Tárcán kínálom

Alapító szerkesztő: Ésik Sándor Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (5) antal anikó (16) arany piroska (6) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (25) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (3) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (44) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (17) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (8) kiser edina (13) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kukuts csilla (3) kulcsár (1) kulcsár attila (68) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (5) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (47) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (40) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (26) piró m. péter (1) piro m. péter (8) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szalóki emese (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (30) venyige sándor (3) veres roland (2) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • M Szlávik Tünde: A huncut rigmus megfejtése maga is magyarázatra szorul: az esztováta (eszteváta, osztováta) olyan ... (2021.09.25. 17:23) A régi öregek, avagy pajzán történetek
  • Arany Piroska: Isten éltessen Vaskó Ilona! Nagyon tetszik a születésnapi monológod! Nekem is mostanában lesz az ... (2021.02.12. 11:37) Február tizenegy
  • csokosszaju: szia, mit tudsz Hófehérkéről? (2020.09.27. 23:02) Az örök menyasszony
  • bohmjo: Ez nagyon jó! Ahogyan a szavak és tettek újra és újra teljesen új értéket és hangulatot kapnak, a... (2020.09.05. 15:01) Tivadar
  • M Szlávik Tünde: @Farkas Molnár Péter: Köszönöm, Péter! Tárcát is hozhatnál magaddal... :) (2020.08.16. 16:46) Majom a köszörűkövön

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... M. Szlávik Tünde blogja

2012.11.13. 18:00 Ésik

XIV. Lajos és a nagyképernyős tévé

Címkék: rimóczi lászló

Írta: Rimóczi László

 

XIV. Lajos zavartan toporgott a mozgólépcső előtt, kissé feltartva a szembeforgalmat. Mert hogy ilyet még nem látott. Állnak az emberek rajta, és mégis jönnek! Lóvontatás nélkül! Teljesen kétségbe volt esve. Lajos az egyik pillanatban még az 1600-as években fogadtatja el a klérus tagjaival a gallikán cikkelyeket, a következőben pedig már − egy spontán kialakult időcellának köszönhetően – a WestEnd kellős közepén találja magát, napjainkban. Előfordul az ilyen. Szegény, ahogy körülnézett, nem tudta másnak felfogni ezt a tágas és fényes hodályt, mint bálteremnek, igaz, az ő ízlésének nem volt elég barokkos. A versailles-i kérója sokkal fényűzőbb és mozgalmasabb. De a belmagasság az kurvajó, még ha kerubtalan is.
Fényár van és zene szól, tehát valami esemény zajlik. Netán bál. Viszont csak kevesen lakomáznak, azok is valami érdekes anyagú lapos és színes tálcáról. Hol van a töménytelen ezüstnemű? És mit esznek? Valami gömbölyű cipószerűséget tartanak a kezükben. Sehol a sült fácán, a malacpecsenye, sehol a fürj almával. Többen sétálnak, mint esznek – biztos csak az előkelőségek ehetnek itt, a többiek nem, nekik valamiért sétálniuk kell.
Lajos évek óta abban a hitben él, hogy minden az övé, (hiszen az állam ő volt) így azonnal a magáénak érezte a fura bálterem tulajdonjogát. Nagyon bejött neki, hogy gyertyák sehol, mégis fényár van. Tükörből is volt dögivel, a tükör pedig az egyik gyengéje.

Az emberek nem hajoltak meg előtte, a nők nem pukedliztek, csak megbámulták, elég tiszteletlenül. Amikor megszólította őket, nagy ívben kikerülték, mert nem értették a franciát, és biztosak voltak benne, hogy a jelmezes faszi mindjárt egy szórólapot fog a markukba nyomni valami olyasmiről, hogy most nyílt egy új francia étterem a harmadikon, vagy „Fejedelmi árleszállítás” van a NewYorkerben, netán francia napokat tart a földszinti Spar.  
Amikor Lajos, úgy ahogy megszokta a hirtelen környezetváltozást, elkezdte önmagát adni, majd uralkodósan belemarkolt a Szamos Shop kirakatába, és marcipánnal tömte be a száját. Hiszen neki mindent lehet. Az eladó kislány azonnal sipítozni kezdett, hogy amit a maskarás úr megzabált, lesz szíves kifizetni, vagy kiabál a Tamásnak. Oda-vissza nem értették egymást, Lajosnak a magyar tudása volt slendrián, a csajnak pedig az összes.

Lajos betért a MédiaBoltba, és lenyűgözte a sok nagyképernyős tévé. Biztos volt benne, hogy ezek az „ablakok” a sátánizmus remekei, de akkor is jó volt nézni őket: megtűrt volna egy ilyet, otthon a hálószobájában. Ágyból néznék az asszonnyal és az unokanővérével, aki történetesen ugyanaz a személy volt (vagy ha ő nincs otthon éppen, akkor valamelyik márkinővel). Amikor Lajos a tapitelefonok közé keveredett, először ékszernek vélte őket, majd elkúrt zsebtükörnek. Nem is zavarta őket sokat. Kifele menet XIV. leült a szökőkúthoz. Egyszer csak azt vette észre, hogy gyerekek állnak mellé, az anyjuk pedig lefotózza őket, persze Lajos mindebből csak annyit állapított meg, hogy „az apró, villámló dobozt az arca elé emeli a fehérnép, majd célba vesz vele”. Ha tudta volna, hogy ezzel az ügyes kis szerkezettel mennyit spórolhatott volna az udvari festőkön…! De nem tudta.

Lajos nem vett kosarat a Spar-ban, úgy masírozott be, sokan meg is bámulták. Egészen addig nem keltett nagyobb feltűnést a biztonsági őrök között, amíg el nem kezdte zabálni a zöldségrészlegen a nagy szemű spanyol szőlőt. A szekuritik azonnal rárepültek, és rendre utasították. Azonban Lajos meggyőződéses uralkodói tekintetétől meghunyászkodtak, szelíden karon fogták és vitték a vizsgálati szobába. „A parókás úr nem hajlandó abbahagyni a termékrongálást, és a szőlőben kárt hajtott végre” – ennyi került a jegyzőkönyvbe, mivel se személyije, se mása nem volt, csak Lajos aranya, de az senkinek nem kellett, mert biztosak voltak benne, hogy csokiból vannak. A legfőbb gondot a nyelvi akadály jelentette. Arra hamar rájöttek, hogy a jelmezes férfi szájából gyöngyöző nyelv valószínűleg francia. Szerencsére a Libris kislány a másodikon tudni kicsi francia, tehát fordított nekik. Amikor XIV. beszélni kezdett az államügyekről, az udvari életről, meg az ilyen-olyan örökösödési háborúkról, már mindenki megbizonyosodott az igazságról: a parókás úr tébolyult. Meglépett a diliházból, betört egy jelmezboltba és helo. Vagy valami betépett drogos, aki most egy elég kemény és nemzetközi tripen esik át.
Rendőrt hívtak, de kértek mellé egy mentőkocsit is, ha lehet, kényszerzubbonnyal és sok-sok nyugtatóval.

Amikor a rendőrök befutottak a két markos ápolóval, XIV. Lajos a legjobb pillanatban halványodott el. Végül lassan köddé vált, és teljesen elenyészett a székről, amire ültették.
Visszaolvadt a saját idejébe.
Na, most mit írjon a zsaru úr a jelentésébe? Hát a doki? Megegyeztek abban, hogy itt senki nem ért semmit, ez valami Bermuda-háromszögös dolog, az pedig nem az ő asztaluk, majd mindenki eredt a dolgára.

Ki hitte volna el, hogy a helyes Lajost véletlenül egy időcella ragadta el? És hogy miért pont őt, az abszolutizmus klasszikus képviselőjét, mért nem egy kegyencnőt vagy egy egyszerű földművest ? Hát a fasz tudja, neki is ugyanannyi joga van időviharba kerülni, mint bárki másnak. Meg így, Lajossal sokkal izgalmasabb a történet, mint a Bourbon-házból akárkivel vagy egy kegyvesztett hugenottával.
Azért kicsit lehet ám örülni, hogy nem a Hitlert vagy Mussolinit repítette ide ez a szertelen kozmikus időszellő, ide, a Ringló utca 55-75. alá, mert ők bohókás szédelgés helyett csak balhéztak volna.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr524903697

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása