Tárcán kínálom

Alapító szerkesztő: Ésik Sándor Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (5) antal anikó (16) arany piroska (6) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (25) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (3) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (44) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (17) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (8) kiser edina (13) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kukuts csilla (3) kulcsár (1) kulcsár attila (68) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (5) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (47) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (40) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (26) piro m. péter (8) piró m. péter (1) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szalóki emese (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (30) venyige sándor (3) veres roland (2) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • M Szlávik Tünde: A huncut rigmus megfejtése maga is magyarázatra szorul: az esztováta (eszteváta, osztováta) olyan ... (2021.09.25. 17:23) A régi öregek, avagy pajzán történetek
  • Arany Piroska: Isten éltessen Vaskó Ilona! Nagyon tetszik a születésnapi monológod! Nekem is mostanában lesz az ... (2021.02.12. 11:37) Február tizenegy
  • csokosszaju: szia, mit tudsz Hófehérkéről? (2020.09.27. 23:02) Az örök menyasszony
  • bohmjo: Ez nagyon jó! Ahogyan a szavak és tettek újra és újra teljesen új értéket és hangulatot kapnak, a... (2020.09.05. 15:01) Tivadar
  • M Szlávik Tünde: @Farkas Molnár Péter: Köszönöm, Péter! Tárcát is hozhatnál magaddal... :) (2020.08.16. 16:46) Majom a köszörűkövön

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... M. Szlávik Tünde blogja

2011.10.02. 17:58 Ésik

Digitális pár, beszéd

Címkék: mirtse zsuzsa

Írta: Mirtse Zsuzsa

 
I.

 Szeretlek.
– Akkor elárulok valamit: négy fülem van, három lábam, elviselhetetlen vagyok és szeszélyes, kibírhatatlan, öntörvényű, egocentrikus, feledékeny és önző. Reggel nem tudok felkelni, este nem tudok elaludni, nem értek meg semmit a vegetatív szinten felül, szörnyeteg módon tudok enni, nem, nem is eszem, csak turkálok mindenben, előbb ütök, mint kérdezek, nem értem meg a kérdéseket sem, nemhogy válaszolni tudjak rájuk. És véletlenül sem fordulhat elő, hogy kivételesen, egyszer is a kérdésedre válaszolok. Kizárt dolog. Simán lopok bárkitől bármit. A nőnek nincs pénztárcája, ezt csak úgy mondom. De nyugi, még holnapra is vannak ötleteim!
 Szeretlek.
– Nem ismersz. Képzeld, reggel fordítva ütöm fel a lágytojást. Aztán, csak hogy tudd, a víz túl forró vagy túl hideg – lehetetlen nekem jó fürdővizet készíteni, ne is próbálkozz. Fogadjunk, hogy még arra sem vagy hajlandó, hogy egy nyavalyás kád vizet kiengedj nekem. Mindig más a hibás mindenért. Rossz teát tudok főzni, sőt, borzalmasat. Nem. Nem is készítek soha teát, mert nem tudom, hogy kell. Iszákos vagyok. Még jobbat mondok: SOHA nem iszom egy kortyot sem. Vagy ha igen, kizárólag borzalmasan édes vörösbort. Az étteremben visszavitetem az ételt, mert nem elég meleg, és órákig képes vagyok egy nyavalyás salátán is elszöszögni. Ha mennél már, maradnék. És fordítva. Ha meglátnál, háromszázhatvanöt kilométeres sebességgel rohannál el tőlem – mezítláb, mert természetesen a cipődet a hajléktalanoknak adnám. És még mindig vannak ötleteim!
 Szeretlek.
– Elárulhatom, hogy mindig más színű a zokni a két lábamon. Hogy előbb válaszolok, mint hogy kérdeznél. De mindegy, hogy kérdezel-e, mert úgysem figyelek rád. Három whisky jobb, mint kettő. A macska természetesen bejöhet az ágyamba. Nem vagyok megértő, semmi érzékem az emberi lélekhez, sőt, azt sem tudom, hogy az mi. Állandóan csak a saját dolgaimmal vagyok elfoglalva, ne is reménykedj, hogy moziba megyünk. Bevallom, teljesen világégés a filmkultúrám. Hót ciki, halálgáz. Köbö három filmet láttam eddig életemben. Na jó, négyet, de az is tévedés volt. És kérlek, hogy... hogy... utálj mááááár!
 Szeretlek.
– Amíg nem láttál, nem tudhatod. Lehet, hogy kanállal eszem a spagettit, fordítva a szotyit. Szürcsölve a levest. Az ingedbe törlöm az orrocskámat. A nadrágodba meg a kezemet. És még ez csak a kezdet! Minden ajándékodat elfogadom – másnap pedig jól eladom az ócskapiacon, zsebbe fizetettek, természetesen hátsó zsebbe, csak hogy legyen valami érzékiség is a dologban. Fogadjunk, hogy kicsinyes vagy. Én pedig reggeltől estig hibázom megállás nélkül. Fejletlen az igazságérzetem, tényleg. Valamint erkölcsi hulla is vagyok.
 Szeretlek.
– Amíg nem fogtad meg még soha a kezét, amíg nem néztél a szemébe, amíg nem aggódtál érte még egyszer sem igazán, amíg nem szedted össze a járda széléről, amíg sosem üldögéltél órákat vele az orvosi rendelő előtt, amíg nem ígérted meg neki, hogy megölöd, ha nem vigyáz magára, amíg nem leszel legalább egy kicsit alvászavaros, mert nem tudsz elaludni addig, amíg biztos lehetsz abban, hogy már alszik, amíg nem próbálod meg kitalálni, milyen lesz majd tíz év múlva, amíg nem vállad a párnája – addig nem szeretheted.
 Igazad van. Gyűlöllek.

***

II.

 Ajánlom magam, hölgyem! Én egy hígvelejű, szőrösszívű, kétbalkezes, repedtsarkú, dongalábú, nyúlajkú, tyúkmellű, pókhasú, farkastorkú, savószemű, lófejű, bikanyakú, harcsabajszú, szánalmasan béna férfi vagyok.
– Éppen magát, nekem? Jaj, én sem vagyok jobb a Deákné vásznánál... Nincs is szívem. Amit lehet, elrontok, amit nem lehet, azt is. Ha reménytelennek látszik a rontás, akkor is megpróbáljuk, mert nem adjuk fel! A leveleket sem. Számlákat végképp. Mindenki százig számol magában, mielőtt válaszol nekem. Leverem a poharakat, mert állandóan hadonászom a kezemmel. Minél jobb poharak, annál többet verek le belőlük. Kék-zöld a combom, mert mindennek nekimegyek. Falra másznak tőlem. A fal is én vagyok, hogy a fal adja a másikat. A repedtsarkú nálam is stimmel - végre egy közös metszet a világunkban. Nekem nincs harcsabajszom, látja, ez különbség, csak diszkrét bajuszka, amelyet rendszertelenül, de borotválok. Ha elfelejtem, akkor szúr. A lábamat viszont nem borotválom, mert imádom a természetes, dús, rusztikus otthonosságot magamon. A spenóttal mindig leeszem magam. A bort viszont valahogy mindig a másik ingére köpöm, mert persze félrenyelek, percenként háromszor. Ha nem vág hátba – érzéketlen szatír. Ha hátba vág ilyenkor: brutális állat. Élmény velem bármit csinálni – és követelem, hogy mindig velem menjen, mindenhova. Percnyi szabadidőt sem hagyok a másiknak – csak amíg bevásárol nekem. Hosszú a lista. Jaj, és kisajátítom, birtokolom. Szusszanásnyit sem engedek neki, levegőt is rajtam keresztül vehet csak. Bőrlégzése legyen, na. Zöld a szemem, méregzöld. Az anyjára is féltékeny vagyok. Fordítva természetesen kikérem magamnak, mert nekem mindent szabad. Kivétel: naponta fürödni, mert ahhoz lusta vagyok. Egy hétig járok minimum egy zokniban. Néha két hétig is, ha nagyvonalú akarok lenni. Remélem, bejövök magánál (is).
 Már bejött az utcámba... Legfőként a bajuszkája csábít – le ne metélje idő előtt! De a kék-zöld combok sem hagynak hidegen, pláne egy finom kis lilával megbolondítva. Szóval minden egybevág…
– Egybevág? Bevág! Egy kivágott ruha szokott rajtam lenni, köldökig kivágva, a kínai piacon vettem. Remek vétel volt, mondhatom, ugyan kicsit fog a lila rajta, de az mindegy, mert nem szoktam kimosni. Hónapok óta ebben járok, egyszerűen imádom! Jaj, a bajuszkámhoz én is ragaszkodom, lenyűgöz, hogy maga végre megérzett engem! Az isteni, szép valómat. Meghatóan és változatosan ékíti arcom – attól függően, hogy a paradicsomleves vagy a rizs maradt rajta. Természetesen ne holmi risotto-ban gondolkozzék velem kapcsolatban, mert csak és kizárólag kifőzdékben eszem, alumíniumtálcáról, görbe kanállal, már, amikor nem tunkolok. Mindig tunkolok. Az utcájába meg nem mehetek be, mert valami barom azt mondta, hogy oda csak kiskosztümben lehet. Nekem olyanom nincsen. Tisztességes nejlonotthonka volt akkor éppen rajtam, de hát ezt is meg kell becsülni ezekben az ínséges időkben. A köldökig kivágottban nem mertem odamenni, nehogy azt higgyék, hogy ledér vagyok. Pedig, dehogy. Azt sem tudom, mi az. De ezeknek semmi sem jó! Na, látja a két szemével, ez a bajom.
 A kifőzdét is jól kifőzte, azzal engem nagyon meg lehet főzni. Tunkolni, tunkolni csak, mindhalálig. Nejlonotthonka pedig az ideális viselet errefelé, ha kivágott, ha nem. Ha köldökig, ha köldöktől. Köldökölni tudnék érte. Szó se róla, megbecsülöm, nem becstelenítem.
– Reméltem, is, hogy értékeli értéktelenségeimet. Máshogy nálam nem megy. Majd meglátja, micsoda kávéfőzőm van, na, hogy a kicsi, szívemnek kedves üvegpoharakról ne is beszéljek, tudja, aranycsík a szélén. Emlékszik még maga is? Persze, csak aranyszínű, az igaz, de attól még majdnem olyannak látszik félhomályban. Mert nálam mindig félhomály van, két éve nem tudom megcsináltatni a redőnyt, ami csak azért baj, mert a Béla mindig belát az ajtón körfolyosós, gangos kis lakásomba. 34 négyzetméteres természetesen, többre nem is vágyom. De amúgy sem ez a fontos, hanem az üveghamutartó. Azt szoktam kirakni az asztal közepére a művirág hortenziacsokor mellé, amely szintén üvegvázában van, mert szeretjük az egységes stílust. Persze, selyemvirágnak mondom másoknak, de ettől még ugyanaz. A temető mellett veszem, ahová naponta kijárok látogatni Jenőt, aki a házmester volt. Szerettem, szeretett, de hát ez már múlt idő. Jaj, nem dohányzom, ne értsen félre, illetve csak titokban. És inni is csak zugban szoktam, az üres üveget természetesen a melltartóim mögé dugom, mert így láttam valami sorozatban, hogy ezt így kell. Mert persze sorozatokat nézek egész nap, semmi mást. Az éltet. Progresszív vagy mi akarok lenni.
 Szeretem magát, hölgyem.
– Azt hiszem, én is szeretem magát, uram.

 

 Maghasadás, láncreakció, zöld szivárvány - Mirtse Zsuzsa blogja

www.zoldszivarvany.blogspot.com

 

 

  

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr963272433

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása