Írta: Standovár Ágota
Magának is szépet EgyetlenM!
Képzelje, ahogy olvastam a levelét, rájöttem, elég volt, hogy megsajnált és távgondolt rám, máris mindenem megjavult. Igaz, tegnap körbetelefonáltam az összes alkatrészboltot, mire az utolsónál a kocsimról kiderült, nincs is benne szakadt kuplungbovden, mert hidraulikás. Sejtheti, mekkora öröm nekem, hogy már tudom, azért égett a műszerfalon az a piros lámpa, mert szomjas volt a kuplungtárcsa. Fel is buzdultam azon, hogy nincs nagyobb baj, és feleslegesen ijesztegettek, nem kell kiszerelni a motort, csak egy flakon kuplungolajat kell vennem, gondoltam, hátha a mosógéppel sincs komolyabb gond, és azt is tüzetesebben szemrevételeztem. Megint kiszedtem a szűrőt és jól belepiszkáltam a lyukba egy fakanálnyéllel. És képzelje, nem kell mégse bevitetnem a szervizbe! Két beszippantott nájlonzokni miatt nem szivattyúzta ki a vizet. Gondolhatja, hogy a sikeres mosógépjavítástól vérszemet kapva azonnal ráugrottam a mosogatógépemre is, de sajnos fenn is akadtam a csillagcsavarokon, úgyhogy csavarásügyileg segítségül kellett hívnom az apukámat. De csak vitatkoztunk, mivel sehogy sem akarta hagyni, hogy kiszedjem az ürítő szivattyút. Egyfolytában azt magyarázta, ott mennek a villamosvezetékek, meg a víz ki-be csövek, és csak nagyobb kárt teszek a szakszerűtlen bontogatással. De maga ismer! Nem adtam fel. Ugyan a szivattyú a helyén maradt, de észrevettem, szerencsémre, hogy van egy másik csavar is abban az izében egész lent, és amit tart, az mozog. Azt végre hajlandó volt az apukám kitekerni nekem. Így jutottam el egy műanyag kerékhez, ami az istennek sem akart forogni, pedig minden keréknek pörgés a dolga. De nem hagytam, hogy kifogjon rajtam, és elkezdtem vele játszani. Tudja, ahogy szoktam. Amikor már egész belejöttem, jól le is öntöttem. És akkor újra szívni kezdett! Apukám is megcsodálta. Az előbb még egy zacskó szódabikarbónát is beöntöttem a lyukba, a biztonság kedvéért, hogy teljesen feloldjam a lerakódott zsírt. Remélem, elégedett velem! Látja már, mennyire jó, hogy maga van nekem? Ha nem távgondol rám, sajnálkozva, eszembe nem jutnak az okosságok. De most nincs időm többet írni, mert mennem kell fúvókákat porszívózni. Ne ijedezzen! Csak a kazánt szerelem meg, hogy újra legyen meleg a lakásban, és nem tart ám olyan soká, hogy ne férne bele a maga beígért kávéja, meg a miegymása. Azon viszont gondolkodnom kell, hogy tér- és időbelileg miként egyezzünk. Nekem csak a délután jó, és az is csak holnap, vagy holnapután, de négynél előbb az sem, se csütörtökön, se pénteken, a hétvége amúgy is gázos, hétfőre meg már elröppentem. Pedig haj 'de jólesne, ha tudna hozzám kötődni! Oldja meg!
Addig is millió csóka!
MagaNyuszója
