Tárcán kínálom

Felelős szerkesztő: M. Szlávik Tünde Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (4) antal anikó (16) arany piroska (3) balku lászló (8) balogh adrienn (1) balogh géza (22) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (42) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (8) dunai andrea (2) ésik sándor (52) farkas józsef (1) farkas molnár péter (16) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (2) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi márton (1) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (4) kiser edina (11) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kováts judit (3) köves istván (1) kulcsár (1) kulcsár attila (54) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (3) lampl zsuzsanna (6) m. szlávik tünde (3) margittai h. ágnes (7) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (35) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (21) piro m. péter (8) piró m. péter (1) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (13) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (26) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (2) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (29) venyige sándor (3) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... Ésik Sándor blogja

2012.04.25. 17:45 Ésik

Akartam azt a csókot

Címkék: vaskó ilona

Írta: Vaskó Ilona

 

…falhoz szegezett, nem menekülhettem… Szemeiben az azóta jól ismert, mindenkinek kijáró „most meg foglak csókolni” nézés volt. Illetve már akkor is sejtettem, hogy kijár mindenkinek. Hátrálni kezdtem. Nem akartam, hogy felüljön a mellettem álló csaj provokációjának, mely a füstös bárban elhangzott akkor, abban a pillanatban: „Ugye milyen szép szív alakú szája van?! Fogadjunk! Nem mered megcsókolni!”
 

Öt másodperc adatott meg, hogy végiggondoljam, miért nem akarom, hogy megcsókoljon. Öt másodpercben futott végig az agyamon az elmúlt fél év minden szánalmas és értelmetlen ámokfutása. Öt másodpercben láttam az üldöztetésemet, melyben ott volt, ott állt, magasodott fölém egy szerelmi csalódás. Már megint vissza kell csókolnom valakit, hogy rájöjjek, hogy érezzem, hogy még mindig nem múlt el az az előző?! Már megint tudatosulnia kell bennem annak, hogy amikor elhagytak, ellopták belőlem a vágyat is? Hogy eloltottak minden tüzet, amely a mindennapi másnapok elkezdéséhez szükséges? Hogy valaki már kicsókolta belőlem a szenvedélyt, és most itt van ez a fickó, aki azt hiszi, kezdhet velem bármit? Hogy majd az nekem jelenthet bármit?
 

Hiába hátráltam, a lambéria borítását éreztem a tenyerem alatt, amikor megtámasztottam a falat. Nincs tovább. Talán még jobbra, vagy balra kitérhetek… Jaj! Már nem! Már mind a két karjával a falnak nehézkedett a fejem mellett.
 

Agyamban lüktetni kezdett a csend. Megszűnt a koncert és a bár adta hangzavar, a tér beszűkült, nem volt ott senki, csak ő és én. De én őt sem láttam. Nem láttam az arcát, nem láttam belőle mást, csak a száját. Nem csókolt meg azonnal, még adott nekem újabb öt másodpercet. Tudom, menekülhettem volna. Mert öt másodperc alatt el lehet iszkolni, ki lehet térni egy csók elől. De már nem akartam. Néztem a száját bár már nem is nézés volt, inkább gyönyörködés. Nem érdekelt a szeme, az arca, a lelke, semmi nem érdekelt abban az öt másodpercben, csak a szája. A korábbi öt másodpercnek minden szelleme, félelme tovatűnt.
 

Még nem csókolt meg, még csak hagyta, hogy meneküljek, ha akarok, de ekkor már olyan sebesen vert a szívem, hogy éreztem a vér lüktetését a fülemben. Nem is lüktetett, dübörgött… Vágytam azt a csókot. Olyan elemi erővel tört rám a régen elvesztett vágy, hogy a lábamból kiszaladt az erő, és kapaszkodni akartam. Akartam azt a csókot, minden erőmmel és ösztönömmel azt akartam, hogy csókolja vissza belém azt a vágyat, azt a tüzet, aki én voltam valaha. Élni akartam, újraszületni, megteremteni azt az embert megint, aki mindig is voltam. Még a száját láttam, mikor behunytam a szemem, és vártam, hogy széttépje az enyém…
 
… nem tépte szét. Elsőre nem tépte szét. Olyan szelíden lehelt belém életet, ahogyan a szél lebbenti meg a függönyt, ahogyan a kelő nyári nap simogatja meg a munkába induló arcát. De csak öt másodpercre volt szelíd, nem adott többet nekem. A lélek, amit belém csókolt, száguldozni kezdett az ereimben. Elszaladt a szívemig, csak hogy még vadabb vágtára vegye rá, onnan a gerincemen szaladt végig. Le és fel cikázott, mintha a gerincvelőbe akarna furakodni makacsul, agresszíven, úgy, hogy minél hamarabb és minél impulzívabban juthasson el a testemben mindenhova. Az agyamat akarta. Hát, ha akarta, megkapta, de csak újabb öt másodpercre, amíg eltoltam magamtól. És kimondtam az egyetlen mondatot, amit az agyam üzent: „Bántani fogsz.”
 

De már minden lényegtelen volt, mert a lélek már szenvedéllyé vált, tűzzé, mely lángra lobbantja a testet, mely már az embernek nem a fülében, hanem az ölében lüktet. Szét akartam szedni darabokra. Nem a lelkét akartam, csak a húsát; a vérének fémes ízét akartam érezni a számban. Szétcibálni, felfalni, eltüntetni, újra rágni akartam. Nem gondolkodni és nem tervezni. Élni, égni. Vágyat csókolt belém, vágyat arra, hogy érezzem, amint a húsomba markol, amint végig simít az oldalamon. Akartam. Mindenestől kívántam minden rezdülését, elégni, meghalni, újraszületni egyszerre…
 

Észrevétlenül telt az idő. Nem tudni, hogy öt másodperc, öt perc, vagy öt óra volt-e ez a csók, de újrateremtette bennem a nőt. Azt a nőt, aki fölé már nem magasodott egy elvetélt szerelem. Ez nő már lüktetett, élt minden ízében. Mellkasomból zihálva, hörögve született meg újra a vágy, az ösztön és a szenvedély.

 


 

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr834471424

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2012.05.02. 14:06:26

jó sztori - tényleg lehet így érezni magunkat.

Barkaszharcos 2012.06.11. 13:26:54

napjaink rohanó életében, felüdülés egy ilyen írás,amely felett megáll az ember, és boldogan elmereng azon milyen is volt az ő első csókja.:)
Remélem minél több bejegyzést olvashatok tőled kedves Ilona, és a szerkesztők is észreveszik hogy a tehetséget támogatni kell, és műveid publikálásában segítenek..:)

borser 2016.02.04. 10:32:14

Nemcsak olvastam, éreztem is. Remélem még sokat írsz.Fenomenális!!!!!!!!!
Köszönöm