Tárcán kínálom

Alapító szerkesztő: Ésik Sándor Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (5) antal anikó (16) arany piroska (6) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (25) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (3) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (44) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (17) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (8) kiser edina (13) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kukuts csilla (3) kulcsár (1) kulcsár attila (68) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (5) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (47) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (40) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (26) piró m. péter (1) piro m. péter (8) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szalóki emese (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (30) venyige sándor (3) veres roland (2) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • M Szlávik Tünde: A huncut rigmus megfejtése maga is magyarázatra szorul: az esztováta (eszteváta, osztováta) olyan ... (2021.09.25. 17:23) A régi öregek, avagy pajzán történetek
  • Arany Piroska: Isten éltessen Vaskó Ilona! Nagyon tetszik a születésnapi monológod! Nekem is mostanában lesz az ... (2021.02.12. 11:37) Február tizenegy
  • csokosszaju: szia, mit tudsz Hófehérkéről? (2020.09.27. 23:02) Az örök menyasszony
  • bohmjo: Ez nagyon jó! Ahogyan a szavak és tettek újra és újra teljesen új értéket és hangulatot kapnak, a... (2020.09.05. 15:01) Tivadar
  • M Szlávik Tünde: @Farkas Molnár Péter: Köszönöm, Péter! Tárcát is hozhatnál magaddal... :) (2020.08.16. 16:46) Majom a köszörűkövön

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... M. Szlávik Tünde blogja

2012.11.19. 18:00 Ésik

Nyomorult élet

Címkék: nagy farkas dudás erika

Írta: Nagy Farkas Dudás Erika

 

Fényes, egészen selymes tapintású volt a sámfa, amire a lyukas zoknikat húzta talpalni nagyanyám. Nem, nem is a lyukasakat! Azokat csak az előszobafogasból kicsavart kalaptartó „gomba” segítségével stoppolta. Valóban olyan volt, mint a gomba. Szépen ráfeszítette a gömbölyű részére a zokni lyukas felét, a gomba szárán összeszorítva fogta, feszesen tartva végig. Amikor a stoppolást befejezte, visszacsavarta a fogasba a nélkülözhetetlen varrási kelléket. Mindig ugyanazt vette le, pedig a hatból választhatta volna akármelyiket. A varrótű nyomot hagy a lakkozott fán, nem akarta a többit is összekarmolászni.

A nyárfák lombjában lakik a Jóisten, mondta apánk, és mi elhittük neki, annál is inkább, mert azt a semmi más hanghoz nem hasonló suhogást így legalább a Jóisten hangjának tulajdoníthattuk. A legszebb éveinket itta tönkre, ezen a vidéken az nem csoda. A lányok úgy választanak maguknak férjet, hogy azt szenvedjék meg, amit előttük már az anyjuk megtapasztalt. Miheztartás végett, mondta apánk, és anyának akkora pofont adott, hogy a szenteltvíztartónak esve orra vére eredt, a szép porcelán dédmamai emlék pedig darabokban hullt a rongypokrócra. A kevés vizet gyorsan beitta a szőnyeg, anyám orra vére a vizes folton egészen világos volt, a szőnyeg száraz részére csöpögve egészen sötét. Bordó vérfoltok maradtak ott, mert sem akkor, sem később nem volt alkalom a rongyszőnyeggel törődni. Beleszáradt, megfeketedett anyám vére. Máskor apám a sáros gumicsizmával néhányat rúgott anyánkba, aki kezét hasára szorítva görnyedt a szőnyegen. A szekrény és a fal közötti üres helyre éppen hogy csak befértünk az öcsémmel, guggoltunk, labdává gömbölyödtünk, egészen kicsire rántott a félelem görcse bennünket. Minél kisebbnek lenni, hogy minél kevesebb felület legyen a bántásra! Akkortájt arról álmodoztam, hogy láthatatlanná válunk, elmennek mellettünk a fölnőttek anélkül, hogy észrevennének. Az öcsém azért maradt örökre olyan töpörtyű, mert a félelem soha sem múlt ki belőle, úgy ment el anyám után, hamarosan.

Azt nem tudom pontosan, hogy velem mi van, félek-e még, vagy nem? Nem tudjuk, mi lakozik bennünk, a tükör sokszor rejt inkább, mint megmutat. Az biztos, hogy szeretet, az nincs bennem, elfolyt anyám vérével, a törött szenteltvíztartó cserepeit még mindig őrzöm, nem is tudom, hogy minek, nem érdekel engem a múlt, örülök, ha már nem emlékezem, vagy ha nem kell emlékeznem semmire. Néha fölébredek éjszaka, fölriadok a csöndre, félek, akkora nagy csöndesség vesz körül. A szobám vaksötétjébe fények villannak be, a halál lehelete jéghidegen cirógatja félelemtől megmerevedett arcom. Anyám jött el értem, gondolom, és nem is tudom, akarom-e már őt látni, vagy inkább azt akarom, hogy hagyjon még élni egy kicsit. De miért élnék még tovább? Elnézem az üres kamrát, az üres, pusztuló ólakat, sehol semmi nyoma az életnek, mintha apám rugdosta volna ki erről a portáról, nemcsak anyám hasából a harmadik gyereket, hanem mindenféle életet kiölt ebből az elátkozott körből.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr214914829

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása