Tárcán kínálom

Alapító szerkesztő: Ésik Sándor Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (5) antal anikó (16) arany piroska (6) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (25) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (3) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (44) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (17) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (8) kiser edina (13) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kukuts csilla (3) kulcsár (1) kulcsár attila (68) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (5) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (47) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (40) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (26) piro m. péter (8) piró m. péter (1) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szalóki emese (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (30) venyige sándor (3) veres roland (2) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • M Szlávik Tünde: A huncut rigmus megfejtése maga is magyarázatra szorul: az esztováta (eszteváta, osztováta) olyan ... (2021.09.25. 17:23) A régi öregek, avagy pajzán történetek
  • Arany Piroska: Isten éltessen Vaskó Ilona! Nagyon tetszik a születésnapi monológod! Nekem is mostanában lesz az ... (2021.02.12. 11:37) Február tizenegy
  • csokosszaju: szia, mit tudsz Hófehérkéről? (2020.09.27. 23:02) Az örök menyasszony
  • bohmjo: Ez nagyon jó! Ahogyan a szavak és tettek újra és újra teljesen új értéket és hangulatot kapnak, a... (2020.09.05. 15:01) Tivadar
  • M Szlávik Tünde: @Farkas Molnár Péter: Köszönöm, Péter! Tárcát is hozhatnál magaddal... :) (2020.08.16. 16:46) Majom a köszörűkövön

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... M. Szlávik Tünde blogja

2011.02.23. 13:59 Ésik

Azok a 80-as évek... (2.)

Címkék: zajácz d zoltán

Írta: Zajácz D. Zoltán

 

Bambi - csatos üvegben

 

Talán érdekes lehet, hol, hogyan éltem, mit csináltam az évtized első napjaiban…

A szilveszteri bulira, az újév (1980) első napjára határozottan emlékszem. Nyolcadikos voltam, még be sem töltöttem a 14-et. Akkor még Tuzséron éltünk, majd ebben az évben, augusztus elején költöztünk Kisvárdára.

Tuzsérról tudni kell, hogy ott található az ERDÉRT Vállalat (ma már ERDÉRT Rt.) legnagyobb fafeldolgozó üzeme, amely akkor közel kétezer embert foglalkoztatott, és mint ilyen, a legnagyobb faipari gyáregység volt Közép-Európában. Szüleim mindketten a cégnél dolgoztak, az anyukám bérelszámoló volt, apám pedig a vállalat személyzeti vezetője. (3-4 évvel később nevezték ki gazdasági igazgatónak.)

Így aztán a cég szolgálati lakásainak egyikében éltünk, kertes ikerházakban. Kb. húsz család lakott ezen a kis lakótelepen. Nagyon sok velem és a 4 évvel fiatalabb húgommal egyidős gyerek élt itt, nyáron sülve-főve együtt voltunk. Titkos bunkereket, kunyhókat építettünk, sőt, júniusban még hógolyóztunk is, mert a Szibériából érkező vagonokban a rönkfa alatt a melegben is megmaradt a hó (!), ezt a munkások nagy tömbökben átdobálták nekünk, kölyköknek a kerítésen, aztán mehetett a hócsata, míg el nem olvadt…

 

Gyeptéglavár

 

Egyszer nekiálltunk a kis lakótelep játszóterén gyeptéglavárat építeni. Csupa tizenéves fiú és lány. Félig a földbe vájtuk, a falakat pedig a füves részről kivágott gyeptéglákból raktuk, ezek aztán a fű gyökere miatt idővel összenőttek, és szinte elpusztíthatatlan, masszív építményt adtak.

Iszonyú nyári meleg volt, és éppen arra biciklizett az egyik jópofa művezető, sötétkék köpenyben.

- Látom, nagyon dolgoztok - mondta. - Nincs melegetek?

Meleg, az van, mondtuk. Intett, és továbbment.

Tíz perc múlva egyik fiatal munkása egy egész láda Bambit (hivatalos nevén Hűsit) hozott nekünk azzal, hogy Sebestyén főnök úr küldi a dolgozó ifjúságnak…

Nemrég elvittem erre a helyre a 12 éves fiamat és a 10 éves lányomat, hogy lássák, hol nőtt fel apa. Attól döbbentem meg, hogy borzasztóan kicsire zsugorodott minden. Gyermekszemmel hosszúnak láttam a két rövidke utcát, magasnak a trafóházat - ha felnéztem rá, már akkor szédülés fogott el - ma azt hiszem, le is mernék ugrani a tetejéről. Hát igen, emlékképeink és a valóság…

 

Tábortűznél

 

No de a szilveszterről: itt az volt a szokás, hogy éjfélkor mindenki gyerekestől kiment a lakótelep kis főterére, ahol - faipari cég voltunk - óriási máglya állt középen. Azt meggyújtották, lobogott, ropogott a tűz, körülötte pezsgőztek a felnőttek, mi kergetőztünk, és valahogy olyan nagyon közösségi élmény érzete volt az egésznek.

Nyári estéken aztán ültünk a langyos aszfaltúton (autó ilyenkor már nem járt), és a csillagokat bámulva a világegyetem végtelenségéről beszélgettünk, próbáltuk találgatni, hol lehet értelmes élet, és vajon ők tudnak-e rólunk. Különben is nagy divatja volt a sci-finek, akkoriban faltuk a Galaktikát és a Kozmosz Könyveket.

Aztán a nyár végén búcsút vettünk a falutól, és a közeli Kisvárdára költöztünk: így lettem egy csapásra városi gyerek, majd szeptemberben szentesi gimnazista. 

 

 

Barátságom Cipővel

 

A nyári vakáció egyik unalmas napján, ami semmi jóval nem kecsegtetett, egyszer csak megláttam a kisvárdai utcán egy nagyon szép lányt. Miután én Szentesen tanultam, nem nagyon ismertem kisvárdai fiatalokat, úgyhogy semmit sem tudtam róla. Elindultam a nyomában és hazáig követtem. Mint kiderült, a szomszéd utcában lakott, és az ablakomból akár az ablakára is láthattam volna, ha apámék nem oda építik korábban a garázst…

Néhány nappal később, azt hiszem, a strandon, összeismerkedtünk, és aztán szerelem lett a dologból.

Így aztán egyre gyakrabban vendégeskedtem náluk a szomszéd utcában.

Volt egy alig idősebb nővére, akinek egy Bódi Laci nevű harmadikos gimnazista udvarolt. A húgomtól, aki több időt töltött Kisvárdán, mint én, hallottam, hogy van valami Cipőfűző nevű zenekara, és a gimiben, sőt a városban is bolondulnak értük.

Nos, egy alkalommal összefutottunk a testvérpárnál, és a lányok bemutattak bennünket egymásnak.

Persze, két perc alatt kiderült, hogy nekem is van egy gimis zenekarom Szentesen. Laci erre annyit mondott, hogy másnap próbálnak a Cipőfűzővel (egy olyan roskatag, de gyönyörű épületben, amit pár év múlva lebontottak), s ha van kedvem, menjek el.

 

Zenekar, könyvek, Fehér Hajó

 

Másnap ott voltam a megbeszélt időpontban. Éppen a Részeg ló álma című dalukat próbálták. A kedvemért rögtön kis szünetet tartottak, és Laci bemutatta nekem a fiúkat. Mindannyiukat megkedveltem az első pillanattól kezdve, és aztán mi hatan elválaszthatatlan barátok lettünk.

Cipőn kívül különösen a huncut mosolyú, csillogó szemű dobost, Lacatit kedveltem meg, aki ma a Republicban üti a dobokat.

Cipő persze akkor még nem volt Cipő, ez a zenekar nevéből ragadt rá, de csak évekkel később, már a Republic-os korszak kezdetén.

Rengeteg időt töltöttem náluk a Csalogány utcában, ahol a nappaliban egy kivénhedt Ukrajna pianínónál ülve írta a dalait. Egyébként - velem ellentétben - visszahúzódó, halk szavú, nehezen barátkozó fiú volt, és elképesztően eredeti dalszövegeket írt.

Barátságunk nem csak zenei, hanem irodalmi is volt: egymásnak ajánlottuk és faltuk a könyveket, a regényektől kezdve Schopenhauer írásaiig.

Éjszakánként vagy gyalog bóklásztunk a város utcáin és beszélgettünk vég nélkül mindenféle dolgokról, amelyek akkoriban foglalkoztattak bennünket, vagy a Fehér Hajóval (ez az apukája fehér 1200-es Lada kombija volt - Cipő azért nevezte így, mert a Lada jele, mint tudjuk, egy stilizált viking hajó).

Ettől fogva egész nyáron együtt voltunk mi hatan, Cipővel és Lacatival pedig még ezen felül is órákat töltöttem a városban tekeregve.

Cipő év közben is többször meglátogatott Szentesen, sőt, egyszer szerveztem neki egy koncertet a gimiben, egy szál zongorával, és hatalmas sikere volt.

Valahogy már akkor biztos voltam benne, hogy egyszer nagyon sikeres zenész lesz. A gimi után válaszúthoz érkeztünk: Cipő és Lacati Pestre költözött, és a konzervatóriumot vették célba. Én, annak ellenére, hogy imádtam zenélni, úgy döntöttem, hogy a debreceni egyetem bölcsészkarára megyek.

Valamelyik nap mondta nekem Cipő telefonon, hogy milyen furcsa, gyakran eszébe jut, hogy ha akkor én is Pestre megyek, és a zenét választom, ma szinte biztos, hogy együtt játszanánk a Republicban.

Szerintem ez korántsem biztos, de akár meg is történhetett volna… Néha, ha elkeseredem a pályámon, mert kudarcok érnek, mindig felteszem magamnak a kérdést: miért nem lettem rockzenész?

De ezen már nincs sok értelme meditálni.

A lényeg a barátság. Amikor később televíziósként 4 évig Pesten éltem, egy ideig két utcányira laktunk egymástól, akkor még gyakrabban találkoztunk. Ma kicsit szétsodort bennünket az élet, de azért az egykori Cipőfűzős fiúk a mai napig a legjobb barátaim, akikre nincs nap, hogy ne gondolnék vissza.

 

       

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr382683529

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása