Írta: Piró M. Péter
− Már ez sem az igazi... − sóhajtotta, tudatosítva magában, hogy a Borsodi sör ízét és alkoholfokát „újratervezték”.
Szerényebbre.
Akárcsak a régi kocsmájának a dizájnját.
Mondjuk, azt már nem először. Most a világosabb, kőszerű színek dominálnak, energiatakarékos izzók és „víz nélkül működő piszoár”.
Döbbenet.
Mire ötvenéves lesz, feltalálják újra a pottyantós budit. Egyébként az előző, vámpírbarlangokat megszégyenítő festéssel sem volt kibékülve, hiába, csak morgás van, mi?!
Kitapogatta a cigit a bőrdzsekije zsebében, aztán lemondóan úgy hagyta. Majd kimegy, amikor a többség. Spontán alakul a dolog, de öt méterre, mert ki van írva. Hehe, ki nem szarja le? Ikarusok egy pöffentése felér másfél dobozzal. Bárkinek és ingyért.
Bent meg szívja a friss levegőt az az egyszál idióta, aki félórája egy bubimentes vizet iszik, de erős iramot diktál telefonján keresztül a fejlődő agyrákjának. És micsoda cucc szívódott a fejéhez! Legalább egy Iphone 9 vagy 10, vagy mi, ami azt jelenti, hogy ennyiszer okosabb, mint a gazdája.
Hihihi, megkeresi a pénzt a gyógykezelésre.
Vigyorogva megveregette a zsebét. Ez telefon! Ütésálló, vízálló, zseblámpa van benne és sörnyitó! Túlélő, buta, de erős, mint egy kétharmados többség.
Lehervadt a mosolya. Hülye hasonlat, de hülye ez az egész ország is.
Hülye vagyok én is! − gondolta. Menni kéne innen, mert már belecsavarodok ebbe az őrületbe.
Szavaztam már mindenféle pártra, aztán meg tüntettem ellenük.
Hm, hogy is kezdődött...
...Na, az úgy kezdődött, hogy sokáig várt.
A létező szocializmusban a rendőrök néha megigazították a haját és esetenként a szintén túl nagy kokárdáját. Gumibottal, persze, de a nyolcvanas évek vége felé már csak ímmel-ámmal. Érezték tán ők is, hogy valami változik.
Kár, hogy a nagyfater nem érhette meg.
Hiszen a nagyapja együtt ült ’56 után Kodály Zoltánnal. Az apja meg listázva volt, mert fegyverrel vigyázták a testvéreivel a munkástanácsokat.
Csendes családi beszélgetéseken szedte össze szóról-szóra a történeteket. Aztán része volt annak is, ahogy belefásultak, belehaltak a várakozásba.
De csak meghalt Kádár is.
Mire jött az idióta Grósz, és jól beijesztett mindenkit, hogy fehérterror várható. Ettől kissé tartva (lincs, akasztás, miegymás), inkább a „nyugodt erőt” támogatta. (Bár az a szakállas liberátor szimpatikusabb volt „a nagy újratemetés” óta.)
Alapító tagja lett lelkesen a második független szakszervezetnek és...
...és hamarosan már demonstrációt szervezett a „nyugodt erő” ellen.
Pofátlanság ellen ugyanaz.
Aztán a pökhendi Horthy-funokat lecserélte, a „szabad madarakra”, majd döbbenten látta, hogyan állnak össze az expárt tagjaival. (Közben a merész, s már borotvált liberátor átment konzervatívba. Vagy mi.)
Hamarosan demonstrációt szervezett a népnyúzó rezsim ellen, és örömmel (bár némi fenntartással) szavazott ellenük, hogy végre megmutassa magát az a kis ügyes.
Aki...
...aki összeállt a sokat kritizált ősellenségeivel, majd erős lopásba és uram-bátyám világba kezdett.
Egyből tüntetést szervezett a jogok és ellátások csökkentése miatt, majd némi belső huzavona után a közgazdászra adta a voksát.
Az meg volt akkora hülye, hogy betartotta, amit ígért. Oka meg ideje sem volt ellene szervezkedni, mert mire kiderült, hogy titkosügynök volt a szociban, s mire összehozott volna ellene egy demonstrációt, már meg is puccsolták szegényt.
Az új, kissé túlmozgásos csapatvezéren jókat röhögött, de megadta az esélyt.
Kár volt.
Loptak, csaltak, hazudtak, csorbították a jogokat és az ellátásokat.
Demonstrációt szervezett ellenük, nem is egyet.
Aztán leállt.
Valahogy egyre több, kéretlen szimpatizáns jelent meg a tüntetéseken.
Maszkban, sálban, kövekkel.
Valami nem stimmelt.
A molotov-koktélos bulikat már kihagyta.
Később döbbenten nézte a TV-székház ostromát, miközben azt egy nyilvános TV forradalomnak nevezte. Ja, az. A „B” közép forradalma.
Aztán jött az ellencsapás is.
Várható volt. Ismerte a rendőröket, régről. Ha berágatják őket, akkor bekeményítenek.
Ezután már különösen hosszan vacillált a választások előtt, végül a „lehet hogy másra” szavazott, mert azok még nem voltak, és hátha...
Úgy kell neked!
Így a kétharmad is gyorsan forradalmár lehetett, és kimutatta a foga fehérjét.
Bosszú és pénz.
Na, ez meg egy ilyen logika.
Csak úgy mellesleg törölni akarták a jogait, ellátásait és a demokráciát.
Gyorsan észrevette.
Elsőként kezdett szervezni demonstrációt.
Megtorolták.
A második után meg tönkre akarták tenni.
Ez viszont már nagyon is ismerős reakció volt.
Épp hogy megúszta.
Még van állása és (csökkentett) fizetése.
Meg svájci frankos hitele meg családja meg két kamaszodó fia.
Akiknek esténként elmesélheti a megélt dolgait.
Elnyomta a csikket és bedobta a kukába.
Most várni fog.
Megint, és lehet, hogy sokáig. Majd szerezni fog fegyvert, ha kell, mint az apja, vagy a nagyapja. Aztán szervezni fogja a demonstrációt vagy forradalmat. Maradni kell.
− A kurva anyátokat! − szűrte a foga között.
Négy-öt bagós rábólintott. Ki-ki a maga jogán.
Bement és addig is kért egy újfajta Borsodi sört.
