Tárcán kínálom

Alapító szerkesztő: Ésik Sándor Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (5) antal anikó (16) arany piroska (6) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (25) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (3) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (44) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (17) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (8) kiser edina (13) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kukuts csilla (3) kulcsár (1) kulcsár attila (68) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (5) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (47) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (40) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (26) piró m. péter (1) piro m. péter (8) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szalóki emese (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (30) venyige sándor (3) veres roland (2) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • M Szlávik Tünde: A huncut rigmus megfejtése maga is magyarázatra szorul: az esztováta (eszteváta, osztováta) olyan ... (2021.09.25. 17:23) A régi öregek, avagy pajzán történetek
  • Arany Piroska: Isten éltessen Vaskó Ilona! Nagyon tetszik a születésnapi monológod! Nekem is mostanában lesz az ... (2021.02.12. 11:37) Február tizenegy
  • csokosszaju: szia, mit tudsz Hófehérkéről? (2020.09.27. 23:02) Az örök menyasszony
  • bohmjo: Ez nagyon jó! Ahogyan a szavak és tettek újra és újra teljesen új értéket és hangulatot kapnak, a... (2020.09.05. 15:01) Tivadar
  • M Szlávik Tünde: @Farkas Molnár Péter: Köszönöm, Péter! Tárcát is hozhatnál magaddal... :) (2020.08.16. 16:46) Majom a köszörűkövön

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... M. Szlávik Tünde blogja

2012.02.12. 18:00 Ésik

Elmondom hát mindenkinek

Címkék: bódi katalin

Írta: Bódi Katalin 

Nem volt csatlakozás. Hat óra késést jeleztek. Az ablakon túl mozdonyok zörögtek. Körülnéztem. Még mindig nem tudtam, ki tanít meg arra, hogy miként mondhatom ki, szeretlek.

Különleges esemény történt délután, s mégis egyszerű, kollégákat köszöntöttünk az ünnepély félszeg szögletességével, székeket cipeltünk nevetve, hogy mindenki beférjen az egyébként tágasnak tűnő terembe. Amikor beléptem, ott volt ő is, már lassan másfél évtizede, hogy nem találkoztam vele, s most mosolyogva köszöntünk. Az egymásra következő beszédek elsodortak minket újra, magától értetődően és észrevétlenül, de ahogy hosszú idő múltán kiléptünk a teremből, egymás mellé kerültünk ismét, magától értetődően. Mintha most láttam volna életemben először mosolyogni. Icipici volt, de így is az a megközelíthetetlen nő, akit utoljára még a padból hallgattam némi félelemmel, némi kínos csodálattal. Nőkemény. Sosem engedett közel, sosem mertem közel lépni hozzá. Szégyelltem a pirossal televésett dolgozataimat, az első franciául megírt esszét, amit darabjaira szedve adott vissza. A végzés előtti évben meghirdetett órái csak nekem szóltak, tudtam szeptemberben, hogy ez az előadás és ez a szeminárium azért van, hogy engem segítsen olvasni és írni. Nem akartam elhinni. Most is csak alig. Utoljára azon a szigorlaton találkoztunk, ami után már a tanítási gyakorlat következett. Ő nem mondta, én nem kérdeztem. A másik tanszéken folytattam doktori ösztöndíjasként, elzárva ezeket az emlékeket.

Amikor a folyosóra kiléptünk, félszegen gratulált a diploma utáni éveimhez, én meg dobogó szívvel rohantam el egy éve megjelent könyvemért, ami ott hánykolódott gazdátlanul fiókomban. Megpuszilt, talán meg is ölelt, már nem emlékszem pontosan, pedig csak néhány órája történt. Elcsuklott a hangja, amikor végre most, ennyi idő után megköszöntem inspiráló előadásait és szemináriumait. Nekem is, amiért nem tettem meg előbb. Tudtam, hogy vannak könnyei, azt mindig megérzi az ember. A tanítás különös terápia. Megnyílt, s mindvégig tudta, hogy magáról beszél, a legmélyebb titkairól, dédelgetett álmairól, égető vágyairól, beteljesült vágyai csömöréről, a szövegekben hitelesen megélt életekről. Mme Bovary, c'est moi. S amikor lejárt az idő, bezárta az átjárót, kilépett a teremből, sajnálkozás nélkül, kötelezően. Az allegóriák meg mintha mégis tovább élnének, szövögetik gubóikat.

Így hát senki nem tanít meg arra, hogyan kell szeretetet s köszönetet egyszerűen, szemtől szemben kimondani. Csak úgy, egyszerűen. Kérdeztem, miért nem tanít már. Azt kellett volna kérdezni, miért nem tanított tovább engem. Persze, pontosan tudom. Mert nem mentem oda, mert nem jött oda hozzám. 

 

(Ha nem működik a Like, a Megosztásra klikkelve az ismerősök tudni fogják: Tetszik)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr894094703

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása