Tárcán kínálom

Alapító szerkesztő: Ésik Sándor Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (5) antal anikó (16) arany piroska (6) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (25) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (3) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (44) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (17) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (8) kiser edina (13) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kukuts csilla (3) kulcsár (1) kulcsár attila (68) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (5) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (47) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (40) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (26) piro m. péter (8) piró m. péter (1) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szalóki emese (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (30) venyige sándor (3) veres roland (2) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • M Szlávik Tünde: A huncut rigmus megfejtése maga is magyarázatra szorul: az esztováta (eszteváta, osztováta) olyan ... (2021.09.25. 17:23) A régi öregek, avagy pajzán történetek
  • Arany Piroska: Isten éltessen Vaskó Ilona! Nagyon tetszik a születésnapi monológod! Nekem is mostanában lesz az ... (2021.02.12. 11:37) Február tizenegy
  • csokosszaju: szia, mit tudsz Hófehérkéről? (2020.09.27. 23:02) Az örök menyasszony
  • bohmjo: Ez nagyon jó! Ahogyan a szavak és tettek újra és újra teljesen új értéket és hangulatot kapnak, a... (2020.09.05. 15:01) Tivadar
  • M Szlávik Tünde: @Farkas Molnár Péter: Köszönöm, Péter! Tárcát is hozhatnál magaddal... :) (2020.08.16. 16:46) Majom a köszörűkövön

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... M. Szlávik Tünde blogja

2012.01.24. 18:00 Ésik

Nyárüvegek

Címkék: mirtse zsuzsa

Írta: Mirtse Zsuzsa




Emlékszem, kislány vagyok. Én kislány, ő kisfiú. Nyirkos hátam falnak támasztja, nyirkos hátát falnak támasztom. Pincékben járkálunk, szeretünk oda bemászni, ahol semmi keresnivalónk sincs. Combomra piszok tapad, de ez nem baj, úgysem látszik a sötétben. Fülledt, párás nyári nap van, a nyakhajlatokban fülledt, párás szavak. Befőttesüvegbe zárható a hőség. Befőttesüvegekbe zárható a gyerekkorom. Nyirkos hátam mégis a falnak, nyirkos hátunk mégis minden falnak. Nyúlkálunk, tapogatunk, mert homályosan sejtjük, ott lakik az, amit keresünk, amióta ideszülettünk, és úgyis odavonz a kezünk, mert lám, valamit titkolnak előttünk, ezt sejtjük, mit sejtjük, tudjuk, és úgysem növünk fel addig, amíg meg nem mondják nekünk, mi az.
Tervezgetünk, hogy majd lesznek kicsinyeink, és mi bizony majd nem gyűjtögetünk, mint egyes rágcsálók, mint mondjuk a hörcsögök, mert jó az Isten, s jót ád, és úgyis megvan mindenünk, hiszen itt vagyunk egymásnak, hiszen itt van a nyár, és örökké tart.
A kert sarkában macskát találunk, csúnya állapotban, pedig napokkal előtte még láttuk, ahogy etette a kölykeit.
Eddig tart hát, eddig, vacogtuk összebújva, és remegtek a füleink.
Örökkön-örökké, mondtad ott, a kertben, bogárbarna szemek a kisfiúarc közepén, nincs végük, s mint a kút, elnyel, ha belenézek.
Örökkön-örökké, suttogom, de elnézek inkább valahová búzavirágszemekkel (hiszem is, nem is, de mégis, inkább nem), mögé a bogárfeketének, a válla mögötti végtelen katángmezőkre, és arra gondolok, a nyárnak soha sincs vége, nem lehet máshogy, csak jól vigyázzuk a fényt, a meleget.
Amikor a hómezőn járunk, egymás szájából etetjük majd egymást, ugye? Amikor az élelem is kevés, saját combunkból, úgy-e? Nekem adod a húsodat?
Celofánemlékek alatt, dinnyedzsemek között, édes-fülledt kamrában bontogattuk az időt.
Felnőttünk, felnőttem. Te lennél az, te vagy?
Nézem az ismerős arcot, vonalakat, a kút-mély szemet, de nem találok valamit, nem talállak. (Táguló körökben rendeződik köré a világ, toporog a közepén.)
Loptál, csaltál, hazudtál, ugye, kérdezem utálkozva, mert nem láttam a szemében tükröződő végtelen katángmezőt.
Pedig azt mondtad, nem fogunk gyűjtögetni, hiszen mindenünk megvan, emlékszel?
Emlékszel? Kislányok és kisfiúk voltunk, meleg, jó szagú helyekről álmodoztunk. Juj, de izgi, jaj, de rémes helyekről. Aztán nagyfiúk lettünk és nagylányok, próbálkoztunk, próbálgattunk. Majd végre felnőttünk, itt vagyunk, szeretnek, szeretünk, és a végén meghalunk. Mindent akarok, majd egyszer az út végét is, de most még egy kicsit itt maradnék. Itt jó nekem.
A minden, az kevés, néz bele a szemembe a bogárfeketével, és minden nyárnak vége egyszer, jól tudod. Nem jó nekem így, de most már vissza nem fordulhatok, túl sok a dolgom, a feladatom, a kötelezettségem, nem tudom, ezt érted-e, kérdezi, és egy pillanatra elmosolyodik. Helyére kerül minden befőtt.
Mondd csak, még mindig elfutsz, ha félsz? − néz rám kútmélyen, és szemében egy pillanatra mégiscsak meglátom a katángligetet, ha egy kicsit oldalt tartom a fejemet, és hunyorítok.
Temesd el a macskánkat, vetem oda, és mielőtt válaszolhatna, elfutok. Várnak rám, dolgom van, állandóan most már.
Örökkön-örökké.
Vissza nem mennék sehova, soha. Nincs hova.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr13744565

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása