Írta: Réti János
A kicsi öregasszony a városközpontban szállt fel a buszra. A középső ajtón, mert az öregek nem szeretnek az első ajtón felszállni, onnan nem jutnak be az utastérbe. A mi kis öregasszonyunk is ezért szállhatott fel középen és a szembeni ablaknál kapaszkodott meg a keresztben futó fémrúdban. Hát? Majdnem fejmagasságban! Mert, hogy nagyon kicsi öregasszony volt.
Kicsi és törékeny. A haja nem volt egészen ősz, csak fehéres fekete, mint a cukorral kevert mák. Kerek, kalácsszerű kontyba fonta a feje tetején, nagyon rendezettre. Szép, finom vonású arcán délutáni fények és árnyak tűntek fel és tűntek el. Szolid, kockás átmeneti kabátot viselt.
Illetve nem is kockásat: mintázata bordó, meg krémszínű téglalapocskákból állt össze. Mit is csinálhattak hajdan ilyen anyagokból? Talán mellényt elegáns öltönyökhöz. Amikben zsebórájukat tartották az urak. Olyanok, akik barna-fehér betétes cipőt hordtak.
A kicsi öregasszonynál jellegtelen kis fekete kézitáska volt, csuklóján amolyan sem nem férfi, sem nem női méretű karórát viselt még a Cornavinok idejéből, számlapja alig látszott. Lehet, hogy emlék a férjétől.
A kicsi öregasszony olyan volt, mint egy régi, bájos kerámiadísz, ami útra kelt egy vitrin üvege mögül, hogy megkeresse a hozzá hasonlóan kedves díszeket.
Tényleg, hova tartanak a busz közepén utazó nett, pedáns, rendezett kis öregasszonyok?
Kontyba font hajjal, mintás átmeneti kabátban, alig leolvasható órával a kezükön?
Hol élnek, és oda hogy kerültek? Milyen útfeleken kellett dönteniük életük további irányáról?
Hogy telnek napjaik most, már az emlékek panoptikumában? Ahol a bútorok és tárgyak között megbékélő színtelenség szövi az alkonyt és olykor a hol volt, hol nem volt szerelmek illata bujkál. Meg dallamok osonnak a csendbe. Egy bál emléke, vagy csak azé az egy táncé?
A kicsi öregasszony a nagy bevásárlóközpontnál szállt le, de nem oda ment. Hanem valahova.
De siessen ám haza! Nehogy a közelítő estében rosszak eredjenek a nyomába. Bántani.
Hogy elvegyék a kis fekete táskát meg a régi órát is, ami emlék a férjétől. És már alig látni a számlapját.
