Tárcán kínálom

Alapító szerkesztő: Ésik Sándor Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (5) antal anikó (16) arany piroska (6) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (25) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (3) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (44) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (17) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (8) kiser edina (13) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kukuts csilla (3) kulcsár (1) kulcsár attila (68) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (5) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (47) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (40) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (26) piró m. péter (1) piro m. péter (8) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szalóki emese (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (30) venyige sándor (3) veres roland (2) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • M Szlávik Tünde: A huncut rigmus megfejtése maga is magyarázatra szorul: az esztováta (eszteváta, osztováta) olyan ... (2021.09.25. 17:23) A régi öregek, avagy pajzán történetek
  • Arany Piroska: Isten éltessen Vaskó Ilona! Nagyon tetszik a születésnapi monológod! Nekem is mostanában lesz az ... (2021.02.12. 11:37) Február tizenegy
  • csokosszaju: szia, mit tudsz Hófehérkéről? (2020.09.27. 23:02) Az örök menyasszony
  • bohmjo: Ez nagyon jó! Ahogyan a szavak és tettek újra és újra teljesen új értéket és hangulatot kapnak, a... (2020.09.05. 15:01) Tivadar
  • M Szlávik Tünde: @Farkas Molnár Péter: Köszönöm, Péter! Tárcát is hozhatnál magaddal... :) (2020.08.16. 16:46) Majom a köszörűkövön

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... M. Szlávik Tünde blogja

2012.09.20. 18:00 Ésik

Drága Gabi néni!

Címkék: karádi zsolt

Írta: Karádi Zsolt

 

Bocsássa meg nekem, tékozló fiúnak, hogy csak most írok Önnek, ennyi év után, most, amikor már nem várhatok választ, hiszen elmúlt a párbeszéd lehetősége, csak az efféle, nem-evilági kommunikációra van mód, csak én beszélek, csak én írok Magának, drága Gabi néni, csak én szólok Önhöz, aki ott, az égi katedrán állva talán mosolyog is rajtam, amint bolyongok a kora őszi alkonyatban, keresve a sírt, szorongatva a krizantémcsokrot, de nem találom a fejfát, je me souviens des temps anciens et je pleurs, franciául mormolom a szavakat,  hiszen ezeket is öntől tanultam, harminc éve is elmúlt, où sont les neiges d’antan?, a settenkedő este jéghideg lepleket von át a keresztek között, némán borzonganak a gesztenyefák, csak most mondhatom el, csak így mondhatom el, hogy Ön a legtöbbet adta nekem, nekünk, annak idején, a legtöbbet, amit pedagógus adhat a tanítványinak: önmagát adta, örömét, bánatát, lelkesültségét és megtorpanásait, mert azonosnak lenni önmagával; szeretett bennünket, ostobaságainkkal együtt; nem leckét tanított, nem nyelvtant, hanem kultúrát, szellemet; nekünk Gabi néni volt Európa, és mindenekelőtt Párizs, az örök és elérhetetlen, az örök és meghódíthatatlan, ahová Ön csak egyszer jutott el, csak egyetlen egyszer, de átadta nekünk eme egyszeriség varázsát, és ma már vallom, nem az számít, tudtam-e a passé sîmple, a subjonctif imparfait, vagy a futur antérieur egyes alakjait, a szellem számít, az, hogy Gilbert Bécaud-t hallgattunk, az, hogy Edit Piafot fordítottunk, Non, je ne regrette rien, az, hogy Gabi néni r hangjaiban Piaf r-jeit hallottuk vissza, Villon és Vercors, Verlaine és Éluard sorai lebegnek a sötétedő temetőben, abból az osztályból, amelynek harmincéves érettségi találkozója lesz ma este, kevesen foglalkoztak a francia nyelvvel, de ma már tisztán látszik, hogy a tanár munkájának eredménye több annál, hányan választják az ő tantárgyát élethivatásul, miképpen Gabi néni szavai is tovább rezegnek azokban is, akik sosem szólaltak meg Voltaire nyelvén, Isten Önnel, köszönöm, hogy élményszerűen láttatta velem Párizst, a Champs Élysée-t, a Place des Étoiles-t, a Szajna-partot, s amikor ott állhattam a Notre-Dame előtt, a Diadalív lábánál, a Sacré Coeur lépcsőjén, Duras, Baudelaire, Apollinaire, Truffaut, Beckett sírjánál, akkor is Önnek köszöntem meg magamban, hogy annak idején oly szeretettel tudott mesélni a világ fővárosáról.

Isten Önnel, drága Gabi néni, a sírt nem találtam meg, de tudom, Ön nem ott van, a virágcsokrot leteszem szüleim fejfájához, a távolban már pislákolnak a város fényei, az időn túlról, három évtized távolából, egy hajdani szakköri foglalkozás szalagos magnetofonjának recsegő hangszóróiból hallom a dalt, az erős, sajátos r hangok vibrálását: Non, je ne regrette rien

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr764788771

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vaskó Ilona 2012.09.20. 18:38:39

Remélem én is ilyen tanárrá tudok, majd válni...
süti beállítások módosítása