? Igen. Sok a szkeptikus.

Szóval harminckilenc évesen is azt fogom tenni, amit eddig. Menni, haladni, nevetni, szeretni és sírni. Fájni, ha fáj, és nevetni, ha boldog vagyok. Így és ilyennek születtem. Az évek hiába telnek, valami mégsem változik soha. A megszületésem dátuma, Vízöntő havának tizenegyedik napja.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr1005072890

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása