Tárcán kínálom

Alapító szerkesztő: Ésik Sándor Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (5) antal anikó (16) arany piroska (6) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (25) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (3) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (44) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (17) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (8) kiser edina (13) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kukuts csilla (3) kulcsár (1) kulcsár attila (68) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (5) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (47) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (40) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (26) piró m. péter (1) piro m. péter (8) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szalóki emese (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (30) venyige sándor (3) veres roland (2) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • M Szlávik Tünde: A huncut rigmus megfejtése maga is magyarázatra szorul: az esztováta (eszteváta, osztováta) olyan ... (2021.09.25. 17:23) A régi öregek, avagy pajzán történetek
  • Arany Piroska: Isten éltessen Vaskó Ilona! Nagyon tetszik a születésnapi monológod! Nekem is mostanában lesz az ... (2021.02.12. 11:37) Február tizenegy
  • csokosszaju: szia, mit tudsz Hófehérkéről? (2020.09.27. 23:02) Az örök menyasszony
  • bohmjo: Ez nagyon jó! Ahogyan a szavak és tettek újra és újra teljesen új értéket és hangulatot kapnak, a... (2020.09.05. 15:01) Tivadar
  • M Szlávik Tünde: @Farkas Molnár Péter: Köszönöm, Péter! Tárcát is hozhatnál magaddal... :) (2020.08.16. 16:46) Majom a köszörűkövön

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... M. Szlávik Tünde blogja

2011.07.02. 08:06 Ésik

Elrepülnek a pléhgalambok

Címkék: balogh géza

 

Írta: Balogh Géza

 

Gondolom, van mindenkinek egy másik háza, ahol szívesen leélné a másik életét. Az enyém Gelénesen, vagy ahogy Beregben mondják, Génesen van. Szelíd partoldalba épült, és hatalmas fák tornyosulnak fölé. Vén fenyők, dió- meg körtefák szűrik az esőket, csendesítik a szeleket. A bokrok alatt rozmaring, dália és cintória nő, a kert végén, a legöregebb tölgy sűrűjében pedig székácsgalamb fészkel. A házból, legalább is az utcáról nem sokat látni. Csupán egy impresszionista fénykép az egész. Zöld bokrokon átszűrődő fehér falak, árnyékból előbukkanó tornácoszlopok, a tetőn egy pléhgalamb…, majd egy idős, haját kapkodva igazító nénike. Gazdag Berta, a ház asszonya. Most szaladt haza a lányától, a kukoricakapálást hagyta félbe a jöttünk hírére, és szégyenkezik, hogy ilyen loncsos az öltözéke. Van valami megmagyarázhatatlan finomság a mozdulataiban, és a beszéde is választékosabb a köznapinál. Nagyon rég, húsz esztendőnél is régebben talán, hogy utoljára náluk jártam. Ő persze már nem emlékszik ránk, hisz hány kíváncsi idegen bekukkantott hozzá azóta! Ketten voltunk, fiatal, kezdő újságírók, a régi házak, kertek bolondjai. Húsz év nagy idő. De nem az öreg fák, házak életében. Egy száz éves körtefa már semmit se változik.

Legfeljebb egy-két ága szárad el. Nő azonban helyette új, s húsz év alatt utoléri a másikat. Az öreg házak se vénülnek már tovább. Csupán a vakolat repedései, a pléhtető rozsdafoltjai figyelmeztetnek a múló időre. Ám azok se többek néhány ráncnál a vén ház arcán.

– Mélyek azok a ráncok… És az a baj, hogy egyre mélyebbek – simogatja meg tekintetével az öreg hajlékot Gazdag Berta, és elindul előttem a töredezett járdán.

Orgonabokrok ágai hajolnak a vékony betoncsíkra, az illesztéseknél kövér papsajt, meg lándzsás útifű nő, és az aprócska borsmenta fűszeres illatát hozza valamerről a szél.

Az ország talán legkülönlegesebb kamrája felé tartunk. Két vastag tornácoszlop tartja a tetőt, alatta pedig mély, hűvös pince. Csalán, meg sűrű bodzabokrok őrzik a bejáratot, a ház asszonya szégyenkezik is miattuk. Tavaly még elkaszálgatott a hatalmas portán, de az idén már nem nagyon bírt a tömérdek gyommal. Nyolcvan esztendősön egyre nehezebb a kasza, még szerencse, hogy a közmunkások besegítenek néha. Sokat látott, tapasztalt emberek is vannak köztük, de ők is csak csodálkoznak. Hogy itt megmaradt minden szinte érintetlenül! Csupán a nagy csűr omlott össze, de az istálló, a kamra, a tyúkól, disznóól, és hát persze a ház…, itt minden a régi.

A kamrában a két szuszék, a hombár, fent a tetőn a pléhmadár, bent a házban pedig a komód, a függönytartók, a szabadkémény…. És egy furcsa, óratokra emlékeztető faragott szerkezet a felső szoba falán.

– Az édesanyám fátyoltartója – állunk meg előtte. – A nagybátyja faragta még valamikor 1910-ben, otthon, Kisbégányban. Mert az én édesanyám Beregszász mellől, Kisbégányból jött ide férjhez. Nagyapámnak még nyolcvan hold földje volt, apámék azonban öten voltak testvérek, s széjjelment a vagyon. A házat mi örököltük, s föld is maradt azért. Kint ragyog a nyári nap, de itt bent hűvös van és sejtelmes félhomály. A vastag mestergerendán is csak vakláljuk a feliratot: 1885-ben építette Gazdag Ferenc.

Az akkori munkákra, mesterekre persze már senki sem emlékszik, de a negyven évvel későbbiekre igen. A háziasszonyunk. Három vagy négy éves lehetett, mikor pléhtetőre cserélték a zsindelyt.

Egy román legény is volt a mesterek között, ő vágta ki a kamrát díszítő madarakat. Meg fog róla emlegetni gazda! – mondogatta. És igaza lett. Mert, ha a gazda már nem is, de a lánya még ma is emlegeti azt a napot. Csak a galambok hibádznak. Már csak egy ül fent a tetőn. A másikat épp a minap találták meg a bokrok alatt, ám a harmadik hiányzik.

De nem sokáig, mert Gazdag Bertának, s a faluban lakó pedagógus lányának feltett szándéka, hogy megmentik az ódon házat. Egy élő falumúzeumot szeretnének berendezni benne. Pontosabban a portán, ilyet ugyanis a szentendrei, vagy a nyíregyházi skanzenben se igen látni. Mert itt minden az eredeti. A szuszéktól a szabadkéményig minden.

Csak egy kis segítség kellene mindehhez. Igaz, egyszer háromszázezer forintot már kaptak, de mire elég ennyi manapság!? Az istálló tetőszerkezetének kijavítására. Ha gondos, aprólékos a mester. Ám ha nagyvonalú…! Egyébként sincsen nagy szerencséje ennek a háznak a mesterekkel. Már ketten is meghaltak, akik felvállalták a rendbetételét. Az egyik öngyilkos lett, a másikat pedig megölték a mezőn.

Gazdag Berta, s lánya azonban nem tett le a tervről: ha rálelnek az ezer források egyikére, s megszerzik a remélt támogatást, egy párját ritkító tájházzá alakítják a szülői házat.

Ahol nemtudom szilvát, s búzával érő körtét eszegethet majd az ember, és száz éves varrott, meg szedett beregi kendőkben gyönyörködhet. Ha rászánja az időt, és nem elégszik meg csupán a fehér falak látványával. Ámbár azok is mesélni tudnak. Még húsz-harminc év multán is. Ha valaki igazán kíváncsi rájuk.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr593031939

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása