Tárcán kínálom

Alapító szerkesztő: Ésik Sándor Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (5) antal anikó (16) arany piroska (6) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (25) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (3) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (44) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (17) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (8) kiser edina (13) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kukuts csilla (3) kulcsár (1) kulcsár attila (68) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (5) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (47) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (40) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (26) piró m. péter (1) piro m. péter (8) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szalóki emese (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (30) venyige sándor (3) veres roland (2) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • M Szlávik Tünde: A huncut rigmus megfejtése maga is magyarázatra szorul: az esztováta (eszteváta, osztováta) olyan ... (2021.09.25. 17:23) A régi öregek, avagy pajzán történetek
  • Arany Piroska: Isten éltessen Vaskó Ilona! Nagyon tetszik a születésnapi monológod! Nekem is mostanában lesz az ... (2021.02.12. 11:37) Február tizenegy
  • csokosszaju: szia, mit tudsz Hófehérkéről? (2020.09.27. 23:02) Az örök menyasszony
  • bohmjo: Ez nagyon jó! Ahogyan a szavak és tettek újra és újra teljesen új értéket és hangulatot kapnak, a... (2020.09.05. 15:01) Tivadar
  • M Szlávik Tünde: @Farkas Molnár Péter: Köszönöm, Péter! Tárcát is hozhatnál magaddal... :) (2020.08.16. 16:46) Majom a köszörűkövön

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... M. Szlávik Tünde blogja

2012.07.01. 18:00 Ésik

Mit jelent önnek Haydn?

Címkék: váradi andrás

Írta: Váradi András

(Bevezető) Esterházy Péter Haydn-darabjának elején a narrátor (egy civil angyal) azzal provokálja a közönséget, hogy „Ki nyer ma" rádiós kvízjátékot játszik (műsorvezető Czigány György). Kiszemel egy nézőt, és nekiszegezi a kérdést: „Mit jelent önnek Haydn?" Remegtem, hogy engem kérdezzen. Ha így történt volna, az mondtam volna, hogy: 

(1) Nyíregyházán a pályaudvart. Mert 920-ban vagy 21-ben Haydn leutazott Nyíregyházára. Az esti vonattal érkezett, és az emberek találgatták, hová fog először menni. Konflist fogadott, és azt mondta a kocsisnak, vigye a Nemzeti Szállóhoz. Ott volt az úri kaszinó, vagy másnéven a Nagykaszinó, és mindenki azt hitte, hogy odamegy. De a Kiskaszinóba ment, ahová az iparosok jártak. Gyakran időzött ott a nagyapám is, aki bádogosmester volt. Haydn sorra lekezelt az iparosokkal, és le is ült közéjük. Az apám, aki mindig elkísérte a nagyapámat, mint afféle hét-nyolc éves gyerek, kint állt az utcán, és a kirakaton át nézte őket.

 (2) Nyíregyházán a Víz utcát. A nagyszüleim ott laktak, és Haydnék voltak a szembeszomszédjuk. Apámék tízen voltak testvérek, nyolc fiú, két lány, a kis Haydn meg egyke. Ezért aztán sokat járt át a nagyszüleim házába játszani. Az apám fivérei között a legnagyobb franc a Sanyi volt. Mindenkinél okosabbnak hitte magát, mindenkinek ő akart parancsolni. Egyszer a kis Haydnt behívta a hátsó szobába. Kicsik voltak még, Haydnka öt-hat éves, a Sanyi már talán nyolc.

Ti szegények vagytok, nem tud az anyád új nadrágot venni neked − mondta Sanyi. − Pedig itt a húsvét. 
Varrok neked, jó?

Azzal fölfektette a kis Haydnt egy nagy, szétteregetett vég vászonra, amiből nagyanyám ágyneműt készült varrni. Tedd széjjelebb a lábadat, mondta Sanyi, és körberajzolta a gyereket deréktól lefelé.

Aztán kivágta a körberajzolt fél-Haydnt a vászonból, méghozzá két példányban.

− Megmutatom neked, hogy lesz a nadrág − fölényeskedett Sanyi, tűt-cérnát vett elő, és körbevarrta a két fél vásznat. Próbáld fel!

A nadrág − ami egyébként kézben jól mutatott − persze nem ment fel a kis Haydnra. A csíny kiderült, és nagyanyám annyira nevetett azon az ezüstös, csillingelő hangján, hogy ez a kacagás aztán egy az egyben bekerült a Concerto per il Clarino III. részébe (Finale-Allegro, Rondo), az egyik oboaszólamba. De ekkor a kis Haydn már hatvannégy éves volt.

(3) Az első világháború végét. A világháború végén a kis Haydn folyton az utcán csatangolt. Legtöbbször vele tartott apám is, aki akkor hatéves volt. Nyíregyházán örök nyüzsgés volt, mindenfelé felvonulások, kisebb fosztogatások, tömeges lerészegedés. Egyszer egy nagyobb csoportba botlottak: éppen a Baumann-féle nagytrafikot rámolták ki, egy katonaruhás férfi állt a kirakatban, és a legjobb Havanna szivarokat hajitgálta a tömeg közé. Apám meg a kis Haydn szereztek vagy három-négy darabot (Partagás Corona Gorda), és futottak haza. A kapuban apám bátyja, Sanyi állt: − Ha adtok egyet, elmondom, hogyan csinálják a szivart! − mondta. Leharapta a szivar végét, rágyújtott, majd pöfékelve magyarázta. − Nagydarab néger asszonyok ülnek a gyárban szétterpesztett lábbal, felgyűrt szoknyában, és a combjukon sodorják. Meleg van, izzadnak, és az izzadságtól lesz ilyen jó kemény. Mint a combjuk.

Haydnka meg apám a ház mögé osontak, és bemásztak a káposztáshordóba. Magukra húzták a fedelét, leharapták a szivar végét − ahogy Sanyitól látták −, és rágyújtottak. Pár szippantás után nagyon rosszul lettek, Haydnkában még volt annyi erő, hogy két hányás között kimásszon a hordóból. Betántorgott a nagyszüleim házába. Apámat, aki már eszméletét vesztve ült a füstben, nagyapám húzta ki a hordóból. Túlélte, de ő is, ahogy Haydn, egész életében viszolygott a dohányzástól. Bezzeg a Sanyi...

(4) A húsvétot nagyszüleim házában. Nagyszüleim házában a legnagyobb ünnep a húsvét volt. Már hetekkel előtte elkezdődtek az előkészületek. Legelébb vettek hat vagy nyolc libát. A kis Haydn, aki a szomszédban lakott, sehogyan sem értette, mi lesz azzal a sok libával. Gyere át, nézd meg, nem titok, mondta Sanyi. Haydn látta, ahogy a libák zsírját kiolvasztják, a tepertőt félreteszik, aztán az összes májat bő zsírban kisütik. Közben nagyapám, aki bádogos volt, horganyzott lemezből egy kis, olyan tíz-tizenkét literes hordócskát forrasztott. A májat mind belerakták, és a hordócskát színültig töltötték forró libazsírral. A végén nagyapám szépen leperemezte, és a tetejét cinnel ráforrasztotta. A hordót fehér vászonzsákba varrták, tintaceruzával megcímezték a csikágói rokonoknak, talicskára rakták, és Sanyi eltolta a postára. A kis Haydn tátott szájjal bámult a talicska után. Attól kezdve vágyott Amerikába.

(5) Washingtont. Haydn 1939. augusztus 30-án dán diplomataútlevéllel szállt fel Southamptonban a New Yorkba tartó Queen Mary óceánjáróra. Családja, amelyik a dán felsőtízezerbe tartozott, úgy döntött, hogy az izgága fiatalembert Dánia USA-beli nagykövetségén helyezi el a legalacsonyabb, harmadtitkári beosztásban. Hátha a diplomácia szolgálat során benő a feje lágya.

A hajón még egy dán utazott, a Nobel-díjas fizikus Niels Bohr, aki akaratán kívül, de jócskán megkeserítette Haydn hajóútját. Bohrnak új elméletei kimunkálásához társaságra volt szüksége. Valakire, akihez beszélhet, és aki időnként helyeslően bólogat. Haydn tíznapos hajóútja az atomi pályák kvantumelméletével telt, miközben többórás sétákat tett Bohrral a fedélzeten.

Ehhez képest még a washingtoni követségi élet is üdítően izgalmas volt. Különösen 1940. április 9- én, amikor a hitleri Németország megszállta Dániát. Vasárnap volt, és szokás szerint a legfiatalabb tisztviselő, Haydn volt ügyeletben. Amikor a koppenhágai külügyminisztérium távirata megérkezett, tudatva, hogy az ország német protektorátus alá került, Haydn fellapozta a külügyi szabályzatot, és örömmel konstatálta, hogy az ügyeletes egyszemélyben dönthet a szolgálata idején felmerülő, halasztást nem tűrő ügyekben. Választáviratában tudatta a külügyminisztériummal, hogy a washingtoni dán nagykövetség nem fogadja el a német protektorátust, azt törvénytelennek tekinti, és egyidejűleg megalakítja a független emigráns kormányt. A táviratot valamennyi nagyobb hírügynökségnek is elküldte. Hitler tajtékzott.

Haydn nemzeti hős lett. Dániában a legtöbb ember nem is tudja, hogy zeneszerzéssel is próbálkozott. Bohr persze tudta, de a közös hajóútra nem emlékezett.

(6) A Kárpátokat. Az apám a Kárpátokban volt munkaszolgálaton 42-ben, 43-ban meg 44-ben. Ott építette az Árpád-vonalat, a Kárpát-Duna Nagyhaza védvonalát. Egyszer délután lelépett a századtól, és felment a hegyre szedret enni. Ahogy tömte magába a szedret, vele szemben megmozdult a bokor. Egy medve állt a másik oldalon, ő is szedret evett. Az apám nagyon megijedt, lassan hátrálni kezdett, aztán lóhalálában rohant le a faluba a körletig. Beesett az ajtón, a többiek rápisszegtek,maradj csöndbe, Laci. Akkor vette észre, hogy a szalmazsákokat a körlet szélére tolták, a terem közepén pedig egy zongora áll. Idős, ezüsthajú ember játszott a zongorán.

Apám súgva kérdezte a Lévai Imrét, ki ez.

A Haydn, mondta az Imre. A saját műveiből játszik!

Az apám pedig lassan megnyugodott. Olyan szépen játszott a Haydn.

(7) Kenderest '93-ban. Haydn szerette a vicceket, maga is kapható volt ugratásokra, az apjával azonban sohasem viccelődött − talán a túlzott tisztelet miatt. Kivéve egyszer, 1993 nyárutóján, amikor az egész ország fel volt bolydulva Horthy Miklós kenderesi temetése miatt. Haydn tréfából azt mondta az apjának − aki végigélte a temetendőről elnevezett korszakot −, hogy „Apukám, elviszlek holnap Kenderesre a Horthy-temetésre kocsival". Haydn apja, aki − finoman szólva − nem volt Horthy Miklós odaadó híve, egy kezeügyébe került rugós szárú sámfát akart Haydnhoz vágni. A tárgyválasztás nem volt teljesen véletlen, mert Haydn apja eredetileg cipőfelsőrész-készítőnek tanult, és időskorában is nagy gonddal óvta a cipőit. De lehanyatlott az atyai kéz, amikor Haydn nekiszegezte a kérdést: „Miért vagy ilyen mérges, hát harminckettőben a fél karodat odaadtad volna, ha elmehettél volna a Horthy temetésére."

Az apja még percekig a saját lehanyatló kezét nézte. A válla rázkódott − Haydn nem tudta, hogy nevet vagy sír.

(8) Budapesten a Duna utcát. A kis Haydntól, ha megkérdezték, hogy mi akar lenni, ha majd felnőtt lesz, ő csak nézett az olajban úszó nagy fekete szemével... tűzoltó..., katona..., vadakat terelő juhász? Úgy ötödikes lehetett, amikor elhatározta, hogy kémikus lesz. Pedig az iskolában még nem is tanult kémiát. Szülei ugyan már akkor a zenei pályában reménykedtek: kántor, zenetanár, de a sok könyörgés meglágyította az anyai szívet, és karácsonyra a „Kis kémikus" játékot kapta. Kémcsövek, vegyszerek, borszeszégő, a kísérletek pontos leírása, mind egy nagy dobozban. Csak az volt a baj, hogy a kis Haydn éppen lázas betegen feküdt az ágyában. Az anyja a gyúródeszkát tette a magas dunyhára, Haydn pedig az ágyban felülve kísérletezni kezdett.

− Anya, anya, gyere gyorsan! − már lángolt a dunyha a felborult borszeszégő miatt.

− Vizet, vizet, hozom a vizet! − jajveszékelt Haydn anyja, de nem mozdult, mert nem tudott az apokaliptikus képtől elszakadni: fiacskája a hullámzó lángtenger alatt.

− Nem kell víz, pokrócot hozzál, mondta a gyermek higgadtan. − Itt áll a füzetben: a lángra lobbant etilalkohol szétterül a víz tetején, vízzel nem lehet eloltani.

Az anyja sírva csókolta a gyereket a rádobott pokróc alatt.

Haydn még nagyon sokat robbantgatott, mielőtt beváltotta szülei álmait, és muzsikálásra adta a fejét.

(9) A Pasaréti utat. Amikor a Haydn eljött úgy ʻ96 körül hozzánk a Pasaréti útra, hogy megkérje a lányom kezét, akkor igencsak örültünk a dolognak, mert hogy külföldi, és akkor az unokák majd osztrák állampolgárok lesznek. De azért megkérdeztem tőle, miből akarja eltartani a lányomat. Mire azt mondja, hogy hát a jogdíjak. Ember, mondom, maga el van tévedve. A jogdíj a szerző halála után csak hetvenöt évig jár. Hol van már maga attól?!

Így aztán nem is adtam hozzá a lányomat.

(10) A hároméves fiút. Haydn falánk gyermek volt, mindent megevett, amit elétettek. Nyíregyházán közös udvarban laktak a Villám családdal, kislányuk, Marika két hónappal volt idősebb Haydnnál, de a rendkívül nyápic, rosszevő kislány sokkal fiatalabbnak látszott. A közös játszások során szemlátomást félt a fiútól. Villámék azt vették a fejükbe, hogy lányuk jobb evő lenne, ha az udvar közepére kitett kisasztalnál a két gyerek mindennap együtt ebédelne. Hogy majd átragad az étvágy. De a fiú minden alkalommal nemcsak a saját, hanem Marika ebédjét is felfalta. A kislány Haydnt, aki akkor még hároméves sem volt, András bácsinak szólította.

(11) A kalapot. Haydnnak egyszer a kezébe került a Vermeer kalapja című könyv. Vermeert zseninek tartotta, és azt gondolta, hogy ő is olyan nagy művész lesz a zenében, mint Vermeer a festészetben. Elhatározta, hogy kalapot fog hordani - hátha egyszer az ő kalapjáról is könyvet írnak (Haydn kalapja). Az első egy középszürke színű nyúlszőr kalap volt, később fedezte fel, hogy egyéniségéhez a sötétszürke szín illik - az, amelyik azért csak annyira sötét, hogy még az alkonyi fényben sem látszik feketének. Nyáron nem hordott kalapot, mert a szalmakalap nem állt jól neki. Talán a harmadik kalapja volt a legszebb. Elég széles karimájú, puha, de határozott formájú jószág, ami a hordással egyre nemesedett. Egyszer az ócskapiacon odalépett hozzá egy jól öltözött fiatal cigány ember, és nagyon udvariasan megkérdezte, hogy megnézheti-e Haydn kalapját. Ő szívesen vette le a fejéről, a férfi pedig rendkívüli szeretettel nézegette, és finom mozdulatokkal forgatta körbe.Több barátja gyűlt köréje, de ők szerényen, csak társuk kezéből vizsgálták a kalapot. Amikor visszaadta, a szeme elismerően fénylett. Haydn zavarban volt: valamit meg akart kérdezni, de nem tudta, hogy hogyan vágjon bele. Azt akarta megtudni, hogy miért olyan fontos a cigányoknak a kalap. Sután, kétszer is belekezdve a végén azt mondta: Maguk..., maguk miért nézik meg annyira a kalapokat? A fiatal férfi elmosolyodott, szép vonásai ellágyultak, és a világ legegyszerűbb magyarázatát adta. Azt mondta: Tudja, mi cigányok szeretjük a szép kalapokat.

ÉS.jpg
(Élet és Irodalom LIV. évfolyam 39. szám, 2010. október 1.)
http://www.es.hu/varadi_andras;mit_jelent_onnek_haydn;2010-09-30.html
Az ÉS Szerkesztősége hozzájárult az utánközléshez.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr444621769

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása