Írta: Koch Zsófia
A hideg fürdőszobapadlón ült. Hátát a szikár, fehér radiátornak vetette. Nem szólt, csak hatalmas szemeket meresztve figyelte mi történik.
Mellette a fürdőkádban egy tinédzserlány gubbasztott. A kád túlsó végében kucorodott össze, lábait szorosan magához húzva, vékony karjaival átfogva őket formálta magát gömbbé. Vállait rázta a zokogás.
– Mi a baj, Hugi? – törte meg a hallgatást a szőke fürtös a padlóról.
A másik, ha hallotta is, nem válaszolt, némán meredt a könyökén és térdein meredező vörös horzsolásokra. Anya a lehajtott WC-deszkán ülve szintén figyelmen kívül hagyta a megszólalást, minden figyelmét a síró lányra összpontosítva. Percekig csak Anya megnyugtató szavai hallatszottak.
– Hugi? – próbálkozott újra vékony hangján a szőke.
Négy-öt éves lehetett, türkizkék szemeiben testvéri aggódás csillogott. A nővér, akire a báty jóvoltából ragadt a becenév, ekkor felpillantott, de hangját újfent elvették a feltörő könnyek. A kicsi feltápászkodott a földről, és odébb csúszott a fényes felületen, hogy kezeit a fürdővízbe lógathassa. Meleg volt és habos, pedig órákkal előtte engedték a kádba. A benne ülő lány azonban mégis reszketett.
– Mi történt? – kérdezte ekkor századszorra Anya.
Hangjában némi aggodalommal, s jóval több féltéssel. Hugi ekkor autókról és moziról, meg valamilyen Gyuláról kezdett el beszélni. A kislánynak rémlett valahonnan ez a név, talán Hugi barátja volt? Nem találkozott vele sokszor. Azzal a pár alkalommal pedig nem volt valami szimpatikus. A fiúnak nem tetszett, hogy osztozkodni kell Hugin, sőt gardedámkodni a testvér felett.
A hatalmas sóhajokkal tarkított beszámoló borzasztóan zavaros volt. A kislány fülét csak a sok-sok „nem, nem, de azt mondtam neki nem” ütötte meg, de az ismételgetést csupán a helyzet egyediségének tudta be. Kezeivel a vizet lötypölte testvére lábára és a kád szélére. Néhány csepp ki is folyt a padlóra. Anya most nem rótta meg érte.
A szobában mind a négy szem Hugira szegeződött, mikor elkezdett finom, vékony ujjaival rámutatni a testét borító sebekre. A kicsi ezeket már értette, neki is voltak ugyanott a térdén. Akkor szerezte, mikor elcsúszott a biciklivel a betonjárdán. Ő is sírt, mint most Hugi, mert fájtak. De Hugi már nagy – gondolta, miközben a saját, piros nadrág borította sebein simított végig apró kis kezeivel – neki nem szabad már sírnia. Ez a gondolat nagyon összezavarta, s sírni kezdett ő is. Anya azt hitte, azért sír, mert látja Hugit sírni. Pedig valahol pontosan tudta, hogy nem egyszerű láncreakcióról van szó. Tudta, hogy Hugival valami komoly történt. Mert a nagyok csak akkor sírnak, ha baj van. Ekkor már ő is tudta, hogy baj van. Hirtelen látta, hogy Anya keze miért simogatja Hugi vállát. Hogy valami több van a szavak mögött, mint azt ő érteni tudná.
Anya ekkor elkezdte győzködni Hugit, hogy ideje kiszállni a vízből, mert már rég kihűlt. A kistestvér korábban protestált volna, hogy „dehogyis, hiszen még meleg, nyúlj csak bele Anya”, de legbelül már érezte, hogy baj van. Hugi tiltakozni kezdett, aminek az előbbi nagyon örült, mert nem volt kedve elmozdulni. Olyan kényelmesen ült. Kezeivel továbbra is a kevés vízben játszva, amiről nem tudta, de Hugi könnyei tartottak melegen.
A két felnőtt visszatért a megkezdett beszélgetéshez s ekkor már a kicsi is jobban fülelt, hátha megért valami többet. De a nagyok csak felnőtt szavakat használtak, amit ő még sosem hallott. Anya többször is káromkodott, pedig nem volt szokása. Megrémítették a zajló események. Gumiról, meg babákról, meg védekezéstől kezdett el kiabálni Anya, és dühében ő is sírdogálni kezdett. Most már biztos, hogy komoly baj van, gondolta a kishúg. De az egészből semmit sem értett. Miért beszélnek játékokról meg autóalkatrészekről? És mi szüksége van ezekre Huginak?
– Én neked adom a babámat, ha kéred – ajánlkozott a szőkefürtös.
A fürdőszobában ekkor siketítő csönd támadt, mindketten a földön térdelő gyerekre bámultak, akinek pupillái óriásira tágultak a felismeréstől, szája mosolyra húzódva ült arcán, mert bizony ő, ő már tudta, hogy mindent meg tud oldani. Csak el kell szaladni a kisszobába a Bucibabáért és kölcsönadni Huginak, ha erre vágyik.
