Írta: Habony Gábor
Az ember és emberségének egyik lényegi jellegzetessége, hogy mindig győzelemre törekszik. Legyőz állatot, szelet és esőt, ércet és erdőt, anyagot és anyagtalan hullámokat egyformán.
Azonban létezik egyetlen egy olyan dolog, amelyet nem győzhet le soha. A Természet mindig felette fog állni, mert bár idővel az ember képes lehet majd leküzdeni a tomboló hurrikánokat és megállítani a szökőárt is akár, az idővel szemben tehetetlen marad.
Talán az emberiség egyszer majd eljut arra a pontra, hogy késlelteti az elkerülhetetlent, és megnyújtja az egyed életét. De ezzel nem győzi le a Természet azon tulajdonságát, hogy előbb-utóbb úgyis be kell fejezned valahogyan.
Azonban, ha visszanézve a saját nyomodat látod, amint szilárdan mutatja bejárt utad, s a nyomaid által megrajzolt ösvény talán mások számára is vezet valahová, akkor tudod majd, hogy már eleget éltél. Ha nem is tudod, megérzed, hogy eljött az idő a visszavonulásra, s végül a befejezésre. Mindegy, hogy ugrasz, beveszel valamit vagy visszatartod a lélegzeted, mint egyes ókori filozófusok. A lényeg az, hogy ha te határozod meg a helyet, az időt és a módot, akkor játszhatsz döntetlenre a Természettel szemben.
