Írta: Molnár Péter

Minden hajnalban a madarak ébresztették.  Ezt néha úgy élte meg, hogy felverték álmából. Attól függően, milyen hangulatban ébredt. Papucsba bújt, és végigcsoszogott a folyosón a kávéautomatához. Az éjszakás nővér kinézett a nővérszobából, és ráköszönt.
– Jó reggelt, mi ez a hajnali őrjárat?
Ő aztán vagy mosolygott, vagy morogva válaszolta: – Kurva rigók!
Vörös, fehér, vörös... Negyven éve lerakott mettlachi-négyzetek, a fehér már megkopott. Lépeget, játszik, ma csak a vörös kockákra lép. Jó kedve van, szép a kert a hajnali napfényben. Jó a levegő, jó hűvös.
Eszti nővéren slamposan lóg a kinyúlt, agyonmosott, sárga kardigán, éjjel biztos hideg volt, azért húzta magára. Nem szól, csak kiles a nővérszoba ajtaján, és integet.
Visszainteget neki. Bedobja a százast az automatába, előválaszt, sok cukor, sok tej, hosszú kávé. A gépezet kicsit morog, mint mindenki, akit felvernek álmából, aztán szörcsög, és kiadja a kávét. Kicsit gondolkodik, újabb százast dob be, és nyomja a gombokat.
Az első poharat a bal kezébe fogja, az lesz az övé, a másodikat a jobba, azt viszi Eszti nővérnek. A sorrend nem mindegy, mert a gép nem csak kávét ad, hanem üdítőt is, meggyet és narancsot. Kávé cukor nélkül, kávé cukorral. Kávé cukor nélkül tejjel. Kávé tejjel és cukorral, kávé tejjel, cukorral és meggyszörppel. Esetleg naranccsal...
Levetkőzik, először a frottír köntöst akasztja a fogasra, aztán a pizsamanadrág következik, a felsőből kibújva érzi igazán a reggel hűvösét. A csempék fehérek, kettő törött, a tükör alatt meg van egy, amin a repedések emberi arcot formáznak. Utoljára a kötött, fekete gyapjúsapkát veszi le.
Nézi magát a tükörben. Csupasz az arca, nincs szemöldöke, és a fején néhány tincs lóg mindössze, hosszabbak, rövidebbek. Hanyi Istók jut eszébe, a lápi lidérc. Annak lógott így a haja a képen.
Áll a fia a kádban, csukott szemmel, a víz folyik az arcán, a haja lóg.
– Nézd, apa, hanyistók! – nevetnek.
Bámulja magát a tükörben. 'Kurva kemó' – morogja.
Igyekeznie kell, nem szeretne tisztálkodás közben rosszul lenni.
Ma reggel ő volt a gyorsabb, már felöltözött, amikor rátört a kávé után kiszámítható pontossággal érkező roham. Megkapaszkodik az ablak peremében, a WC kagyló fölé hajol, és rángatózva öklendez.
Még nem mos fogat, csak kiöblíti a száját, tudja, hogy ennyivel nem ússza meg. Amikor a gyomra teljesen kiürül, arcot mos, aztán krémet nyom a fogkefére.
Gondolkodik, áll a tükör előtt. Remeg a keze, ahogy előveszi zsebéből a kis bőrtokot, kihúzza belőle a manikűrollót, és belevág az első vékony, őszes tincsbe. Sikerült! Jöhet a következő.
Kezével tapogat a koponyája hátsó részén, ott csak két hajgubanc maradt, levágja azokat is. Sokáig berreg a villanyborotva. Tenyerével végigsimít a fején. Alig szúr.
Újra a fia jut eszébe, aki haj nélkül született. Milyen bolyhos volt a feje. Olyan lesz majd az övé is, ha vége a terápiának, és kezd nőni a haja.
Ha vége lesz, és ha kinő...

Csoszog végig a folyosón, most csak a fehér négyzetekre lép. Eszti nővér kijön a nővérszobából, hogy megköszönje a kávét. Eltátja a száját a meglepetéstől.
– Né, Kojak!
A kötött sapka a köntöse zsebében lapul. A feje csillog, akár a frissen forrázott malac segge. Orrában érzi a sülő hús illatát, gyomra összerándul. Félrelöki maga elől a nőt, és beugrik a nővérszobába. Rángatózva öklendez a mosdókagylóba.
Kiöblíti, megmossa az arcát és a köntöse aljával megtörölközik. Bocsánatot kér.
– Kurva kemó – morogja.
– Kurva kávé – vágja rá Eszti nővér. – Kikap majd a főorvos úrtól.
Csak legyint, vállát kicsit felrántva, mintha mondaná: kit érdekel?
– Nana, csak vigyázzon! A Lakos nem ismer tréfát, legszívesebben kutyakorbáccsal kezelne.
– Kutyája van?
– Az, nagy lompos farkaskutyája.
Kibámul az ablakon, és Titóra gondol. Állítólag az első héten nem evett. Vajon Berkiné hogy boldogul vele?
– Nekem is van kutyám. Boxer.
– Jaj, azok annyira szépek!
– Hallom kávéztunk.
Elől a főorvos, mellette Zoltai, az adjunktusa. Két osztályos orvos és Eta főnővér zárja a sort.
Dr. Lakos választ vár, de ő csak bólint, mégis mit lehet erre mondani? Hogy – utána rá is gyújtottam, főorvos úr? Nézik a friss leleteit, bólintanak, az adjunktus valamit ír, hátra adja Eta főnővérnek.
– Nem is mondta, hogy kutyája van – néz rá a főorvos.
– Csak egy kacsám van, főorvos úr.
Ül a kertben a padon, sütteti magát a nappal.
Két karját a pad támláján nyugtatja, jólesik, ahogy a melle kifeszül, lassú, nehéz kortyokban szívja magába a nyárillatú levegőt. Néha kicsit ég a tüdeje, néha meg élesen nyilall belé a fájdalom, ez állítólag természetes, dolgoznak a szervezetében a vegyi anyagok, ez váltja ki a fájdalmat. Dolgoznak a vegyi anyagok, ez jó.
Délután akarta felhívni Berkinét. Arra gondolt megkéri, ha bejön hozzá holnap, hozza magával Titót is. Nem engednék be a kutyával, de a kórház kapujában játszhatnának kicsit. Aztán a főorvos sajnálkozva közölte, hogy szükség lesz egy második kemoterápiás kezeléssorozatra is. Az első nem hozta a kívánt eredményt.
Haza akar menni. Inkább otthon töltené el az egy hónapos kivárási időt. A főorvos szanatóriumot javasol, fent a Budakeszi úton.
– Ebben a stádiumban talán jobb lenne felügyelet mellett...
Nem akar felügyeletet. A lakását akarja, a könyveit meg a kutyát. A szomszédokat akarja, Berkinét és a férjét, akivel sakkozni lehet. Benzingőzt akar, büdös Terézvárost akar, és kávét meg cigarettát akar. Öklendezni is mennyivel meghittebb a saját fürdőszobájában. Ebben a stádiumban.
Csak sajnálkoznának. Szemérmesen félrefordulnának, de fél szemmel az ő tar fejét lesnék. Mindenkinek elmesélhetné külön-külön, hogy mi a baja, milyen az állapota, mitől kopaszodott meg. Ha az utcán vagy a boltban törne rá a rosszullét, magyarázkodhatna.
Nem kérem, nem vagyok részeg. Rákos vagyok, és ez a terápia hatása.
Nézhetné a mindentudó arcokat: – Terápia, na persze! Ismerjük az ilyet...
Verje meg az Isten, hát megy a Budakeszi útra. Ott se rosszabb, mint itt.
– Kurva élet! – morogja maga elé.
Csoszog a papucsában végig a folyosón. Int az éjszakás nővérnek és a kórház mettlachi burkolatú folyosójára gondol. Itt PVC padló van. Almazöld. Kávéautomata nincs, a büfé pedig nyolckor nyit.
De a madár több, és hangosabb.