Írta: Karádi Zsolt
(Ha másképp nem lehet…)
Nem az a kérdés, kedves tanár úr – már megbocsásson –, hogy velünk mi lesz. Nekünk már mindegy. A kérdés az, mi lesz a gyermekeinkkel, meg az unokáinkkal. Ha lesznek.
Emlékszik Pistire, a fiamra, igaz? Nos, a múlt héten repült el Angliába. Nem kapott itthon munkát. Nem tudott elhelyezkedni. Egyszerűen nincs munka. Nincs, nincs, nincs!
Mellesleg nem értem, egyáltalán nem értem, mi van itt. Tudja, én valamelyest átlátom a gazdasági folyamatokat, de most már végképp tanácstalan vagyok. És nem tudtam mit mondani Pistinek sem. Ő él-hal a szakmájáért. Hangtechnikus, rémlik önnek, igaz? Nálunk egy fél év alatt egyetlen ilyen végzettségű embert kerestek. Angliában minden iskolának külön hangtechnikusa van.
Próbálkozott sok mindennel. Semmi sem sikerült neki. Nagyon sírtam, amikor a gép fölszállt. Mégsem akartam visszatartani. – Menj, ha másképp nem lehet!
Azt mondta, ha esetleg kinn sem jut egyről a kettőre, akkor beáll az Idegenlégióba. El tudja ezt képzelni róla, tanár úr? Önnek még könnyű, még vannak lehetőségei. Ha úgy érzi, elege lett a világból, előveszi Adyt vagy Kosztolányit, Babitsot vagy Márait. De vallja be nekem, őszintén, kit érdekel, mit gondoltak ezek az urak annak idején? A fiamnak ma kell élnie! Ma kell ennie és most kellene családot alapítania! Pokolba a múlttal!
Azt írta legutóbb, a nyelvvel nincs különösebb problémája. Angolból jó volt már a gimnáziumban is. A bevándorlókkal nehezebben érteti meg magát, azok furcsán elharapják a szavakat, de a „bennszülöttekkel” jól elboldogul.
Miközben anyai szívem vérzik, megértem az EU-t. Náluk is eleven probléma a lakosság elöregedése, így aztán jól jön nekik a sok fiatal. Mert sokan mennek, tanár úr, nagyon sokan! A nyugati országoknak szerencséjük van, hiszen a kelet-európaiaknak nyilván kevesebb bért kell fizetniük, mint egy ott született munkavállalónak.
A következő hetek sorsdöntők lesznek Pisti számára. Nem vagyok vallásos, de minden este imádkozom. Uram, segíts rajtunk! Az én fiam nem lehet légionárius. De hiszen még nem régen volt kisdiák, miért történik mindez velünk, Uram!
És az ön gyermeke?
Leérettségizett már?
Egyetemista? Hogy szalad az idő!
És mit tanul?
Bölcsész lesz?
Tanár úr, ön szokott imádkozni?
(Ha nem működik a Like, a Megosztásra kattintva az ismerősök tudni fogják: Tetszik.)