Írta: Mirtse Zsuzsa
A férfi jó. Nem az a típus, aki megszorultságban jéggel elcsúszik, hanem tényleg megteszi. Ezt pontosan tudja is magáról. (Azt nem mondom, hogy e tudat feltétlen jól áll neki.) Eszik. Ráérősen, krúdysan, fénylik a gyűrű a kézen, csillog a verejték a homlokon. Beszélget egy másik férfival, aki szintén csinos, sőt, ennél több, karakteres. Esznek. A háttérben halk zene, éppen csak érintős hangulat, libacombot majszolnak, libahét van, vagy mi, pezsgős káposzta, sírva vigadás, és ugyan már van egy kis pocak, itt-ott feszül a nadrág is, mégis, ropogtatják a zsíros csontokat rendületlenül.
A damasztszalvéta felett összenéznek, sötéten egymásra villan a szemük. A történet, mely közöttük említésre kerül, szégyen minden férfiembernek, orca pír nélkül nem elképzelhető. Hang fennakad, lehelet megszegik. Háborognak, nagy az összetartás, mert micsoda elbánás, egyébként is, ami itt megesett velük. Többes számot használnak, ugyan csak az egyikük érintett, de a szégyen, mely az egész férfinemet (jogos) méltatlankodásba hozza, közös. Nyomja azt a setétlő lelküket.
Na hallod? Elmegy veled vacsorázni, aztán meg magadra hagy, miért is?
Érthetetlen. Pedig egész este nyájaskodott. Tett és vett. A szálláshelyemig kísért. Azért volt ott, hogy jól érezzem magam. Ez volt a dolga, ezért küldték.
És utána?
Elbúcsúzott. Mehettem egyedül aludni.
Nem akart semmit tőled?
Nem.
Felháborító.
Az. Még ilyet!
Bizony, micsoda idők! Hát hol van itt a jó modor, a neveltetés. (Idegesen megremeg a szemhéj, az ádámcsutka le-föl jár, szűkül a szemrés, elborul a tekintet.) Kikérik maguknak, ki látott már ilyet. Ha elkísérik vacsorázni, miért hagyják utána egyedül. Ha nem akarnak tőlük semmit, miért kísérik el. Tényleg, miért is nem gondoskodnak róluk reggelig? Az egyik méltatlankodik.
Ez udvariatlanság, ekképp a másik, és bólogat.
Hallatlan, borzasztó, borzasztó, hallatlan, és így tovább. Bólogatnak. Érzik a helyzet súlyosságát. Mi lesz így? Lesz még búza, s lágy kenyér? Hová süllyed a világ? Hová romlik minden, hol az a híres magyar vendégszeretet?
Felháborodottan csóválják fejüket.
Egyetértenek.
