Tárcán kínálom

Alapító szerkesztő: Ésik Sándor Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (5) antal anikó (16) arany piroska (6) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (25) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (3) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (44) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (17) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (8) kiser edina (13) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kukuts csilla (3) kulcsár (1) kulcsár attila (68) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (5) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (47) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (40) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (26) piro m. péter (8) piró m. péter (1) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szalóki emese (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (30) venyige sándor (3) veres roland (2) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • M Szlávik Tünde: A huncut rigmus megfejtése maga is magyarázatra szorul: az esztováta (eszteváta, osztováta) olyan ... (2021.09.25. 17:23) A régi öregek, avagy pajzán történetek
  • Arany Piroska: Isten éltessen Vaskó Ilona! Nagyon tetszik a születésnapi monológod! Nekem is mostanában lesz az ... (2021.02.12. 11:37) Február tizenegy
  • csokosszaju: szia, mit tudsz Hófehérkéről? (2020.09.27. 23:02) Az örök menyasszony
  • bohmjo: Ez nagyon jó! Ahogyan a szavak és tettek újra és újra teljesen új értéket és hangulatot kapnak, a... (2020.09.05. 15:01) Tivadar
  • M Szlávik Tünde: @Farkas Molnár Péter: Köszönöm, Péter! Tárcát is hozhatnál magaddal... :) (2020.08.16. 16:46) Majom a köszörűkövön

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... M. Szlávik Tünde blogja

2011.04.29. 15:44 Ésik

Kísértet a fűrészüzem padlásán

Címkék: balogh géza

Írta: Balogh Géza

Nyest öli a barátom pulykáit. De az is lehet, hogy görény. Vagy vadmacska. Esetleg róka, de az nemigen szokott fára mászni. A mi pulykáinkat pedig a körtefákról szedegeti le az ismeretlen fenevad.    

Éjjel jön persze, mikor mindenki alszik. És nesztelenül öl. A kutya ott horkol a fa alatt, de a nyest – vagy micsoda – nem zavartatja magát. Reggel már csak azt látjuk, hogy itt is egy megpocsékolt pulyka, ott is egy, meg lent a kert végében a harmadik. A kis rabló ugyanis nem viszi el egyiket se. Összeharapdálja a fejét, a nyakát, és ott hagyja a kertben. A pulykák még fiatalok, olyan kövér tyúknyiak. Egy róka vígan elbírna velük, egy görény, vagy nyest azonban nehezen. Talán ez magyarázza azt is, hogy meg se próbál átmászni vele a drótkerítésen – megelégszik ott helyben a fejével, meg a vérével.

A kerítés mögött nyomban ott az erdő, a Túr, a vízpart tele vén, odvas fákkal. Ideális búvóhely a kis ragadozóknak. Vadmacskára gondoltunk hát először. Igen ám, de a vadmacska – nemhiába „vad”– roppant óvatos, nemigen jár fel a házakhoz rabolni. A görény annál inkább. Ráadásul a környék tele van mindenféle farakással, ott tíz görénycsalád is nyugodtan elbújhat. Bundás, a kutyánk legnagyobb örömére fel is hánytunk párat, de görény egy szál se.

Ekkor jött át hozzánk az utca másik feléből egy rémült özvegyasszony, hogy kísértet jár a szomszédjában. Az elhagyott fűrészüzem padlásán valami szellemek dübögnek, morognak, visítoznak éjjelente, ő már napok óta nem alszik tőlük. Nyest, néztünk össze a barátommal. Csakis nyest lehet, az öreg a fiatalokkal. Az igazat megvallva nyestet még sohasem láttunk – de ismerjük kívülről, belülről –, csak az unokatestvérét, a nyusztot. Többször is – élve is, halva is. A nyár elején Nyírmada és Vásárosnamény között a hajnali országúton feküdt egy elütve – nőstény volt, szoptató anya. A nyárvégi nyusztunk viszont nagyon is eleven volt. A Tiszán csorogtunk lefelé Tiszabecs és Milota között, mikor a parti köveken egy sárga torkú, macskaféle jószágra lettünk figyelmesek. A vizet figyelte elmerülten, ügyet se vetett az előtte elcsorgó csónakunkra. Nyuszt volt, kis halakra, vagy a kövek közt megbúvó bogarakra vadászhatott.

Ha nyestet nem is láttunk még, de azt azért tudtuk, hogyan bánjunk el vele. Elő az öreg ládacsapdát! – majd az tudni fogja a dolgát. Egy istvándi ezermester műve, akit a bárói uradalom fővadőrének unokaöccse tanított ki a mesterségre. A láda közepébe teszünk egy tojást, kipeckeljük az ajtót, s mikor a nyest megmozdítja a tojást, felcsapódik a pecek, és bezárul az ajtó. Humánus csapda, haja szála se görbül a rablónak.

Első hajnalon megfogtuk vele a szomszédos vízvezeték-szerelő macskáját. Második hajnalon a postásasszony macskáját. Harmadik nap pedig a boltosét. Bundás kutyánk arra már rá se nézett. Ez így nem lesz jó, vakartuk a fejünket, hiszen ha így folytatjuk, a falu minden macskája sorra kerül hamarosan. De mi lehet a hiba? Telefon ide, telefon oda, végül a távoli Hatvanból érkezett a legbiztatóbbnak tűnő megoldás: halfejet kell tennünk a csapdába.

No, ezzel nem volt baj, hiszen a Túr húsz méterre van tőlünk, a hűtő egyébként is tele hallal. A lustább megoldást választottuk – vagyis a hűtőt. Szép, tenyérnyi fagyasztott keszegeket tettünk a csapdába – gondolván majd kiolvad éjszaka –, de nem jött a rabló. Harmadik, vagy negyedik éjjel után áttértünk a halfejre. Fogtunk pár bodorkát a Túron – és másnap hajnalban lelopakodtunk a kertbe. Még sötét volt, az orrunkig is alig láttunk. Bundást, aki egyébként nagy csetergő, nyakon hajítottuk hát, hogy nyughass, csak utánunk…, és óvatosan felemeltük a csapdát borító nagykabátot. Komoly, Bundás nagyságú állat forgolódott benne. Dühösen fújt, sziszegett.   

  Megint egy pimasz macska, húztuk fel dühösen az ajtót. Ám dühösek csak akkor lettünk igazán, amikor kiugrott a macska, és Bundás hörögve üldözőbe vette. Aki eddig, az első kettőt leszámítva méla undorral fogadott minden macskát. Igaz, gyáva nyúl volt mind, mihelyt felhúztuk az ajtót, felcsapták a farkukat, és irány hazafelé. Ez viszont visszatámadott! Aztán, igazi vadmacskához méltóan felugrott egy öreg tölgyre. A kutya azonban lehúzta, s megint összeakaszkodtak.

Hörgés, morgás, vinnyogás, és újból elszabadult a macska. Sötét, kígyószerű alakját csak pár pillanatig láttuk, majd megint felszaladt egy fára, és elnyelte nyomtalanul a lassan derengő hajnal. Bánatosan mentünk haza, meg-megveregettük a vérző orrát nyaldosó kutyánkat. Elszántságunk azonban nem apadt, vártuk vissza a vadmacskát, de nem jött semmi. A hatodik hajnalon pedig végleg felhagytunk a csapdázással. Mert mit gondolnak, ki ücsörgött békésen a dróthálók mögött? 

Bundás, a legelszántabb nyestűző társunk.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr902864812

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása